Középkor
Látogatók száma: 56
Kezembe került egy régi spanyol nyelvkönyv. Annyira azért nem régi: 1974-es. Más kérdés, hogy a tisztelt szerző még mindig a középkorban él.
Gyanús volt mindjárt az 1. lecke. Minden régi tankönyv a tanteremmel kezdődik, aztán jönnek a tan-árok, tan-ulók, tan-terv, és ezzel ki is merül az egész tan-fantázia, röviden tantázia. A professzor természetesen férfi, a tanulók „kisasszonyok.” Nagyon életszerű, hogy egyetemi professzorok foglalkoznak az egészen kezdőkkel, akik kisasszonyok: értsd ezalatt, csak szórakozásból járnak iskolába, nincs szükségük arra, hogy tanuljanak. A kisasszony fog magának egy gazdag férjet, és már meg is oldotta az életét.
A 2. leckéből megtudjuk, hogy a toll rövid, a ceruza hosszú, az asztal új és a szekrény régi. De most komolyan: ezért kellett egy külön fejezet?
Nálam az 5. lecke verte ki a biztosítékot, nem is tanulok tovább spanyolul… Már a 4. lecke nagyon izgalmas volt, megtudtuk, hogy apu a papírgyárban dolgozik, négy gyerek van, az emeleti lakás nagy, szép és világos, de a nagymama ágyban fekvő beteg. Aha, valaki már nagyon szeretne megszabadulni az anyóstól.
Az 5. leckében vasárnap van; apu nem dolgozik a papírgyárban, hanem otthon pihen. A pamlagon (ezt nem én mondom így, hanem a lecke utáni szószedet), szóval, a pamlagon döglik és bagózik. Telefújja füsttel a frissen kitakarított lakást. Közli, nagy sóhajtozások közepette, hogy milyen sok dolga van: levelet kell írnia a testvérének, aki Argentínában él. 1974-ben. És ez a 7. kiadás. Megnézhette magát, aki 56 után egy disszidenssel levelezett, - de hagyjuk. Apu döglik a kereveten, anyu a konyhában dolgozik. Jól és lelkiismeretesen főz. Van egy régi történet ezzel kapcsolatban, és nem állhatom meg, hogy el ne mondjam. Valami gróf szolgát keres, és ajánlanak neki egyet. De miért ezt ajánlják? Mert ez nagyon becsületes ember. És tud-e főzni jó tyúkhúslevest? Nem tudjuk. Akkor nem kell. Én nem becsületes embert keresek, hanem jó tyúkhúslevest.
ON. Anyu főz. Az egyik lány beveti az ágyakat, a másik mosogat, törölgeti a tányérokat. Én is ebéd előtt szoktam… A két fiú rádiót hallgat, és arról beszélgetnek, hova kiránduljanak aznap délután. Anyu és a lányok otthon maradnak, mert sok a dolguk. Apu és a fiúk két szalmaszálat se tesznek keresztbe, elhúznak, mint a vadliba.
Persze látni kellene a képeket is. Apu bámul a levegőbe, anyu vasal. Ahhoz képest, hogy egy „festőművész” követte el – de inkább nem mondok semmit.
Viszont a rádió pontosan olyan, mint egy laptop. A festőművész a jövőbe látott.
Nem tudom, csak nekem szorul ökölbe a kezem, amikor olvasom ezt a családi idillt?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Akkor még ha jól tudom építették a cocializmust... vagy a kommunizmust. Mindegy is. A séma az séma. Dühítő, de ezek a sémák még ma is elég erősen élnek az emberek tudatában és még fognak is lappangani jó ideig. Persze tisztelet a kivételnek!
nem meglepődtem. dühös lettem, hogy még 1974-ben is ez volt a szemlélet. hogy a férfi egy díszpéldány, a nő pedig kiszolgálja elölről-hátulról, és nem azért mert annyira szereti, hanem mert ez a kötelessége. a saját munkája és a gyereknevelés mellett. és mert ez a szemlélet annyira benne volt a köztudatban, hogy teleírtak vele egy nyelvkönyvet.
Miért lepődsz meg? Ez csak egy '74 es kiadás... Vannak ennél sokkal régebbi és elavultabb írások, melyekből ezrek táplálkoznak... na jó milliók... Ami elavult az elavult. Ennyi. Néha korszerűsíteni kell még a legszilárdabb kőbe vésett leckéket is.
A 2. leckéd stimmel, de a 4-5 nálam más téma. És az enyémben nincsenek képek.
Nagyon szájbarágós, igen, és megkülönbözteti a kályhát a sparhelttől, radiátor meg sehol:D
Nekem a múltkor egy régi papírpénz került a kezembe. De a boltba nem mertem elmenni vele, pedig valami milliós nagyságrendű volt... Hát, így múlik a világ dicsősége.
Üdv,
Pí
Üdv,
Pí
A jó tankönyv ritka, mint a fehér holló.
Persze egy jó tanár simán kompenzálhatja annak a hiányát...
Persze egy jó tanár simán kompenzálhatja annak a hiányát...