Még élek, még félek...
Látogatók száma: 56
Már csak egyetlen dolgon lepődök meg - már nem először - a mi korosztályunk egyes egyedei kommentjein nem csak ezen a lapon. Felütötte fejét ez már másutt is, de ott is elutasítják! Nem értik, nem tudják, miért van ez?
Hogy nem tudja felmérni a hozzá szóló, egy cikkhez, majdhogynem ismeretlen egyed azt, hogy az emberi élet véges ilyen-olyan okból? A tudás sem egy velünk született valami, az sem tudott csak úgy feltörni egyszerűen a felszínre a semmiből? Kellett hozzá valamivel, annál azért több, mint a szándék, elvettek belőle, adtak hozzá? Lehet. Talán nem is az iskolapad, és nem is a nagy emberek olvasmányai vezették el odáig, hogy lehet, van némi rálátása a világ dolgaira, eseményeire, a gyarló emberi dolgokra, hanem "valami más", az embernek!?
Esetleg az élete által megtapasztalt, adott dolgok, történések és epizódok vezették őt odáig, adódtak annyira össze benne, ami kifejeztette vele a benne felgyülemlett igényt, a gondolatokat a véleményalkotásra?
Tapasztalataiból, ismereteiből, megélt, vágyott, remélt eseményekből, megbánásaiból elvéve, megosztva másokkal azt, egy másik írótárs írásaiból merítve megmondja nem a tutit, csak azt, amit ő maga is átélt, megtapasztalt, és érzett? Hanem azonosul, megért és hozzá tesz valamit a saját életéből, mintegy alátámasztva, vagy cáfolva valamit, egyfajta igényt is megfogalmazva a saját élethelyzetével kapcsolatban, amit még csak el sem tudott képzelni az a másik írótárs, ami pedig számára létező dolog, már nem mérvadó, elutasító, mert olyan nincs, nem létezik, honnan is tudná, hiszen nem élte át azt, amit ő megélt, vele megtörtént?
A tapasztalat, a gyakorlat, a valóság sokszor felér egy élet iskolapadban összegyűjtött ismérveivel, ami csak úgy feljön a felszínre egy olvasatkor az egy, "ilyen ember" gondolataiban és azt le is meri írni, a felszínre hozni, mások tudtára adni, az maga a bátorság, a saját meggyőződése papírra vetése, a kételkedése, mert hiszen miért is ne tenné, ha nem élte volna át egyszer, vagy többször, mert maga a valóság, nem lenne igaz, esetleg benne van nyakig, vagy soha sem történt meg, de gondolt rá?!
A legmesszebbmenőkig elítélem az olyan embert, aki csak azért jár egy közösségi oldalra, "klubba" hogy kipécézze azokat az író-olvasó embertársait, akiket saját magától távol érez úgy gondolkodásban, mint tettekben, tudásban és megnyilvánulásban, véleményalkotásban? Csak azért, mert ő más, esetleg félművelt. Nem én vallom ezt, hanem ő.
Megkockáztatom, hogy az ilyen ember beteg, a hátukon nőt fel és érez annyit magában, hogy valahányszor ellentmondjon, mert férfinek vallja magát, pedig már rég nem az, de, mert halvány pepita fingja nincs arról, hogy egy nő egészen másként érez, gondolkodik, lát, alkot véleményt bizonyos dolgokról, mert ő mindig nő.
Arra az ilyen ember, aki ilyen kritikát fogalmaz meg, percig sem gondol, hogy az igénye mindig is benne van, rekedt az olyan embernek, mint amilyen én is vagyok, akinek az adottságai bár megvannak, voltak, de valamiért nem tudta azt a felszínre hozni, kinyilatkozni, megmutatni, mert korlátai voltak, és vannak. Az ideje kevés volt az élete során, ami lehetett volna, amit, úgy ahogy, de le tudta győzni, de ma már levetkőzni képtelen.
Az ilyen ember viszont képes kiállni ma már a saját megtapasztalásai következtében magáért, a tapasztaltak, az élet adta lehetőségek átélése után a saját életéből merítetten a meggyőződéseiért kiállni! És ha tetszik, ha nem, azt leírni!
Hová jutna ez a társadalom a túlzott egoizmusával, az önértékelésével, az önbizalmával, a tudásával, a meggyőződésével egyes embereknek, ha nem lennének ellenvélemények, más emberek, más gondolatok, akikkel vitatkozni lehet adott szituációban, egy cikk alatt.
