újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kutyául érzem magam 2.

Látogatók száma: 43

Történetem egy hétköznapi kutyáról szól. Igyekszem az olvasók elé tárni, hogy hogyan hat a mai társadalom az átlagos kutyákra. Célom továbbá, hogy azok akik elolvassák eme történetet másképp nézzenek egy kertet örző kutyára.

Éppen sötétedni kezdett mikor megérkezett a fehér cipős lány, úgy megörültem neki, hogy körbe táncoltam, éreztem, hogy vidám Ő is aztán mondott nekem valamit és bement a házba. Nem sok idő telhetett el, amikor ismét kijött és hátrajött velem a kertbe. Játszadozott velem és vidáman nevetett aztán egyszer csak próbált nekem valamit mondani, amit nem értettem. Folyton azt mondogatta: -ül, ül, ül! És én nem értettem mit szeretne tőlem. Miért nem játszadozunk? Kérdezem magamban, de Ő folytatta, ül! És lenyomta a hátsó részemet. Ezután adott nekem egy pár falat finom kutya kekszet. Később szinte minden napom majdnem hogy így telt. Reggel reggelit kaptam és kitették az ebédemet is aztán elment mindenki itthonról. Elsőként a fehér cipős lány ért haza, akit kis idő elteltével pajtásomnak tekintettem. Kezdtem ráérezni, hogyha teljesítem, amit szeretne, akkor kapok kutyakekszet, ami számomra a legfontosabb. Persze nem mindig tudtam eldönteni, hogy mit is akar tőlem, de azért rájöttem egy-két dologra. Például tudtam, hogy mit jelent, az hogy ül, ugyanis amikor ezt mondta, mindig lefeküdtem. Tudtam a pacsi szót, ilyenkor mindig oda adtam a kezébe a mancsomat, erre megsimogatta a fejem, és finom kekszet kaptam. Ismertem a "hopp" szót ez az egyik kedvencem, ilyenkor mindig felugrok a magasba. A "futás" szóra elindulok, a "marad" szóra, ott maradok és Ő ott hagy addig, amíg nem szól nekem, hogy gyere. Ezeket nagyjából értem végülis. Azt viszont nem értem miért van erre szükség. Egy idő után megismerkedtem a labdával és szívesebben játszottam volna mindig azzal, ahelyett, hogy kekszért küszködök. Visszatérve tehát este a lánnyal voltam és utána érkezett meg a sötét cipős fiú majd később a szülei. Mindegyik különbözött egymástól, de Én egyformán szerettem Őket. Nos, mint mondtam szinte minden napom így telt. Akkoriban sokat játszadoztam önfeledten a labdával, a falevelekkel és úgy általában mindennel, mert mindenben találtam valami játékosságot. Egy dolog azonban még bennem volt; anya hiánya. Valahogy esténként szinte mindig vele álmodtam és hiányoltam Őt. Az idő elteltével azonban emléke homályba merült. Helyébe léptek az emberek, akik másképp, de mindig kedvesek voltak velem, kaját kaptam tőlük és jó szavakat, bár megesett hogy rám szóltak erélyesen ilyenkor mindig megijedtem. Például volt egy korszakom, amikor állandóan ásni kezdtem. Egész éjjel csak ástam, kerestem, kutattam, eldugtam egy-két kenyeret is, és mire kijöttek a házból az egész kert dűnékkel volt teli. Ekkor mindig rám szóltak dühösen és nem értettem mi a bajuk velem. Nem tudtam felfogni, hogy miért ilyenek, Én ugyanúgy szerettem Őket és mégis. Nagy nehezen jöttem rá, hogy talán nem kellene felforgatnom mindent a kertben, így végül felhagytam ezzel a tevékenységgel is. Nappal várakoztam este pedig vigyáztam rájuk. Egy idő után ugyanis megjött a hangom és állandóan, ha valaki elment a kert előtt ugatni kezdtem hangosan. Este a többi kertben lévő kutyákkal beszélgettünk. Mindig tudtam, honnan jön valaki, vagy éppen mi történik. Sokszor viszont a hátsó kerítéshez mentem, ahol volt egy barátom. Rózsaszín kunkori farkú és állandóan röfögött nekem; egész elszórakoztatott, jól elvoltam vele. Egy este azonban arra lettem figyelmes, hogy a barátomat nem találtam és visítani hallottam. Megrémültem, tudtam, hogy itt most valami nincs rendjén. Fel s alá rohangáltam a kertben oda mentem az ablak alá ugattam aztán előre a bejárati ajtóhoz ismét üvöltve ugattam addig amíg az emberek fel nem keltek. Kijött a sötét cipős fiú, hogy megnyugtasson, én viszont hátra akartam hívni, de nem értett meg. Dühös és rémült voltam, nem tudtam, hogy mihez kezdjek, így őrjöngeni kezdtem. Elrohantam tőle aztán vissza, de nem értett meg, így aztán becsukta az ajtót és Én még órákig, ugattam. Amikor a kakasok kukorékolni kezdtek akkor kijött a házból a nő férje és hátrajött velem a kerítéshez. Ő talán megértett engem gondoltam, de aztán sarkon fordult és megsimogatta a fejem, hogy nyugodjak meg. Hátul a kerítésnél a szomszédban kolbászok lógtak, bennem viszont furcsa érzés kavargott. Ez az érzés végül is nem tartott sokáig, mert mindig találtam valamit magamnak, ami hirtelen elterelte a figyelmemet. Például épp kijöttek hozzám és magyaráztak nekem valamit. Fogalmam sincs, hogy mit akarnak már megint, de mutatják, hogy fussak be egy kis házikóba aztán, hogy maradjak ott. Na, ebből megint mi lesz- gondoltam magamban. Végül rá kellett jönnöm, hogy ez a házikó csak az enyém, és ha nincsenek itthon ide, tudok visszavonulni. Én azonban csak esős napokon vagyok hajlandó használni, különben semmi szükségem nincs rá, itt van nekem a kert.

folyt.köv.

A cikket írta: m.lilla

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Hi Lilla! Te nem csak jól sakkozol, de jól is írsz a kutyák nyelvén;-)
Pinokkió
Érdekes, hogy a kutya nevében írod le az esményket. Igen, ilyen kiskutya élete...
Megyek a folytatáshoz.
Nagyon aranyos a történet, élvezet olvasni. Ugye te vagy a gazdi? Buta kérdés... Hát persze, hogy te vagy, hiszen már mondtad...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: