Kilépés a keringőből
Látogatók száma: 42
Egyszer, gyerekkoromban láttam egy filmet, amelyben egy copfos, fiatal lány a vásári kintornák hangjára emlékeztető, kicsit recsegő dallamú keringőre, hátrahajtott fejjel egy körhintán repült, a haját gondosan ügyelte a reptető szél. Most ezt a dallamot hallom.
Amikor tánciskolába jártunk és a keringőre került a sor, ha nem is éppen ugyanezt, de nagyon hasonlót játszott le a tánctanár. Most zúg a fejem és karikákat látok.
- Unod ezt a körbe-körbe forgást?
- Veled, drágaságom?
- Pedig milyen jól megvagyunk, és szeretjük is egymást, ugye?
- Csak ne lenne ez a monotónia, egyik fordulat a másik után, körbe-körbe, már belezsongok! Kimerültem, lassan úgy érzem, ha nem alszom egyet, sem keringőzés, sem egyéb nem lesz.
- Most, így az egyenes szakaszon nincsenek párok, nem ütközhetünk, de a terem végén fordulni kell.
- Nem baj, addig még elpörgünk valahogy, de ha megint az egyenesbe kerülök, muszáj lesz lecsukni a szemem, hogy belülről halljam azt a régi-régi dallamot. Azt a kétfelé repülő, később középen egybefont, derékig érő copfot is látni akarom. Nem érdekel már az egész, csak utazom, mint egy utazó.
- Foglak, de ne várd, hogy vezesselek!
- Be kell hunynom a szemem, hogy lássam, amit érzek. Amúgy is annyira szédülök, hogy bár szép ez a körbe-körbe forgás, de mégis szeretnék kilépni belőle. Ha nem szorítom le a szemhéjamat, érzem, hogy baj lesz.
A feszesen szűk helyen hátradöntötte fejét, pedig a sisak nem sokat engedett, szemeit lecsukta és úgy érezte, anyja ringatja, lágy altatóval. Csak suhant, és az egymásba kapaszkodás után átengedte a vezetést. Felemelte két kezét, kinyújtózott, megszívta tüdejét, jobbra-balra mozdult néhányat, aztán visszanyúlt.
- Ejnye, de elővigyázatlan párok vannak! Mekkorát csattantunk…
Az ütéstől elzsibbadt mindene.
- Szégyellhetnék magukat! - suttogta ablaktalan, gyűredékké gyúródott kocsijával egyesülve, miközben visítva húztak el mellette a hátulról indulók.
Nem szólt többet, nem is mozdult. Amint az utolsó kocsi is elszelelt, egy falka technikus ugrott poroltókkal a pályára, és tépték a nonfiguratív köztéri szobor benyomását keltő roncsot, minél messzebb a többiek elől. Ki kell elégíteni a nézők igényeit, egy ilyen versenyt nem lehet csak úgy leinteni, hiába világos az első perctől, hogy az utolsó helyekről indulók lesznek a sehányadikak, a győzteseket pedig az elölről indulók között kell keresni. A karavánnak mennie kell, akadálymentesítetten, a pálya már nem veszélyes. Nyugodtan dolgozhattak, míg félórányi erőlködés után az egymásba fonódottakat örökre elválasztották minden keringőből.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igazán megtisztelő. Köszönöm!
Péter
Érdekesek az írásai. Az az érzetem van, hogy azok sikerednek igazán jóra, ahol az Ön több stílusát ötvözi.
Bokor
Nekem is olyan copfjaim voltak…
csúnya karambol… szegények…
Puszi! V.