Mithras kéje
Látogatók száma: 46
Rám találtál. Keresés közben vesztett energiáid átszelik a teret, és a napkitörések változó ritmusában követed szíved parancsait.
Itt, ezen a ponton zsugorodik a világegyetem tömegtelen, geometriai ponttá. Gigászi méretek válnak semmivé, tejutak, csillagrendszerek a fekete lyuk malacperselyébe hullva. A tömegek megsemmisülnek, jelentőségét veszti a felhajtóerő, és a gravitáció másodrendű térgörbületében feláldozza magát az anyag. Semmivé válik, energiává. Ott, ahol a megjelenés nélküli elegancia a meghatározó, a térgörbületek ideje lejárt. A metamorfózis pillanata visszafordíthatatlan, egyirányba hull az időtengely is a semmibe. Apogenesis.
Rám találtál. Keresés közben vesztett energiáid átszelik a teret, és a napkitörések változó ritmusában követed szíved parancsait. Megcsillan elméd ékessége, ragyogó tehetségű költészetedet alárendeled az éjszakai vándorok menetelésének. Mégsem győzhet rajtad egyetlen bikaölő áldozat, Mithras kéje, hiába világít fényesen a katakombák üregeiben. nincsenek gödrök az áldozati bikának. Meghátrálásra kényszerít az idő, de te nem engedsz a szorításának, becsapod a homokszemeket, pergésüket lassítva.
Márai kalocsnija és esernyője, amit mindig magával cipelt a jól megtervezett randevúkra, lenyűgöztek. Szimbólumai lettek a biztonságnak, a mindenre felkészülés gőgös egyhangúságának. Szobámba ereszkedett a sötétség, és halandók között keresett örömöt magának, amikor nekem feltűnt az elegáns úr, amint a sarokban gubbasztva az ellen Nyugatot szerkeszti párizsi száműzetésben. Krúdy hajdanvolt szerelmeit gyűjti maga köré az óbudai vendéglők hangulatát idézve, és Szindbád utazásait, visszatérésének történetét. Egyetlen ponton csatlakozik a világegyetem fizikai valóságába, szerelmének fénykörét maga alá gyűrve, egy színésznő lábai előtt. Láthatatlan, megfoghatatlan, erőtől duzzadó, leheletfinom szerelme, megrengeti a csillagok közötti kölcsönhatást, és átformálja az égbolt megtervezett rendjét.
Itt, ezen a ponton zsugorodik a világ. Kozmikus magányom megengedőn kitárom neked, hogy minden anyagokkal együtt elnyeljelek magamba olvasszalak, hogy a fúzió szellemi energiáimat felszabadítva, létrehozza a holnapot, és benne minket, eggyé azonosult akaratunk képződményeit. Itt, ezen a ponton jön létre a csoda, bennem és benned, általam és általad, ebben a szerelemben.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez az igazi jó kívánság, köszönöm! :)
Remélem sokszor megéled, mert csodálatos... :o)
Nos, ez kínos kérdés, de mert ilyen őszintén kérdeztél, őszintén válaszolok. Nem mindig, csak ha úgy adódik...:)
Kedves Janó! Most olvasom írásodat és lenyűgözött, hát olyan szép érzéseket írsz le, szinte sugárzik! Bocs, ha kicsit elragadtattam magam, de sokat olvasok! Szép estét kívánok Orsolya
Szép estét kívánok Neked is!
Janó
Mindig új szerelem?
:o)
Igen, így van. Ebből táplálkozik a következő! :)
:o)
Akkor mindig a tiéd marad. :o)
Neked elárulok egy titkot. Ezek a szerelmek bennem születnek, és hamvadnak el, anélkül, hogy megvalósulna az álom. De én mindig tovább álmodom...:)