Jó dolog a böjt
Látogatók száma: 37
Évek óta szisztematikusan bombáznak minket egy nagyszerű ajánlattal: Böjtölj! Ahogy elnézem a gazdasági helyzetet, elég sokan fogunk erre kényszerülni, de most tegyük félre a kőkemény realitást. Valóban olyan jó dolog a fényevés, leánykori nevén koplalás?
Igen, tudom, megtisztítja a szervezetet a salakanyagoktól – de hiszen van erre a célra egy gyárilag beépített alapfelszerelés, amely az esetek többségében megbízhatóan működik. És ha mégsem, akkor jönnek a ricinus és társai.
A böjtölő légiesen könnyűnek érzi magát. Persze, meg éhesnek.
A nyugati ember túl sokat eszik, túl sok fehérjét, szénhidrátot, zsírt vesz magához. Honnan tudjuk, hogy mikor sok, mikor elég? A természet megoldotta zseniálisan. Már az egynapos csecsemő is meg tudná adni a választ erre a nagy kérdésre, ha egyáltalán tudna beszélni.
A böjtölő ember spirituálisan fejlődik, meghódítja a transzcendencia elérhetetlen csúcsait. Legalábbis ezt tanultuk Indiától. Indiában mindig lehet tudni, hol van ünnep: rengeteg ember szorong egy szűk helyen, és a közös éneklést kitartóan kíséri a gyomorkorgás.
Sajnos az evés nem opció, hanem biológiai szükséglet. Így vagyunk összerakva. Ahogyan az autónak se mondhatjuk, ünnep van, ma nem tankolunk, te azért gurulj csak – nagy találmány lenne, óriási megtakarítás, és az olajsejkeket megüthetné a guta.
Nem azt mondom, hogy nem lehet kihagyni egy ebédet, különösen ha a menzán paradicsomos káposztát vagy grízes tésztát adnak; ilyenkor kényszeresen bevállalom a böjtöt és az esetleges megvilágosulást. Két-három napig is koplalhatunk, ha nincs mit enni. A probléma ott kezdődik, amikor a gyomor ősi ellensége lapozgatni kezdi a Bibliát. Mit, Jézus nem evett negyven napig? De jó, ezt én is megpróbálom!
Mondjuk, Jézus ezen kívül még csinált néhány dolgot, de azt nem utánozzuk. Csak azt az egyet, ami így egymagában, a kontextusból kiragadva, teljesen értelmetlen.
Élt 1904-ben Chicagoban egy Emma Reusse nevű nyelvtanárnő. Egy szép napon, március 1-én megszólaltak a fejében a hangok, és felszólították: Ne egyél negyven napig! A „művelt és intelligens” hölgy rögtön tudta, hogy ez az, amit az egész életében keresett. Bezárta a konyhát és a spájzot, és a kulcsot bedobta a Michigan tóba.
A nagyon okos hölgy 43 éves volt ekkor, testsúlya 52 kiló. Hősiesen koplalt, és lehetőleg vizet sem ivott, mert azt minek. A régi újságcikk nem közli, mi volt ennek a nagy ostobaságnak a konkrét célja. Talán be akart kerülni a Guinness rekordok könyvébe? Ezzel még legalább 1951-ig várnia kellett volna.
Éhezés közben rendszeresen látogatta a tanítványait, és megtartotta a nyelvórákat. Ezzel magasan túlszárnyalta Jézus teljesítményét, akiről a Biblia sehol sem mondja, hogy német vagy francia nyelvre oktatta volna a tanítványait.
A negyvenegyedik napon Emma elment a mesteréhez. Harmincnyolc kilóra fogyott, kicsit szédült, kicsit ájuldozott, de nagyon örült a sikernek. Örült a mester is, bizonyos Dr. O.Z.A. Hanish, akinek a világ a Mazdaznan „mozgalmat” köszönheti. Mindjárt lediktált egy cikket, amelynek az a lényege, hogy az evés és a vízivás szükségtelen.
