Madárijesztő

Látogatók száma: 53

Búzamező, tarantella, fagyi, erényöv, cilinder, az ötszavas játékra!

Itt élek én, hol szőlősorok futnak a végtelenbe, és őrzöm a seregélyektől a lédús, szinte pattanásig telt szőlőszemeket, amelyek fürtökbe rendeződve és illatozva úgy vonzzák a falánk madársereget, mint pajzán erényöv a furfangos lakatossegédet.
De nem éltem ám mindig itt, ezen a fűvel borított lankán. Valaha a világ legszebb búzamezején őriztem a vetést magvetéstől aratásig. És az aratás! És az aratóbál! Az volt ám az ünnep! Az emberek mindannyian, szegénytől gazdagig, mezítlábas parasztlánykától a cilindert büszkén és méltósággal viselő méltóságos úrig mind tarantellát táncolt.
Aki elpilledt a napon vagy kifáradt a táncban, az leült a búzamező szélén kétszáz éve őrködő vén tölgyfa árnyékába és epres és málnás fagyival hűthette le magát. Néha bizony a szenvedélyeket is le kellett hűteni, mikor egy-egy pirospozsgás parasztleánykára megfájdult még a méltóságos úr foga is a heves táncban. De ki vethetné a szemükre, hogy megkívánták az édes, érett szőlőszemekre hasonlító szüzeket? Hisz a seregélyek is vonzódnak a szőlőfürtökhöz, hisz ezért vagyok itt. Ott pedig erre a kicsapongásra vasvellával alaposan figyelő falusi vének ügyeltek. Nem is történt soha baj, de ha mégis megesett... hát előfordult, hogy bizony megesett. S ha már megesett, fel is cseperedett. Bizony, néha hiába minden fenyegetés, aratások után kilenc hónapra gyakran mózeskosaras csecsemőket találtak a méltóságos urak a küszöbükön.
S néha még én is, még én is elfordulok, hogy csintalan seregélyek a huncut szőlőfürtökbe csíphessenek.

A cikket írta: Virág

előző cikk következő cikk

3 szavazat