Napraforgó

Látogatók száma: 38

A napraforgó nem forog a nap után, és milyen meglepő, a nap sem a napraforgó körül forog. Tévedésből kerültek kapcsolatba, a nap és a napvirág, de annyi biztos, hogy jól mutatnak együtt, az égi és a földi sárga virág. Az egyik még csak elmegy költői szabadságnak, de a kisiskolások és a biológusok tudják, hogy az egy virág az sok virág, és a matematikusok még szotyolát sem érdemelnek. Az egyes virágocskák titokzatos alakzatban helyezkednek el, amelyben összekapcsolódó spirálokról, 137,5o-ról, aranyról és egy Fibonacci nevű gazemberről van szó, de ebbe most nem mennék bele, először is, mert én sem értem, és másodszor, a végén tőlem is elvonják az életmentő szotyi adagomat.

Nagyon szégyellném, ha közönséges matematikusokkal kellene együtt szoronganom, ugyanabban a skatulyában. Vizuális típusok inkább el se képzeljék a vén skatulyát, aki… ami… de hagyjuk, mert ez már erősen korhatáros.

Apropó, hallott már valaki olyan tizenkét éves fiúgyerekről, aki bevallotta a számítógépnek: még nem múltam el tizennyolc éves – és szépen visszakattintott Bogyó és Babóca történetéhez?

A napraforgó Amerikából tévedt az öreg kontinensre, oda-vissza utazgat, mintha fizetnének érte. És tényleg fizetnek is, persze nem neki, hanem annak, aki ráül a magjára, és kisajtolja belőle az olajat. Ebben nincs semmi újdonság, már a csiroki indiánok is – sajnos ők még nem látták meg a napvirágban a cash crop-ot. Ez a mulasztás végzetes hibának bizonyult; a csirokik kihaltak, vagy rezervátumokba kényszerültek, ami lényegében ugyanaz.

A pueblók nőneműnek gondolták, a kukoricával, babbal és tökkel együtt, ami elárulja, hogy a női szépségről alkotott ideáljuk kábé ott van, ahol a willendorfi Vénusz és Rumer Willis. Bár a tök legalább hasznos, hiszen egymástól rendkívül eltérő dolgokat lehet hozzá hasonlítani. Országomat egy hasonlatért, mondta a drámairodalom egyik legnagyobb tökfeje, Lear király.

Kiváló karma nélkül egyetlen napraforgó sem lehetett olyan szerencsés, hogy Aztékisztánban szülessen; itt istennőként imádták, és nem kellett attól tartania, hogy az eleven testéből metszik ki a szívét – ugyanis nincs neki. Régi azték igazság, hogy a szívtelen hölgyek meggazdagodnak, a többiek levegőtlen konyhákban poshadnak, és nevelhetik a millió gyereküket.

Az indiánok, akiket persze nem szabad indiánnak nevezni, mert az újabban szörnyű sértés, egyáltalán nem tartották tiszteletben a napraforgó személyiségi jogait. Nem elég, hogy elszedték, és laposra préselték a magzatait – egy korrekt, píszí világban már a puszta kísérletért is kijárna a halálbüntetés – a virágokból festéket készítettek, és az ellenség szándékos megfélemlítése céljából bemázolták vele a testüket. A hajukat és a bőrüket napraforgóolajjal kenték, a maradék jól jött, mint kígyóméreg elleni antiszérum, sőt még a növény hosszú, üreges szárát is felhasználták, kunyhók vagy kerítések építéséhez.

Sokkal jobb, mint a beton, mert a szél és az eső együttes hatására lebomlik, és nem terheli a környezetet. Ennél jobb építőanyagot még a japánok se tudtak kitalálni, pedig nekik alaposan össze kell magukat kapni, mert a sziget kicsi, és túl sok hozzá a szamuráj.

A sajnos nem végtelen magyar alföldön jól érzi magát a napraforgó, és még a meggyőződéses városlakók közül is csak kevesen tévesztik össze a repcével. A napraforgó ugyanis fölfelé törekszik – 8,23 m a rekord.

Az idők során a nép számos helyes megfigyelést tett a napraforgóval kapcsolatban. Pl. nagy szerencsétlenséget lehet elhárítani, ha a közelgő napfogyatkozás előtt a sárga virágokat gondosan letakarjuk – erre azért van szükség, mert a napfogyatkozást okozó sárkány inkontinenciával küzd, elcseppenti a vizeletét, és abból pestis támad. Buda is. Mesebeli körülmények között a virág szívesen változik széplánnyá, és még szívesebben lesz az első arra tévedő herceg felesége. A napraforgó földeken pompás kastélyok emelkednek, de ezeket csak a legszegényebb pásztorfiúk láthatják meg, akik aztán kénytelenek feleségül venni az elcsábított tündérlányokat.

Mondják azt is, hogy a napraforgó megtisztítja a földet a stronciumtól és a céziumtól, egy Csernobil- vagy Fukushima-jellegű nukleáris katasztrófa után, de manapság már senki nem hisz ezekben a sötét középkori babonákban.