Kontyvirág
Látogatók száma: 41
Ha egyszer Szumátrán járunk, sürgősen felejtsük el a virágillatot. Szumátra a dögszagú szépségek hazája, amilyen a sötétvörös Rafflesia és a kontyvirág, más nevén titángyökér. A kontyra nincs magyarázat, a növény földalatti gumójára még csak rá lehet fogni, hogy titáni nagy (apropó, van itt valaki, aki látott már titánt? Úgy értem, szabad szemmel és józanul), de az első benyomást igazán csak a görög név tükrözi. A másodikat is. Amorphophallus titanum, bizonyos szavakat nem illik lefordítani. A serdülő ifjúság jól teszi, ha görög és latin szótárokban kutakodik. Amennyiben még nem világosították volna fel a bölcsődében. Látványos bemutatóval a tuja mögött. Kopasznak és hajmeresztő, ha egy kicsi meglátja azt, amit. Visszamarad a fejlődésben, és soha nem lesz belőle agysebész vagy atomfizikus.
De biológus sem, mert a kontyvirág fejlődése igen bonyolult, ezért ötven aluliak ne is olvassák el. Amennyiben még ártatlanok. Később már mindegy, mert úgy is maradnak, Susan Boyle kivételével, akit már ideje lenne szentté avatni. Mert nem kellett senkinek? Miért, a többi szenteket talán… Különös tekintettel a 11.000 szűzre. Csak a 4. században fordulhatott elő, hogy a 11.000 leányzó közül egyet sem akartak megdönteni.
A kölni Szent Ursula Bazilikában található ereklyék alapján nem véletlenül.
A kontyvirág gumóként kezdi az életét. A gumó nő, nődögél, hízik, és kifejlődik belőle egy darab levélnyél. A levélnyél végén további zöldségek mutatkoznak, és az egész úgy néz ki, mint egy fa. A kontyvirág nem sieti el a növekedést, 12-20 hónap is eltelik, mire elkészül a fával, ami igazából nem is fa, hanem levélnyél, és ez valamiért nagyon fontos a biológusoknak. Ekkor gumó és fa egyaránt megunják a növekedést, és a pihenés mellett döntenek. A zöldségek elhalnak, a gumó összeszárad, a kertész viszont örül, mert tudja, mi következik. Igen, a növény kipihente magát, és most burokleveleket fejleszt. A buroklevelek között ágaskodik a virágzat, amely általában 2 m magas, de állítólag 6 m a rekord. Ez az amorphophallus, bár nem olyan amorf, mint bizonyos ördögök, inkább szabályos és sima. Számos virág alkotja, csajok és pasik vegyesen, és már akkor is tudták a helyüket, amikor a misszionáriusok még meg sem érkeztek Szumátrára: csajok alul, pasik fölül, aztán semmi cicó, bele a közepébe.
Az egész móka legföljebb három napig tart, mindeközben a növény pontosan olyan szagot áraszt, mint a többnapos állati tetem. A tetemrehívásra főleg döglegyek jelennek meg, köztük Gangsta Zolee, és szorgalmasan poroznak. Zolee énénénezik, és az otthonról hozott porszívót is kiüríti, mert biztos csak a rendőrbiztos. Ha a beporzás nem sikerült, a növény ismét úgy tesz, mintha teljesen elhalt volna; ha igen, akkor laza nyolc hónap után bukkannak fel a narancssárga bogyók, amelyek kivételesen nem babócákat, hanem magokat rejtenek. Persze ez még semmit sem jelent, mert a kontyvirág ritkább, mint a gyerek a mélymagyar családban. Lassan több van belőlük a különféle üvegházakban, mint a szumátrai esőerdőben, és hosszú pihenési szakaszai miatt a kertészek kedvencei.
A látogatók érjék be a gumókkal, illetve azokból se látnak semmit, nem úgy, mint Szumátra őslakói, a batákok, akik egyszerűen megfőzték vagy megsütötték, a természetvédelem meg hiába küldte az olyan energiákat, amelyek mindenkit behúznak. A csőbe, hova máshova? A derék batákok pedig elkezdtek szépen kihalni, amikor megtudták, hogy a kedvenc gumójukról le kell mondaniuk.
A kedvenc gumó általában 25-30 kilót nyomott, a rekorder 45 kiló, ami már egy népesebb családon is kifog. Csak találgathatjuk, hogy milyen lehetett az íze. Az őslakók sovány testalkatából ítélve olyan, mint a mai paleókonyha remekei.
Az Amorphophallus lusta növény, 7-10 év is eltelik, mire elkezdi csábítani a döglegyeket. A dzsungelben ritkán virágzik, az üvegházakban még ritkábban, ezért óriási szenzáció volt 2006-ban, amikor a bonni botanikus kertben egyetlen gumóból egyszerre három virág jelent meg. Erről nem a bulvár tudósított, tehát igaz. Milyen színű ez a phallus? A fényképek tanúsága szerint a buroklevél zöld, a phallus zöld, sárga vagy rózsaszín. Az igaziról nem lehet elmondani ezt a változatosságot, legalábbis én még nem láttam zöldet vagy sárgát – csak a tulajdonosa sárgult az irigységtől, valahányszor másokkal együtt kellett zuhanyoznia.
De az is lehet, hogy csak rossz helyen keresgéltem.
Szumátrába kellett volna mennem, ott mérték le a 6 méterest.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
szia Viki,
én nem akarok egy kontyvirággal... de ha másnak kedve van, miért ne... vagy miért igen...
De nagyon bírom a körítéseidet!
A természet eredetiségét pedig egyszerűen lenyűgözve nézem. A giccs, még a megannyi minta, forma és szín közt sem jut eszembe, ha a természetben található.
Kimeríthetetlen, és azt hittem eddig, inkább mint festő, grafikus inspirálna, de látom általad, hogy az íráshoz sem rossz :)
Kedves Müszélia!
Jól érzékelem, hogy ismét az erotikus tintatartóba sikerült nyúlni azzal a tollal?
Amúgy gyönyörű formákat produkál ez a természet. :)
én nem akarok egy kontyvirággal... de ha másnak kedve van, miért ne... vagy miért igen...
Jól érzékelem, hogy ismét az erotikus tintatartóba sikerült nyúlni azzal a tollal?
Amúgy gyönyörű formákat produkál ez a természet. :)