Kölcsey, a jóganábob

Látogatók száma: 34

Dr. Weninger Antal, a jóga egyik népszerűsítője mondja ezt Kölcsey Ferencről (1790-1838), akit A. Einsle festő „Hasonlíthatatlan”-nak, báró Wesselényi Miklós „nem közülünk való”-nak nevezett. Kölcseyt ma már talán csak a Himnusz költőjeként ismerjük. Megosztó személyiség volt: a mulatós kompániák korában nem ivott, nem dohányzott, kerülte a nőket és a cigányzenét; éles irodalmi kritikákat írt egy olyan világban, amely csak a politikai életben fogadta el a bírálatot; mindig utazni akart, de nem jutott messzebb Pozsonynál. „Kölcsey számára a hazaszeretet életforma,” írja Szerb Antal, de ugyanez a Kölcsey találja szűkösnek, vigasztalannak a magyar történelmet: „Parányi fészkek a sziklabércen, apró harcok a sík mezőn, változékony apák, emléktelen kor, szalmafedelű városok.”

Kölcseynek voltak jó barátai, de még több ellensége: amikor teljes visszavonultságban élt Szatmárcsekén, a parasztok gyűlölték, házát feldúlták, szétdobálták a könyveit, megfenyegették, hogy agyonverik. Miért is? Béketűrő nyugalmát gőggel magyarázták, ha szerényen elhúzódott, ráfogták, hogy megveti az embereket. Bolondnak nézték, amikor azt találta írni a reményről, hogy messzebb van a sötétlő fáknál, mindig alkonyatkor, ritka hyancint színben tűnik fel… Hiába, a szellemi fölényt nehéz elviselni. De miért „nábob?” Kölcsey a földi javak közül nem sokat mondhatott a magáénak. Alacsony parasztház, kis birtok, az éhenhaláshoz sok, az elvárt úri életmódhoz kevés.

És mégis gazdag ember volt. Műveltsége messze korának átlaga fölé emelte. A műveltség elvész ugyan a halál pillanatában, de megmaradnak a lélek ékességei, a megtámadhatatlan becsület, megvesztegethetetlen igazságérzet, lemondás, megelégedés a nagyon kevéssel, önfegyelem és az érzékek fegyelmezése. Ezt mindenképpen magával viszi a lélek születésről születésre, mert ez a fajta nemesség az alkati természete.

Kölcsey az élete utolsó éveiben Parainesist, intelmeket, erkölcsi tanításokat írt elárvult unokaöccse, Kölcsey Kálmán számára. Maga a műfaj a régi Egyiptomban keletkezett. Első művelője talán Ptáhhotep, aki Dzsedkaré király idejében vetette papírra-papiruszra az „intelmeit:” „Ha egy kiváló embert kísérsz, ne tudj korábbi csekély voltáról, ne élj vissza azzal, amit róla tudsz, mert nem magától jön a vagyon… Az igaz ember igaz marad a halálában is, de a gonosznak nem építenek síremléket.” Imhotep, Kagemni, Dzsedefhór, Ipuver, Amenemhat, Amenemope fáradhatatlanul írják intelmeiket, amelyeket a fiaik vagy a tanítványaik éppen olyan kevéssé fogadnak meg, mint kései magyar utódjuk (igaz, a kis Kálmán meghalt még a költő életében). A magas ideálokkal az a baj, hogy az emberek nem értik meg. Mit mondanak ezek a sorok annak, aki az eszem-iszom cimborák között keres barátokat: „Semmi barátság nem lehet lángolóbb s tartósabb, mint amely együtt-tanításban, együtt-küzdésben veszi lételét.”

Kölcsey nem olvashatta eredetiben az óegyiptomi szerzőket. Jóga-könyvet sem vásárolhatott a reform-kori Pesten vagy Pozsonyban. Nem ismerte a lótuszülést, nem gyakorolta a pránájamát. A jóga szellemiségét valósította meg olyan szinten, amely ritka a világi hírnév és vagyon után kapaszkodó, modern guruk között.

„Törekedjél ismeretekre. De ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdag növésű szálakat hoz – mag nélkül.”

„Semmi nincs, ami az emberi szívet annyira felemelhetné, következőleg az élet mindennapi jeleneteiben s a szenvedélyek és indulatok örök ostromában hozzáragadt szennytől annyira megtisztíthatná, mint az Istenség nagy gondolatával való foglalatoskodás.”

Weninger is idéz néhány mondatot a Parainesis-ből:

„Aki életében sokat érzett és gondolkozott, és érzelmeit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta, az olyan kincset szerzett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálékot nyújt a léleknek.”

„Kerüljük az alaptalanságot, ami a mindennapi ember mindennapi bűne. Állandóan pillantsunk felé eszményeinkre, és ne tágítsunk a haladástól. Az akarat elsőrendű szerepe a szép és jó szeretete, elménket töltsük meg magas gondolatokkal.”

Az óegyiptomi intelmek, a Példabeszédek, klasszikus szerzők, a jóga filozófia szavai ezek.