Megbeszélve (2) Mondatos
Látogatók száma: 54
A játéknak még nincs vége.
- Na, most hogy legyen? Mondtam már, ne erőlködj, nem való neked az írás. Kínlódsz, mi a csodát kellene kitalálni. Csak hogy a tarsolyodban már nincs semmi. Mindent megírtál, amit akartál, meg amúgy is, fáradt vagy. Pihenj.
- Békén hagynál? Kérlek. Nem értesz te semmit. Írni jó, csak úgy. Kiszakad az emberből és könnyebb lesz.
- Könnyebb? Elárulnád, mi lesz könnyebb? Napok óta képtelen vagy fölkelni, fáradt vagy, depis. Dolgod lenne temérdek, de azt magyarázod nekem – érted: nekem -, hogy sokat dolgoztál az elmúlt hónapok alatt, rád fér a pihenés. Tényleg sokat dolgoztál erőn fölül, és az a baj, hogy nem azért, hogy neked jobb legyen. Feláldozod magad, ha kell az egész világért. Mindenki fontos, csak saját magad nem. Ezt büntetlenül nem lehet a végtelenségig csinálni. Segítsek témát találni? Mondjuk, írhatnál …
- Á, hagyjál. Majd csak eszembe jut valami.
Hm! A játéknak még nincs vége. Hát persze, hogy nincs. Az egész életem arról szólt, hogy nekem mindig új játszma kezdődött. Akár akartam, akár nem. Jöttek, mentek a szerelmek és a vele járó egyebek. Most viszont tényleg az hittem, végre itt a pihenés, úgy, mint a velem hasonló korúaknak, és tessék, arról szó sem lehet.
- Eszedbe ne jusson siránkozni. Magadnak szerezted. Tudod mit? Írhatnál ismét a vénemberről, aki plátói szerelmet dédelgetett az öreg hölgy iránt. Az nekem úgy tetszett: bár nem hiszem, hogy lecsengett a kettőjük kiéleződött vitája azzal, hogy a néne meglátta az agg szemében a kétségbeesést. Amellett meg, milyen alpári volt vele. Megbocsájthatatlan.
Hm. Furák ezek a férfiak, hogy finom legyek.
Vagy tudod mit? Írhatnál, a gyilkos macskáról, aki miatt úgy megijedtél. Félelmetes volt, ahogy folyt a véred. Elindult a combodból, végig a lábad szárán, már a bokádnál tartott, bele a papucsodba és jutott a kövezetre is. De te uraltad a helyzetet, felmérted a lehetőségeket, kirántottad a köntösöd övét és gyors mozdulattal nyomókötést alkalmaztál, a kikarmolt éren.
Á ez nem jó történet, ő csak egy kiscica, aki játék közben megsebesített. Hogy szereted a kis bestét, nem beszélve róla, ő mennyire szeret téged. Éjszaka az ágyadba lopódzik, fölfekszik a hátadra, a fejedre és dorombol neked, vagy magának, ki tudja, miért teszi. Többször lerakod a helyére, de ő ismét visszaoson, mindegy hova, csak melletted lehessen. Majd föladod, mert tudod: a játéknak még nincs vége.
Látod, hiába az ötlet, nem kerekedett ki belőle történet. Jó éjszakát.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Aranyos volt ez Klárikám!Nem kell mindig valami Óriási storyra gondolni!Ezek az apró életbőlvett kis történések éppolyan fontosak,hisz rólunk szólnak,nekünk okoznak örömöt.Puszi
puszi
Szia Tündér!
Köszönöm szépen :)
pusz:Klári
Köszönöm szépen :)
pusz:Klári
Pussz,
Tündér