Kilépés a keringőből

Látogatók száma: 42

Egyszer, gyerekkoromban láttam egy filmet, amelyben egy copfos, fiatal lány a vásári kintornák hangjára emlékeztető, kicsit recsegő dallamú keringőre, hátrahajtott fejjel egy körhintán repült, a haját gondosan ügyelte a reptető szél. Most ezt a dallamot hallom.

Amikor tánciskolába jártunk és a keringőre került a sor, ha nem is éppen ugyanezt, de nagyon hasonlót játszott le a tánctanár. Most zúg a fejem és karikákat látok.

- Unod ezt a körbe-körbe forgást?

- Veled, drágaságom?

- Pedig milyen jól megvagyunk, és szeretjük is egymást, ugye?

- Csak ne lenne ez a monotónia, egyik fordulat a másik után, körbe-körbe, már belezsongok! Kimerültem, lassan úgy érzem, ha nem alszom egyet, sem keringőzés, sem egyéb nem lesz.

- Most, így az egyenes szakaszon nincsenek párok, nem ütközhetünk, de a terem végén fordulni kell.

- Nem baj, addig még elpörgünk valahogy, de ha megint az egyenesbe kerülök, muszáj lesz lecsukni a szemem, hogy belülről halljam azt a régi-régi dallamot. Azt a kétfelé repülő, később középen egybefont, derékig érő copfot is látni akarom. Nem érdekel már az egész, csak utazom, mint egy utazó.

- Foglak, de ne várd, hogy vezesselek!

- Be kell hunynom a szemem, hogy lássam, amit érzek. Amúgy is annyira szédülök, hogy bár szép ez a körbe-körbe forgás, de mégis szeretnék kilépni belőle. Ha nem szorítom le a szemhéjamat, érzem, hogy baj lesz.

A feszesen szűk helyen hátradöntötte fejét, pedig a sisak nem sokat engedett, szemeit lecsukta és úgy érezte, anyja ringatja, lágy altatóval. Csak suhant, és az egymásba kapaszkodás után átengedte a vezetést. Felemelte két kezét, kinyújtózott, megszívta tüdejét, jobbra-balra mozdult néhányat, aztán visszanyúlt.

- Ejnye, de elővigyázatlan párok vannak! Mekkorát csattantunk…

Az ütéstől elzsibbadt mindene.

- Szégyellhetnék magukat! - suttogta ablaktalan, gyűredékké gyúródott kocsijával egyesülve, miközben visítva húztak el mellette a hátulról indulók.

Nem szólt többet, nem is mozdult. Amint az utolsó kocsi is elszelelt, egy falka technikus ugrott poroltókkal a pályára, és tépték a nonfiguratív köztéri szobor benyomását keltő roncsot, minél messzebb a többiek elől. Ki kell elégíteni a nézők igényeit, egy ilyen versenyt nem lehet csak úgy leinteni, hiába világos az első perctől, hogy az utolsó helyekről indulók lesznek a sehányadikak, a győzteseket pedig az elölről indulók között kell keresni. A karavánnak mennie kell, akadálymentesítetten, a pálya már nem veszélyes. Nyugodtan dolgozhattak, míg félórányi erőlködés után az egymásba fonódottakat örökre elválasztották minden keringőből.