Matuzsálemek

Látogatók száma: 47

Ráth-Végh István elkészítette a hosszú életű emberek névsorát, és arra a következtetésre jutott, hogy minden csak smafu, amit a hunzákról, kaukázusiakról és egyéb egzotikus népekről mesélnek: ezt a versenyt a magyarok nyerték meg, mégpedig fölényesen. A 969 évet megélt Matuzsálem valószínűleg doppingszert használt; senki sem igazolja, hogy Artephius valóban 1025 éves volt, amikor könyvet írt az emberi élet meghosszabbításáról, a 370 éves bengáli úr éppen úgy a legendák világába tartozik, mint az általa elfogyasztott 700 feleség. A magyarok járnak az élen. Igaz, hogy felettébb gyanús a 185 évet megélt Spodisvoda, akit érseknek mondanak, de erről a jóemberről nem tud az egyháztörténelem. Viszont kétségkívül (?) 185, illetve 172 évig éltek Czártán Péter és Rovin János. Itt meg az a baj, hogy csak szegről-végről voltak magyarok: Czártán görögkeleti vallású volt, és nem is Péternek keresztelték, hanem Petrácznak; Rovinról pedig maga Ráth-Végh is elismeri, hogy „rátz nemzetségből való.”

Véletlenségből mindketten karánsebesiek voltak, és 1724-ben haltak meg, ami gyanús, nagyon gyanús.

Lehet, hogy az angol Henry Jenkins a listavezető, csekély 169 évvel? De a magyarok csakugyan kitöltik az egész középmezőnyt, és a 150-160 éves aggastyánok serege többet nyom a latban, mint egy darab yorkshire-i.

Valaki azt mondhatja erre, akkoriban még nem vezettek anyakönyvet, vagy nem vették szigorúan, hogy mi került bele; de még a 19. században is akadt egy 172 éves bánsági magyar, pedig akkor már virult a bürokrácia.

Egyes matuzsálemek igen mértékletesen élnek, Rovin pl. csak kenyeret és kukoricapogácsát evett, amit tejjel vagy vízzel öblített le, de mások bizony dohányoztak, sőt „rozspályinkát ittak minden napon.”

A dabasi Torma János annak tulajdonította hosszú életét, hogy igen sokat gyalogolt, „különösen a gyalog agár vadászatban,” de a Fejér megyei Csetényi-Komáromi Ferenc „hét nagy szekérre való dohányt” elpipázott, 120 év alatt.

A aggastyánok között felülreprezentáltak a „koránkelők,” abban viszont mindenki egyetért, hogy a „bőséget élvezők” nem élnek sokáig.

Elég nagy igazságtalanság már az is, hogy ki szegénységbe, ki gazdagságba születik, az meg igazán mindennek a teteje, hogy mindig a nyomorúság tart tovább.

A cikket írta: Müszélia

előző cikk következő cikk

1 szavazat