Nem erőszakosan persze, ahogyan ezt az illető teszi alkalmanként, vicces, humoros beállítódására hivatkozva, vélt tudása birtokában, a másik emberre kivetítve, rákényszerítve, erőltetve, vicces mondandójába becsomagolva olyan szóvirágokat alkalmazva, tudását villogtatva, ami egy másik véleményalkotótól távol áll, amiről azt hiszi, csak egyedül ő értheti?.. Tévedés!
No szóval, röviden csak ennyi:
Még élek, még félek,
még vagyok, még remélek,
még hiszek, még vágyok,
mert akarok, mert látok!
Még van kire emlékezzem,
még akár szerethetem!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
miről van szó? Ha figyelmesebben olvasnád az
ezen az oldalon megjelent írásokat, akkor rájönnél
magadtól is, - minden szájbarágás nélkül! Te mit
tennél, ha félművelt emberek osztanák az észt itt,
félremagyarázva az írásod tartalmát? Mert hozzá
kell mindenhez szólniuk, csak azért, hogy mutassák
magukat, mint az írások értő tudorait! Ragyogó példa
erre Móra Ferencnek „A kalcinált szóda” című írásában
a tanfelügyelő! És még egyszer, - amit már egyszer egy
hozzászólásban megírtam:
Ha valakit megihlet egy írás, és az írás hatására a gondolatai
elkezdenek száguldozni, az kényszert érez arra, hogy megírja
azt, amit kivált belőle az az írás! Aki meg erre nem képes, és
nem tudja megírni, - az kritizálja a másik író gondolatát!"
Békét a szívedben!
https://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY
https://www.youtube.com/watch?v=pBFDnrz6Nqw
https://www.youtube.com/watch?v=wQ8TWjgdpzg
https://www.youtube.com/watch?v=Zef-gfukZJg
Éva,én úgy vélem, elég, ha az ember kellő önismerettel rendelkezik és tisztában van magával. Ebből kifolyólag nem érdemes azzal foglalkozni, kinek mi a véleménye Rólad. Legyen az az ő baja...A negatív véleményeket engedd el a füled mellett, a jókból meg szűrd ki azt, ami hasznodra válik. Én már régen rájöttem arra, még a jó sem jó mindig. Van itt annyiféle ember, ha az újjainkat tördelnénk mindenkit meghallgatva, már régen eláshatnánk magunkat, mert ahányan vagyunk, annyi félék..
Egyre inkább érzem, hogy az ilyen jellegű portálokon egyes emberekből hiányzik az önkontroll vagy túl nagy lovat adtak alá és elszállt magától, miközben szikrája sincs már benne a tiszteletnek. Mintha tehetnénk egymás sorsáról? Hiszen egész litániát írt, mert véletlenül szóvá tetted, egyeseknek jól megy a soruk. Volt szerencsém olvasni mi volt erre a válasza feléd.. Ezt a hangot senki sem engedheti meg magának! És, ha nincs, aki helyrebillentse időnként, akkor magunknak kell magunkért kiállni..
Ami engem illet, udvariasan, toleráns módon én is ezt teszem. Az esetet, amit velem kapcsolatban írtál, már mint Emillio megjegyzését-én szeretem nevén nevezni a gyereket- azt nem vettem magamra. Én ugyanis még az életben nem rúgtam bele egy elesett emberbe se, de nem elesett emberbe sem. Akkor miről beszéljek?
Évikém, tudod, hogy szeretlek és mindig érdekel az, amit írsz.De tudni kell, hogy mindenki a saját szemüvegén keresztül lát. Ha Téged sérelem ér, igenis, védd meg magad, mert senki nem teszi meg helyetted. És én ezt ajánlom mindenkinek...
Ami engem illet, udvariasan, toleráns módon én is ezt teszem. Az esetet, amit velem kapcsolatban írtál, már mint Emillio megjegyzését-én szeretem nevén nevezni a gyereket- azt nem vettem magamra. Én ugyanis még az életben nem rúgtam bele egy elesett emberbe se, de nem elesett emberbe sem. Akkor miről beszéljek?
Nincs bennem harag, csak egyfajta szomorúság... de hát, majd elmúlik minden egyszer.
Tudod az a szomorú, ha vannak követői, akiknek egy szavuk sincs ehhez az egészhez, pedig a kiváltó ok egyetlen ártatlan hozzászólás volt...