Az éhezés bajnoka kihalászta a kulcsát a Michigan tóból, hazament, és végre rendesen megebédelt. Másnap holtan találták. A hangok hallgattak, bár nyugodtan közölhettek volna valami olyasmit, hogy a természet törvényeit nem lehet hatályon kívül helyezni.
1904 régen volt, azóta több az eszünk. Dehogy több! Sok vegetáriánus ismerte Vass Boldizsárt, aki eldöntötte, ő csak fényt vagy pránát fog enni. Le is fogyott szépen gyufaszálnyira, aztán átlibbent abba a másik világba, ahol napirenden van a megvilágosulás. Csak három kisgyereket hagyott maga után. Remélem, ők legalább paradicsomos káposztát kapnak, néha-néha.
Szóval, ha ennyire ránk jön a tisztulási kényszer, válasszuk inkább a zuhanyt.
És mondjuk le a menzai előfizetést.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Müszélia
szia E.
ha már belenéztél a zseblámpával a lyukba, tudod, hogy van odabent egy mandula - vagy kettő. a mandula nagyon egészséges, mert izék vannak benne, tudod, kumarinok meg flavonoidok (vagy nem). az ember egyszerűen megeszi a saját manduláját, és ez nagyon olcsó. és abba senki sem hal bele, ha indul a mandula.
Nem tudom, hogy tudod-e, de a keserű mandula nem
azért keserű, mert pesszimista, hanem azért, mert
cianidot tartalmaz! Igaz, csak kis mértékben, - mert fő
a mértékletesség! Szóval annyira kevés, mint árvaházban
a szülői értekezlet! Tehát, ha esetleg olyan gondolataid
támadnának, hogy lenyelve a saját manduláidat meg
öngyilkolnád magad, - ne tedd! Akkor pedig hiába indul a mandula!
Válasz erre: emillio
Kedves Müszélia!
Ami a böjtölést illeti, ne várjunk rá, eljön az úgyis magától!
A fényevést már én is próbáltam, - ez ügyben megkerestem
az amerikai deszantos zseblámpám, és belevilágítottam vele
a torkomba! Nem sok élményt adott, mi több, rájöttem, hogy
ez a fényterápia nem az én világom! A fény ízetlen, szagtalan,
- nem igazán élvezetes! Egyen csak fényt az, akinek kettő anyja
van! Én maradok a jó cupákos húsoknál, az élményt adó édes
sütiknél, a finom citromos söröknél! A főzelékek jöhetnek, a
grízes tészták meg tovább mehetnek! Addig is sütök-főzök, és
élvezem az életet, - amíg csak lehet!
Pussz: emillio
ha már belenéztél a zseblámpával a lyukba, tudod, hogy van odabent egy mandula - vagy kettő. a mandula nagyon egészséges, mert izék vannak benne, tudod, kumarinok meg flavonoidok (vagy nem). az ember egyszerűen megeszi a saját manduláját, és ez nagyon olcsó. és abba senki sem hal bele, ha indul a mandula.
Ami a böjtölést illeti, ne várjunk rá, eljön az úgyis magától!
A fényevést már én is próbáltam, - ez ügyben megkerestem
az amerikai deszantos zseblámpám, és belevilágítottam vele
a torkomba! Nem sok élményt adott, mi több, rájöttem, hogy
ez a fényterápia nem az én világom! A fény ízetlen, szagtalan,
- nem igazán élvezetes! Egyen csak fényt az, akinek kettő anyja
van! Én maradok a jó cupákos húsoknál, az élményt adó édes
sütiknél, a finom citromos söröknél! A főzelékek jöhetnek, a
grízes tészták meg tovább mehetnek! Addig is sütök-főzök, és
élvezem az életet, - amíg csak lehet!
Pussz: emillio
A tudomány e téren - szerintem - nem végzett jó munkát... akik viszont az evés élvezetéért tömik magukba a többet, a felesleget, azokat valahogy nem tudom sajnálni...