Kutyául érzem magam 3.
Látogatók száma: 41
Történetem egy hétköznapi kutyáról szól. Igyekszem az olvasók elé tárni, hogy hogyan hat a mai társadalom az átlagos kutyákra. Célom továbbá, hogy azok akik elolvassák eme történetet másképp nézzenek egy kertet őrző kutyára.
Ismerem a kert minden apró kis szegletét. Az idők során teljesen feltérképeztem minden útvonalat, fák alatti pihenő részeket, szúrós bokrokat egyszóval mindent. A hátsó kertben van egy garázs itt mindig megfelelően, kell viselkednem, ha jönnek autóval. Illedelmesen félreállok és nézem, ahogy jönnek-mennek. Most azonban senki sincs itthon. Üres a hintaágy, a kiülő és csak a fenyők zúgását lehet hallani, kivéve, amikor a szomszéd nem hangoskodik. Épp elkezdett esni az eső talán be kellene mennem a házba; előremegyek, megnézem a helyzetet. Tulajdonképpen a döntéseim váltakozóak nem tudom miért, de kicsit szeleburdi vagyok ilyen téren. Sokszor van úgy, hogy eldöntöm, például megkeresem a csontomat aztán hirtelen valami külső inger hatására, elfelejtem, és mással kezdek foglalkozni. Most azonban valóban bementem a házba és semmi sem zavart meg elhatározásomban. Az utca csendes az eső egyre jobban esik és az emberek nincsenek itthon; nincs mit tennem így lehajtom a fejem a házam küszöbén. Elszenderedtem, de felriadtam egy neszre; mintha valaki épp jönne. Felnéztem füleimet kihegyeztem, de nem tudtam megállapítani mi is lehetett az. Baloldalon nem volt senki, itt ugyanis a szomszédok szoktak állandóan mozogni, közvetlenül mellettem. Jobb oldalon a kertben semmi mocorgást nem hallottam. A kerítésen át a réseken szintúgy nem láttam semmit. Mi lehetett az? -kezdtem el gondolkozni, mivel nem hallottam újabb zajokat, így ismét elszenderedtem, és álmomban azt álmodtam, hogy egy nagy prérin futok épp egy nyulat, üldözök, de ismét megzavart valami. Felfigyeltem aztán hirtelen futásnak eredtem és hangos ugatással fel s alá futottam a kerítés előtt. Még mindig nem láttam senkit, de már a másik utcából is hallottam a kutyák üvöltését. Mintha azt mondanák, jön valaki. De ki lehet az? Biztosan nem az itthoniak, mert őket már előre tudom, hogy mikor érkeznek meg. Izgatottan várakoztam a kerítés előtt és támadóállást vettem fel. Lehajoltam a kerítés léce között és ebben a pillanatban pillantottam meg a lány volt az, az én pajtársam. Kissé csodálkozva ugattam, vonyítottam, amíg a kertkaput nyitotta. Üdvözöltem, körbe táncoltam, csaholtam, míg ő csitítgatott: -Jól van Lizi, nyugi, én is szeretlek. Hát végre hazajöttél; -gondoltam magamban, már úgyis olyan unalmassá vált ez a nap is. Bement a házba és kis idő telhetett el, amikor kinyitotta az ajtót, azt mondta: -gyere be; jól tudom, ha engedélyt ad akkor befekhetek a helyemre, ami a bejárati ajtó előtti szőnyeget jelenti. Ez a hely az enyém és innen nem is mozdulhatok a lakás többi részét, nem vehetem birtokba, de nekem ez is megteszi, mert így velük lehetek a hidegebb napokon. Leült mellém a szőnyegre és megsimogatta a fejemet, de most nem beszélt hozzám, ahogyan szokta. Éreztem rajta, hogy nincs jó hangulata, az embereken mindig megérzem, hogy milyen lelki állapotban vannak, és mindig alkalmazkodom hozzájuk. Ez alkalommal is így tettem; oda borítottam a fejemet az ölébe és felnéztem rá. Láttam, hogy könnycsepp csurog végig az arcán. Igyekeztem felvidítani hatalmas szemeimmel tudtára adni, hogy együtt érzek vele erre hirtelen elmosolyodott.
folyt.köv.
A cikket írta: m.lilla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon szép! Te vagy a Lizi?
Megyek a következő részhez.
Ja elfelejtettem valamit, de tudod mit levélben írok neked.....
Lilla! Nos az én kutyám is cuki pofa, és ha hiszed, ha nem mikor a kapun belépek egyből szatyor ellenőrzés, hogy neki van-e benne valami, alig birok bejutni a házba. Nem adnám és adnánk semmiért. Viszont nincs csengőnk, minek úgy is rohan akapuhoz, kerítéshez és jelzi, ha valaki ott áll, elmegy vagy akár megáll egy autó. Szóval, jó hogy vannak füleseink! üdv Orsolya
amíg nem volt kutyám nem értettem mit is jelent az valójában..