újabb események régebbi események további események
14:04
Ilona módosította a cikkét
14:03
Ilona új cikket töltött fel
13:40
Juhász András Géza új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
08:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:50
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:10
Htesiesere regisztrált a weboldalra
13:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Új cikk került fel a weboldalra
21:17
Virág módosította a cikkét
18:34
Ilona új cikket töltött fel
10:49
Black Ice módosította a cikkét
10:41
Black Ice új cikket töltött fel
08:07
Új cikk került fel a weboldalra
04:31
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
04:28
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:10
Juhász András Géza módosította a cikkét
15:19
Juhász András Géza új cikket töltött fel
11:22
jennaPuh regisztrált a weboldalra
06:23
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Monaciello

2016. augusztus 28. - Látogatók száma: 36

Monaciello vagy nem monaciello, ez itt a kérdés. Hát, ha Nápolyban vagyunk, ahová egy időben csak meghalni jártak az emberek, akkor a monaciello kőkemény valóság, és még csak nem is sértés. Régen a palazzókat és casákat cunicoli kötötték össze, hogy a pozzari szabadon hozzáférjenek a kutakhoz, és nem azért nem írom ezt az egész cikket olaszul, mintha nem tudnám, hanem mert nem akarom. Az önjelölt mágusok is ezzel védekeznek, ha új trükköket kérnek tőlük, és nem volt idejük, hogy megbuherálják a színpadon, vagy elhelyezzék a cinkosaikat a nézőtéren, Szóval, a házakat és a palotákat földalatti folyosók kötötték össze, és itt voltak a kutak, amelyek ellátták vízzel a lakosságot. A pozzari, vagyis a mindenkori vízművek által alkalmazott közmunkások kézi erővel juttatták el a vizet oda, ahova kellett; ami azt jelentette, hogy bejáratosak voltak mindenhová, és bizony előfordult, hogy nemcsak a konyháig merészkedtek.

A legtöbb pozzari jobban terjeszkedett széltében, mint hosszában; az alacsony emberkék kényelmesen elfértek a földalatti járatokban. Pocakjukat bő lebernyegek alá rejtették, ami eléggé hasonlított arra a csuhára, amit a szerzetesek viseltek; ha még egy széles karimájú kalapot is a fejükbe nyomtak, könnyen össze lehetett téveszteni őket. A kútgazda vagy vízhordó ettől még nem lesz szerzetes, csak monaciello, barátocska vagy szerzeteske.

A monaciellók feltűnés nélkül osontak az alagutakban és a paloták folyosóin, különösen ha olyan terveik is voltak, amelyeknek nem szokás reklámot csinálni Néha a ház asszonyának tudtával és egyetértésével történt a dolog, aki a világért se vallotta volna be az igazságot, inkább elhíresztelte, hogy a házban szellemek járnak. Szellemes tréfákat is megengedtek maguknak a szellemek, pl. elloptak egy-két aranyékszert, hazavittek egy-egy értékesebb ruhadarabot vagy ágyterítőt.

Haza? Hát a szellemek is laknak valahol?

Magától értetődik. Templomromokban, elhagyott kolostorokban tanyáznak, beköltöznek az omladozó palotákba, és még csak lakbért sem fizetnek, mert a túlvilágon ez nem szokás. Biztos forrásból tudom, hogy fényt esznek, és a gondolataik erejéből teremtik meg a mindennapi kísértéshez szükséges használati tárgyakat, az ékszerek, ruhák és ágytakarók kivételével, amelyeket illegálisan szereztek be, makacsul, de legalább hagyományosan.

Idővel az alagutak jelentősége csökkent, egy részük beomlásra ítéltetett, a kutakat kevésbé romantikus módon közelítették meg, és íme, a monaciellók még mindig felbukkantak a folyosókon, lehetőleg a hálószobák körül – ebből világos, hogy valamennyien kísértetek voltak, akiknek valahogy fedezniük kellett a napi ágytakaró szükségleteiket. Lehetőleg olyanko, amikor a ház ura nem tartózkodott odahaza. A kísértet már csak ilyen, misztikus forrásból, de mindig pontosan értesül arról, hogy mikor tiszta a levegő, mikor érdemes kísérteni.

A monaciellók létezését senki sem vitatta, majd pont a házi szarkákkal áll le kötözködni az a nép, amely feltétlenül hisz Szent Gennaro vérében, a bűnbocsánatban és a csokoládés nápolyiban, pedig ez nem is eredeti specialitás. Mindenkinek volt róluk egy jó története: amikor egy ember patthelyzetben van, és már igazán mindent megpróbált, de semmi sem sikerült, akkor megjelenik a monaciello. Némán int a lúzernak, és elvezeti egy olyan helyre, ahol egy láda pénzt rejtettek el. A ládában mindig pontosan annyi korpa van, amennyi a csávót a csávából kihúzza. A monaciello nem köti feltételekhez a segítséget, nem is tekinti kölcsönnek, amit vissza kellene fizetni, egyszóval úgy viselkedik, ahogy én a túlvilági IMF-et elképzelem.

Ravasz emberek ajándékot helyeznek el ott, ahol a monaciello felvonulási útját sejtik, és a tisztán éteri, anyagtalan kísértet nem is tud ellenállni a kísértésnek, arannyá változtatja a szerény ajándékot, de az csak addig marad arany, amíg a kedvezményezett befogja a száját. Ha célzásokat tesz, vagy pláne elszólja magát, vége az együttműködésnek.

A signorák nagyon praktikusnak találták, hogy a monaciello nagyon hasonlít a valódi szerzeteshez; végül is, ki merné hűtlenséggel vádolni a ház úrnőjét, aki Isten embere társaságában, imában merülten tölti a hosszú, sötét éjszakákat. Ez az a Napoli Sotterranea, a földalatti Nápoly, amelyről markáns véleménye volt Boccacciónak.

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2016. augusztus 28. 16:50
Kedves Müszélia !

Ez igen tanulságos kis írás és nagyon jó megközelítése a dolgoknak. Köszönöm.
Üdvözöllek Divi Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: