Kékcsőrű kacsa

Látogatók száma: 34

A kékcsőrű kacsa csőre sötétszürke, de a kék jobban hangzik. Apró technikai kérdés, hogy a fényképen milyen. Nevezik tavi kacsának is, alaposan kibővítve az ismereteinket, mert magunktól sose jöttünk volna rá, hogy a kacsák, sőt a récék és a rucák is általában tavakban élnek. Egy sivatagi hápogó sokkal nagyobb szenzáció lenne, akármilyen színű az evő berendezés, amivel a vizet szűrögeti. A kékcsőrű azonban úgy döntött, hogy egészen más módon sokkolja a nagyérdeműt.

A sokkolás Dél-Amerikában történik, ezért azt, aki az Orczy-kertbe megy kacsázni, valószínűleg nem fogja megütni a guta. Vagy ha mégis, akkor nem ezért. Van ott egy csodálatos szobor, egyszerre posztmodern, klasszikus, gótikus és minden egyéb; ez Lehel vezért ábrázolja, kürttel és kotonsapkában, oroszlánhoz támaszkodva, ahogy kell, és azt írták alá, hogy a második világháborúban hősi halált haltak emlékére. Nos, ez az igazi sokk, nem a kékcsőrű hiánya. Madarunk a Chile, Tűzföld és Argentína háromszögben költ, a telet Paraguayban, Uruguayban és Brazília déli részén tölti, természetesen a brit tudósok szerint, akik még egy futó pillantást sem vetettek Dél-Amerika térképére. Igaz, hogy nem is ezért szeretjük őket.

Ha a wannabee kacsaleső olyan madárral találkozik, akinek a tollazata rozsdabarna, fekete, sárgásbarna vagy vöröses hullám-mintával, a szemétől a nyakáig fehér sávot visel, a hasa ezüstfehér, barna foltokkal, akkor nyert ügye van. Ha a szárazföldön feltűnően ügyetlen (a kacsa, nem a kacsaleső), és nem szeret repülni, akkor is. Komoly sikert könyvelhet el (ebben az esetben a kacsaleső, és nem a kacsa), ha azt látja, hogy a gácsér feje fekete, mert ezt nevezik tudósnyelven pompás ruházatnak. Ezt akkor ölti fel a gácsér, amikor, khm, elindul, hogy megvalósítsa a gyakorlatban egy bizonyos bajszos házelnök agyrémeit. A fekete fej arra jó, hogy a tojó már messziről lássa, miféle merénylet készül ellene, és ész nélkül meneküljön egy távoli pocsolyára, mielőtt utoléri a nemezis.

A szindrómát ismerjük: kövér házelnökök azt képzelik, a nőstény egyetlen lyukból áll, amit időnként feltöltenek spermával, és kilenc hónaponként kihúznak belőle egy kiskacsát. Minden egyéb szerv zavaró tényezőnek minősül, és hivatalból üldözendő. Az alacsony sorban tengődő kacsagyárakkal szemben a gácsér önmegvalósít, válogathat a különféle életpálya-modellek között, lehet pl. házelnök, bajuszpedrő, észosztó vagy utópista, aki szerint a szép új világban a nők nem szimplán gyerekeket, hanem egyenesen unokákat szülnek. Utó Pista nagyobb dicsőségére.

A dicsőség természetesen a pistáké, hiszen az ő áldásos közreműködésük nélkül maximum déd- vagy ükunokák születnének, és az milyen már. A szent cél érdekében nemcsak kék csőrük van, hanem kék farkuk is, még hozzá 20-40 centi hosszú, ami nem rossz arány, a 40 centis testhosszhoz képest. Más szavakkal, az egész házelnök egy nagy f... farok. A nemes szerv nem is fér el akárhogy. Nyugalmi állapotában (van ilyen?) fel kell csavarni, és úgy néz ki, mint a dugóhúzó. Működése a rugós bicska elvén alapul: lyuk közelébe kerülve kipattan, és a célbalövést gyakorolja, ha kell, ha nem.

Szóval, a kékcsőrű gácsér kikényszeríti azt, amit a bajszos házelnök csak szeretne, a tojók viszont felkészültek az udvarlás e sajátos módjára. Hagyják magukat, akkor hamarabb szabadulnak, DE! És itt derül ki, milyen zseniálisak egyes madarak, a szintén madárnak nézett nőkhöz képest: az erőszakból származó sperma nem jut el a rendeltetési helyére; nem lesz belőle kis kövér unoka, de még csak megtermékenyített tojás sem.

Sőt ez még nem minden, mert a kékcsőrű hölgyek annyira megelégelték a házelnök irányából rendszeresen érkező, barátságtalan noszogatásokat, hogy kifejlesztették a világon egészen egyedülálló védelmi mechanizmust, a pseudo-kloakát, amely pontosan olyan, mint az igazi, a teremtés önjelölt koronája mégis hoppon marad.

Nem tojnak neki, ő van letojva.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink