újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Margó

Látogatók száma: 52

- Margókám, itt mintha kihagytál volna egy tincset! - szólalt meg kényes hanghordozással a középkorú hölgy. Terebélyes testalkatával szinte betöltötte a panellakás apró konyháját,

...feneke kétoldalt lecsüngött a fémvázas szék kerek ülőkéjéről.
A megszólított halkan felsóhajtott, és megnézte az ominózus helyet, ahová a delikvens vastag virsli ujjával bökött. Ecsetét belemártotta a hajfestékbe, és újra áthúzta vele az őszes tincseket.
- Jó lesz így? - kérdezte Ildit, a szomszédasszonyát.
- Jaj, Margókám, persze! Annyira ügyes vagy!
Margó negyvenes éveinek a közepén járt, az eredeti szakmája szerint fodrász volt, de már jó ideje pultosként dolgozott egy kisebb borozóban. A törzsközönséget alaposan kiismerte az évek alatt, jobbára idős nyugdíjasok voltak, és néhány fiatal, kiket a minőségi bor, és az olcsó ár csábított be.
- Most mondd meg, hogy történhetett ilyen? - vonyított fel újra Ildi. - Ez szörnyű!
- Mire gondolsz Ildi?
- A gyilkosságra! Azt mondják, teljesen szétloccsantotta annak a szegény lánynak a fejét! - mondta. Kezével szélesen gesztikulált a mondandójához, a szavakat élvezettel, hosszan elnyújtva ejtette ki.
- Igen, valóban szörnyű - mondta halkan Margó.
- És nálad nem volt a rendőrség? Nem faggattak ki?
- Ugyan miért járt volna nálam a rendőrség?
- Hogy kihallgassanak! Tanúként!
- De hiszen én nem láttam semmit! - tiltakozott Margó.
- De ott voltál! Hozzád járt az az ember! Jaj Istenem, milyen fiatal volt az a szegény lány...! Azt mondják, terhes volt. De nem attól a ... - a kövér asszony elhallgatott egy pillanatra, mellkasát kidüllesztette, fújtatott egyet, majd befejezte a megkezdett mondatot: ...attól a gyilkostól!
- Ne izgasd fel magad Ildim! - szól együtt érzőn Margó, de hangjában nyoma sem volt az együttérzésnek.
- Mintha nem olyan lenne a színe, mint a dobozon! - forgatta fejét az asztalra állított kozmetikai tükör előtt Ildi. Aztán kezével felmarkolt néhány szem kekszet a tükör mellett lévő tálcáról, és a szájába tömte. - Margókám, mintha a dobozon vörösebb lenne! - szájából vaníliás keksz illata csapott fel, és néhány szem morzsa a térdére esett. Erőteljesen lesöpörte, és szemét néhány pillanatig a combjain legeltette. A nadrág szövete alatt élesen kirajzolódtak vastag hurkái.
- Rossz a fény - mondta Margó.
- Igen, rémes, hogy milyen korán besötétedik. És ez a hó! Mintha sosem akarna elállni. Napok óta esik...
- Igen. Napok óta esik - hagyta rá a másik.
- Legalább eltakarja a nyomokat! Ugye, Margókám? - fordult meg a széken a szomszédasszony. - Legalább nem látszik az a rémség...
- Ildi, drágám, ne forogj már folyton!
- Jaj, ne haragudj! Csak úgy felizgatott ez az eset! – kezével újabb kekszért nyúlt. – Isteni vaníliás íze van, - mondta - hol lehet ilyet kapni?
- Alattunk a kis boltban.
- Muszáj vennem. Drága?
- Nem, egész jó áron van.
- És az a szegény lány,…hogy is hívták? Zsófi?
- Dóra.
- Igen, igen, Dóra…Szegény anyja, szegény szülei… - sápítozott.
- Nem idevalósi volt. Csak egy éve költözött ide.
- És rögtön egy ilyennel állt össze!
- Nem tudhatta – védte a halott lányt Margó.
- Ugyan már, Margókám, annak a fiúnak a szeme sem állt jól. És fegyvere volt. Fegyvere!
- Biztonsági őrként dolgozott. Volt fegyvertartási engedélye.
- Akkor is. Nem jófajta volt. És a családja… az apja felakasztotta magát!
- Senki sem tehet arról, hogy milyen családból származik.
- De arról tehet, hogy hogy él! Állandóan a kocsmát járta azokkal a züllött haverjaival!
Margó halkan sóhajtott, és kezében megremegett a fésű.
- Készen vagy – mondta.
Nyílt az ajtó, nyolc éves forma szőke kisfiú lépett a konyhába.
- Kezi'csókolom Ildi néni! – köszönt kissé éneklő hangon. – Anyu, lemehetek szánkózni?
- Szánkózni? – ismételte meg a szomszédasszony a kérdést. – Margókám, csak nem engeded le ezt a gyereket oda?
- Ildi! Minden nap ott megy el! – csattant fel Margó.
- És a nyáron láttam egy döglött kutyát is a patak partján – mondta a kisfiú. - Mozogtak a férgek a bőre alatt.
- Margókám, nem értem, ezt hogy engedheted meg… Ez a gyerek egész nyáron a patakban gázolt mezítláb!
- A néni meg egész nyáron az ablakban leskelődött!
- Ricsi! Készen van már a házi feladatod? – szólt közbe szigorúan az anyja.
- Nincs.
- Akkor tudod, mi a dolgod!
- És utána lemehetek szánkózni? Mindenki lent van!
- Majd meglátom – válaszolta kurtán Margó.
Ricsi szó nélkül kiment, előtte éles pillantást vetett a szomszédasszonyra.
- Mikor látogatta meg ezt a gyereket az apja? – kérdezte az.
Margó meredten nézett az ablakon keresztül a sötétbe borult tájra.
Előtte mindig sajnálta azt a fiút, de aznap megrémült tőle. Zárás előtt elővette a pisztolyát, kezével elkapta a nyakát, és az orra alá nyomta a fegyvert. Lihegett, szemét Margó szemeibe fúrta.
"- Látod... - sziszegte. – Odatartom ahhoz a csinos kis fejéhez, és bumm! Vége!”
A nő megborzongott, orrát megcsapta az állott, borgőzös lehelet emléke. Ildi felé fordult, aki ismét bőszen söpörte a morzsát a szőnyegére.
- Mit kérdeztél? Nem hallottam…
- Ugye, milyen hideg van? - nézett az a remegő asszonyra. - Igazán feljebb tekerhetnéd a konvektort!

A cikket írta: Bianka

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
Meglepő fordulat. Ütős befejezés. Szerintem rendben van ez így, -megint lenyűgöztél.
Szia Bia!
Nekem ott a fiúra visszaemlékezős rész kissé zavaros lett. Hm, értem én, de...
Talán:
- Mikor látogatta meg ezt a gyereket az apja? – kérdezte az. (itt egy kis hatásszünet, pl 3 pont-pont)
...
Margó meredten nézett az ablakon keresztül a sötétbe borult tájra. (Itt picit magyaráznék.) Máshol jártak a gondolatai...
És ez a nyakát elkapta dolog olyan hirtelen nekem, enyhíteném.
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: