Közösségi kóterben élünk.

Látogatók száma: 55

Alig néhány hete jelent meg Egri Lászlótól a Közösségi kóter című kisregény. Erről formálok most véleményt első olvasási élményeim alapján.

Nem gyakran vállalkozok könyvajánlók írására. Most mégis úgy éreztem, ki kell adnom magamból mindazt az érzést és élményt, amelyet Egri László írása váltott ki belőlem. Lelkes facebook felhasználóként abszolút azonosulni tudtam a történettel. Adott egy könyv, Közösségi kóter. Főszereplője egy fiú ("IQ-ja, lábmérete azonos"), tele komplexusokkal, elfojtott vágyakkal. Fiatal, az élet küszöbén lépeget. Bármelyikünk lehetne. Kicsit szerencsétlen, kicsit esetlen, amolyan tipikus egyszerű ember. Próbálkozik sokféle eszközzel, hogy észrevetesse magát környezetével, kitörjön a meddő szürkeségből.
Ez adatik meg számára, amikor egy véletlen folytán feltöri egy sikeres és népszerű ember közösségi profilját. Ez vezeti később alvilági utakra, az éjszakai életbe, komikus helyzetek tömkelegébe, és arra az útra is, amelyen a szerelem vár rá. Persze azt is a maga ügyefogyott módján kezeli a főhős, interneten néz csajozási tanácsokat, amelyeket nem éppen a legjobb helyzetekben próbál alkalmazni. Tegye fel a kezét, akinek sohasem fordult meg a fejében, milyen jó is lenne belenézni bizonyos személyek közösségi oldalába, olvasni az üzeneteit, mélyen belenézni az életébe. Igazi kőkemény pofonvágás a regény a neten szocializálódó társadalomnak. Akik a rengeteg humor és képtelen szituációk mélyén észre veszik a jogos bírálatokat, azok könnyen magukra ismerhetnek, láthatják önmagukat, amint a internet viharos örvényein hánykódnak egy korhadó, összecsapott tutajba kapaszkodva. Betekintést nyújt a közösségi oldalak képmutató, olykor kegyetlen világába, egyben rádöbbenti az olvasót, hogy a legképtelenebb helyzetekből is van kiút.
Ebben a könyvben minden benne van, amire a XXI. század olvasóközönségének igénye lehet. Fordulatos, könnyed történet, humor, gúny, intrika, hétköznapi figurák, és persze a szerelem. A történet amellett, hogy mulattató, azért egész komolyan elgondolkodtat is. Társadalombírálatként hat, amelyek óvatosan megbújnak a sorok rejtekében. Néhány ilyen példa a könyvből:
" Internetes fórumokon is választ akart kapni, most mitévő legyen, de már talált negyvenhat darab Mit tegyek, ha terrorista a szomszédom? típusú kérdést. Ezekből kedvére mazsolázgatott, de épeszű ötletekre nem igen bukkant."

"Az életet nem idézgetni kell, hanem élni. Ennyi (...) Valóságos iparággá fejlődött ez az esztelen idézgetés. Jövőre már árulni is fogják őket. - Apa veszel nekem egy idézetet? - Minek fiam, karácsonyra már kaptál kettőt is."

Az író, fiatal kora ellenére meglepő élettapasztalattal ír például a randizási élményekről:
"Hogyan készül egy nő az első találkozásra? Eszeveszetten sminkel, órákon át ruhakombinációkat variál, ha egyenes a haja, akkor göndöríti, ha göndör, akkor egyenesíti. A lényeg, hogy ahogy van, úgy nem jó. Aztán nem egyszerű feladat, és megkerülhetetlen a megfelelő cipő kiválasztása. A kényelem másodlagos, ha lehet, legyen színes, tündöklő, csábító. Az ajkak szalonképes állapotba hozása sem egy perces munka. Legyen nedves, puha, gömbölyű, illatos, zamatos, olyan harapnivaló. Ezzel még korán sincs vége, hátra vannak még a szemek, a fogak, a lógó, csillogó, himbálódzó ékszerdzsungelek. Hogyan készül egy férfi az első találkozásra? Hasat be, mellkast ki, vállat fel. Anya, hol az a farmer? Anya, hová raktad azt a pólót? Anya, azt a felsőt kimostad? Anya, megtörlöd a cipőmet? Anya, hol a fogkefém? Anya, csinálsz gyorsan egy szendvicset? Anya, tudsz adni pénzt? Apa, hova vigyem ezt a csajt?"

Összességében elmondhatom, hogy a könyvet bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatom.

támogatóink