újabb események régebbi események további események
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:13
Ilona új cikket töltött fel
20:27
Black Ice módosította a cikkét
20:18
Black Ice új cikket töltött fel
00:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Ilona új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

Kutyául érzem magam 4.

2010. szeptember 26. - Látogatók száma: 52

Történetem egy hétköznapi kutyáról szól. Igyekszem az olvasók elé tárni, hogy hogyan hat a mai társadalom az átlagos kutyákra. Célom továbbá, hogy azok akik elolvassák eme történetet másképp nézzenek egy kertet őrző kutyára.

Miután elmosolyodott láttam rajta, hogy szomorúsága elillant. Fel állt és ott hagyott egy pillanatra. Elszenderedtem ő meg közben járt-kelt, tett vett, néha kinyitottam a szemem megnéztem, mit csinál, aztán ismét becsuktam. Ez így ment egy darabig, amikor megláttam, hogy a kutyasétáltatós cipőt veszi fel, hirtelen hatalmas boldogságot éreztem, de csak akkor vált bizonyossá, hogy valóban megyünk sétálni, amikor a póráz csörgését meghallottam. Elindultunk hát és nagyon örültem neki, mert van, hogy hónapokig nem visznek sehová sem. Hátramentünk a kertbe kinyitotta az autó csomagtartóját, azt mondta nekem, hogy: -hopp! -és én már ugrottam is be. Elindultunk közben én hol ülve, hol fekve szemléltem a világot. Éppen csak hogy körbe tudtam nézni már meg is érkeztünk. Kinyitotta az ajtót kiugrottam és szétnéztem; végre messzire ellátni. Mindenhol körülöttem lehullott falevelek, és fák kivétel jobb oldalon ott egy épület van. Már jól ismertem ezt a helyet, mert gyakorta elhoztak ide. Tudtam, hogy egyenesen fogunk menni majd egy ösvényen keresztül, be a fák sűrűjébe. Izgatott voltam, pedig oly sokszor jártam itt, szaglászni kezdtem, ugráltam, futkostam. Mikor már jó ideje mentünk az ösvényen felfelé, akkor elértünk egy tisztáshoz, itt mindig megállunk, most is így tettünk. Futkostam, de egy idő után odamentem a pajtársamhoz és leültem szorosan a lába mellé, felnéztem rá mosolyogva, kissé lihegve. Láttam rajta, hogy el van gondolkozva így nem is, nyaggattam, inkább alkalmazkodtam, én is elmerengtem; itt, ahol a szem ellát a végtelenbe szabadnak érzem magam……..
- Lizi, gyere, megyünk! –szavakra eszméltem fel, sarkon fordultam és utána eredtem, elszálltak a gondolataim, szaglászni kezdtem. Messze a fák között megpillantottam egy kutyát, nem igazán tudom leírni milyen érzés fogott el; egyszerre örültem és féltem izgatott voltam ugyanakkor mérges. Hogyan fog viselkedni? Üdvözöl? Vagy elzavar? –vetődött fel bennem a kérdés. Érintkeztem már kutyákkal, mert gyakran vittek látogatóba két kutyához és azokkal játszottam, csakhogy ők idősebbek voltak nálam és mindig meghunyászkodtam nekik, miután jól felbosszantottam őket, de ennek is már jó féléve és azóta közvetlenül nem találkoztam kutya társaimmal csak este beszélgettünk a kertben, de az nem ugyanaz. Szóval közeledett a kutya; körül-belül egy magas velem, hosszú szőrű fehér és fekete csíkokat látok benne. Akárhogyan is lesz nem hunyászkodom meg, mert jó erőben vagyok, egyenrangúnak tekintem innen.

folyt.köv.

A cikket írta: m.lilla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2016. május 3. 08:33
Kedves Lilla!

Fontos lenne, hogy válaszolj, különösen ennél a résznél, mert pontosan ezen gondolkodtam... Goldi is mennyire örült, ha meglátta, készülődök, megfogom a pórázt,... alig lehetett lecsillapítani..., tudta, hogy megyünk "világot látni"... ami csak egy hosszú séta volt, de neki a minden. Így utólag, nem is tudom melyik okozott több örömet a másiknak... Szerettem. Ha velem volt, mindig sokat sétáltunk.

Puszi
2015. szeptember 28. 09:32
Nagyon tudnak örülni a sétának és megérzik, hogy ez következik... ilyenkor alig lehet őket lecsillapítani..., aztán rákerül a póráz és húz, rohan a kijárat felé... nagy sétát teszek meg ilyenkor vele, Goldival, mint alkalmi kutyasétáltató... kutyául érezheti magát, ha a "gazdi" nem szánja el végre magát, hogy elindul...

... a Dunán voltunk, amikor találkozott egy fehér színű uszkárral, le nem szálltak volna egymásról... Szerelem volt első látásra... :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: