Kókuszhit
Látogatók száma: 35
Vallást alapítani a világon a legkönnyebb dolog. Végy egy kókuszdiót, és állj ki a napra meztelenül – sokat segít, ha van egy saját szigeted. De ha szigeted nincs is, valahol mindig ledobhatod a textilt, otthon, vagy esetleg az X-faktor zsűrijében.
Azt mondod, hogy ennyi kevés a vallásalapításhoz? August Engelhardtnak (1875-1919) sikerült. Híres lett, és még most, ennyi év után is csak a fejünket fogjuk, ha meghalljuk a nevét. Hihetetlen, hogy mik nem vannak, és milyen veszélyes tud lenni a kókuszdió.
Úgy kezdődött, hogy az August gyerek megbukott, és eltanácsolták a gimnáziumból. Patikasegédnek állt – akkor még volt ilyen foglalkozás. Az orvosok, patikusok, egészségfanatikusok szörnyű emberek, éjjel-nappal azt papolják, hogy ezt egyél, azt csináld, ezt nyeld le, azt köpd ki, és ha minden jól megy, teljesen egészséges leszel, amikor betesznek a koporsóba. Az August gyerek fejét sikerült megzavarni. Belépett a Jungborn nevű társaságba, vagyis meztelen vega lett. A csupán erényeibe öltözött főnököt hamarosan bekasznizták, de egyes híveket ez sem tántorított el az elveiktől.
1907-ben a németeknek még számos gyarmatuk volt Mikro- illetve Melanéziában. Engelhardt hajóra ült, és meg sem állt Kabakon szigetéig, ahol vásárolt egy kókuszültetvényt. Úgy okoskodott, hogy a saját ültetvényén senki sem szólhat rá, ha pucéron flangál, és nem fog felfázni a trópusokon. A napszúrást, vagy mit azonban nem kerülhette el, ezért szinte pillanatok alatt rájött, hogy a vegaság nem elég. Kizárólag gyümölcsöt kell enni, hogy egyszerűbb legyen, csupán kókuszdiót, ami a legtökéletesebb étel a világon.
Engelhardt ette a saját kókuszdióját, sütkérezett a saját napfényében, és más sem hiányzott a boldogságához, mint egy saját vallás. Kitalálta a napkultusz egy újabb formáját, hozzácsapta az ígéretet, hogy a kókuszevők halhatatlanná válnak, és a legfontosabb parancs az, hogy senki ne viseljen sapkát vagy kalapot. Amikor ezzel megvolt, cikkeket küldött a német vega újságoknak, meg úgy általában mindenkinek, és felszólította a világ gyümölcsevőit, hogy csatlakozzanak a nemes kezdeményezéshez.
Max Lützow volt az első tanítvány, egy helgolandi félbolond, a maga idejében közepesen híres karmester és zenész. Egy évig bírta a szigeten, akkor súlyosan megbetegedett. Kórházba akarták vinni, de a hajó viharba került, és mindenestől elsüllyedt.
Biztosan nem evett elég kókuszdiót, gondolták odahaza Németországban. Jöttek-jövögettek a hívek, de egyrészt Kabokon messze van, másrészt sem a klíma, sem a diéta nem smakkolt nekik. August Bethman volt a leglelkesebb, de egyszer csak ő is megunta, és közölte, hogy inkább hazamegy. Pár nappal később meghalt; nem derült ki, hogyan és miért, de a kótyagos kókuszprófétát gyanúsították a gyilkossággal. Aki egyébként maga is megbetegedett, 39 kilóra fogyott, egész testén gennyes fekélyek… Valamennyire kikezelték, de nem tért észhez, visszament a pálmái közé, és még bolondabb felhívásokat küldözgetett haza, mint azelőtt.
Most már a német kormányzó is megértette, hogy itt alighanem nagy baj van, és gondoskodott arról, hogy ne érkezzen utánpótlás a kókuszimádó közösséghez. A mezei turistákat persze nem lehetett visszatartani, és a „kokover” pátriárka Német-Guinea első számú látványossága lett.
Az első világháború a világ utolsó paradicsomi szigeteit sem kerülte el. Kabokon valahogy ausztrál fennhatóság alá került; a diószentet internálták, aztán visszaengedték a szigetére. Engelhardt bérbe adta az ültetvényét, egy ideig a helyi gyógynövényeket tanulmányozta, aztán egy olyat is megkóstolt, amit nagyon nem kellett volna. 1919-ben végleg halhatatlanná vált. A holttestét még megtalálták, de temetésre nem került sor – ez csak természetes, mert odafönt (vagy odalent?) van, a kókuszmennyországban.
A recept még megvan, ki lehet próbálni… „A meztelen kokovorizmus Isten akarata. A kizárólagos kókuszdiéta halhatatlanná tesz, és egyesít Istennel.”
Az egyetlen probléma, Kabokon még mindig nagyon messze van.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Müszi!
Még mindig nagy az Isten állatkertje...nem értem miért kell a halhatatlanságot hajszolni, amikor Koltai Róbert is megmondta: Sose halunk meg! Na. :))
Pusz:A
megnéznék egy ilyen pucér prófétát, persze csak tisztes távolságból.
Még mindig nagy az Isten állatkertje...nem értem miért kell a halhatatlanságot hajszolni, amikor Koltai Róbert is megmondta: Sose halunk meg! Na. :))
Pusz:A