Kutyául érzem magam 5.
Látogatók száma: 49
Történetem egy hétköznapi kutyáról szól. Igyekszem az olvasók elé tárni, hogy hogyan hat a mai társadalom az átlagos kutyákra. Célom továbbá, hogy azok akik elolvassák eme történetet másképp nézzenek egy kertet őrző kutyára.
Szóval közeledett a kutya; körül-belül egy magas velem, hosszú szőrű fehér és fekete csíkokat látok benne. Akárhogyan is lesz nem hunyászkodom meg, mert jó erőben vagyok, egyenrangúnak tekintem innen. Üdvözöltem ő, viszont üdvözölt, megszaglásztuk egymást aztán kergetőzésbe kezdtünk, annyira jól éreztem magam, hogy el sem tudom mondani; eközben a pajtársam nem állt meg tovább sétált így csakhamar fel kellett zárkóznom hozzá és ott kellett hagynom a kutyát, aki az ellenkező irányba tartott gazdájával. Hirtelen történt mindez és amikor elmúlt nyüszítéssel jeleztem sóvárgásomat a kutya iránt, mert akárhogyan is szeretem az embereket végül is én kutya vagyok és sokkal jobban elvagyok kutyatársaimmal. Bár azt hozzá kell tennem, hogy jóval több izgalommal jár velük lenni, ugyanis az idegen kutyákról sosem tudom előre, hogy barátságosan vagy ellenségesen fognak viselkedni velem. Szóval tovább ballagtunk ketten az autó felé, de már tudtam, hogy haza megyünk; így is történt. Otthon este a szokásos módon kaptam vacsorát aztán az emberek eltűntek a házba és én ismét egyedül maradtam.
A napok teltek tovább éjjel vártam a reggelt reggel, pedig az estét. Tél lett és nagyon fáztam, egy dolog bíztatott üres óráimban, hogy viszont üdvözölhetem gazdáimat és adhatok nekik magamból egy darabka szeretetet. Bementem hát ismét a kutyaházba és azt gondoltam magamban: Kutyául érzem magam!
A cikket írta: m.lilla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egészen beleéltem magam, mire vége lett... Nem Lizi történetének, te csak abbahagytad... Jó lenne tudni mi lett vele a későbbiekben, mert ő még egy fiatalka kutyus, ahogy olvastam... Nem úgy Goldi, aki számomra sokat jelentett, sok mindent megélhetett, mire közel kerültünk egymáshoz..., alkalmanként vigyáztam rá, közben megszerettem... és nagyon hamar vége lett...
Tegnap tudtam meg, hogy elment örökre. 16 éves volt, érthető, hogy nem szolgálhatta tovább az embert...
Hiányzik, mint ahogy neked is, gondolom, Lizi...
Puszi
Jó, hogy megírtad ezt a kis történetet! Ha késve is, de sokkal több tapasztalattal tudtam olvasni, mert ha nincs is kutyám, de volt és el tudom képzelni, mennyire várt és sóvárgott egy emberi hang után..., de leginkább, ha szabadon engedtem...
Lilla! Jó kis vidám történet én is szeretem a mi kis cimboránkat, "kertfőnökünket" Mackócskát, igazán beépült a családba, ma már el sem tudnám képzelni nélküle sem én, sem a családom többi tagja. Mióta pedig a kislányomat megvédte a betörőktől és elriasztotta őket szerintem egy életre még jobban a szivvünkhöz nőtt!
Sokszor a barátsága - mely kutyában értendő - nagy és sokat mondó! Köszi, hogy megosztottad és leírtad! Jóéjszakát Orsolya
puszi
Sokszor a barátsága - mely kutyában értendő - nagy és sokat mondó! Köszi, hogy megosztottad és leírtad! Jóéjszakát Orsolya