Nem az ördögtől való...

Látogatók száma: 48

Ha valaki lemaradt volna a Népszabadság, és a Fedél Nélkül újság közös számáról, itt elolvashatjátok a vezércikket. Mielőtt plágiummal vádolnátok, én írtam.

NEM ÖRDÖGTŐL VALÓ…
LIMA RUIVAL BESZÉLGETTÜNK

Az ELTE TTK-n végzett mikrobiológusként. Jelenleg Szegeden él, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban (SZBK) doktorandusz.

Nemrégiben részt vettél egy nagy biológuskonferencián…

Az ENFC-n. Ez volt a Tizenkettedik Európai Nitrogénkötő Konferencia, amelyet idén a magyarországi nitrogénkötéssel foglalkozó kutatócsoportok – köztük az a csoport is, amelyben dolgozom – rendeztek. Akárcsak huszonnégy éve az elsőt. Ez egy nagyon jelentős nemzetközi konferenciasorozat, amelyet a tudós házaspár, Kondorosi Ádám és Kondorosi Éva hívott életre.

Miért olyan fontos a nitrogénről konferenciázni?

A nitrogén minden élőlény számára nélkülözhetetlen elem, többek között a fehérjék, sok vitamin és a DNS alkotórésze. Éves szinten a teljes földi élővilágba bekerülő nitrogén 90%-át a hüvelyes növények biztosítják, valamint a műtrágya, ami igen környezetszennyező és drága, így az egyik legfontosabb és legérdekesebb kutatási terület a többi haszonnövény, elsősorban a búza, a kukorica és a rizs alkalmassá tétele nitrogénkötésre. A nitrogénkötő folyamatot a hüvelyes növények nem egyedül végzik: szimbiózisban (mindkét partner számára előnyös együttélés) élnek talajlakó baktériumokkal, amelyek megkötik, és felvehető formává alakítják a légköri nitrogént, bár a legtöbbjük erre önmagában, a növény nélkül képtelen. A szimbiózis során aktiválódnak a gazdanövény szimbiotikus génjei, amelyek fehérjetermékeinek a feladata a baktériumok kordában tartása és átalakítása.
Tehát vannak renitens baktériumok, amelyeket el kell tanácsolni, és vannak azok, amelyek azt csinálnak, amit mondanak nekik?

Igen, ez egy bonyolult feladat, hisz a növénynek fel kell ismernie és be kell engednie a sejtjeibe a megfelelő baktériumokat, és kizárni azokat, amelyek kárt okozhatnának. Ez a szimbiotikus kapcsolat meglehetősen új, csupán 50-55 millió éves, és többször is kialakult a horizontális géntranszfer révén, melynek során a megfelelő ismeretet átadták a rokon és kevésbé rokon baktériumok egymásnak, és így alkalmassá váltak a megfelelő növényekkel való együttélésre. Ezek a baktériumok rokonai a bennünk is megtalálható energiatermelő sejtszervecskéknek, a mitokondriumoknak, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt még különálló élőlények voltak, továbbá a Rickettsia baktériumoknak, amelyek olyan paraziták, amik kizárólag a gazdaszervezetben mutatnak életjelenségeket, akárcsak a vírusok. A család tagjai az agrobaktériumok is, ezekkel építtethetünk be gént növények génállományába, génmódosított organizmusokat (GMO) hozva létre. Ez a szimbiózisra-parazitizmusra való képesség ebben a baktériumrokonságban nyilvánvalóan nem a véletlen műve – ez is jól mutatja, hogy milyen gyönyörű az evolúció.

Te pontosan mivel foglalkozol?

Munkám során tucatnyi szimbiotikus gén működését kapcsoltam ki géntechnológiai módszerekkel lucernában, és ennek hatásait vizsgálom. Ezek GMO növények, de kizárólag kutatási célból hozzuk létre őket, s ezt még a „génmentes” Magyarországon is szabad. Különösen izgalmas ezek közül egy enzim, amelynek a hiánya megakasztja az egész szimbiotikus folyamatot, bár a pontos mechanizmust még nem ismerjük. Ez az enzim amúgy bennünk is megtalálható, a hiánya Alzheimer-kórt okoz, bár ennek a betegségnek nem ez a legfőbb kiváltója. A lucerna szimbiózisa azért különösen érdekes, mert itt már szinte parazitizmusról van szó (láthatjuk, hogy a kettő közti határ valójában vékony, és mindkét fél a maga javára próbálja billenteni a mérleg nyelvét), csakhogy a növény a parazita, és a baktérium a szenvedő fél. A lucerna által termelt fehérjék rabszolgákká alakítják a baktériumokat: megfosztva a szaporodás képességétől, életképtelenné téve a növényen kívüli életre, megkötik a nitrogént, majd miután elvégezték a feladatukat, a növény felemészti őket. E növényi fehérjék közül sok erős antimikrobiális hatással bír, így köztük számos hatóanyag alkalmassá válhat a gyógyászatban vagy akár a mezőgazdaságban az antibiotikumok kiváltására. Világszerte egyre több multidrogrezisztens baktériumtörzs alakul ki, amelyek ellenállóak a legtöbb antibiotikummal szemben, és így a közeljövőben milliók halálát okozhatják.

Ha jól értem, akkor az eddig használt antibiotikumok ideje lassan lejár?

Valóban egyre nagyobb szükség van új vegyületek felkutatására, amihez jó terep az élővilág, hisz az evolúció részben egy több milliárd éves immunológiai fegyverkezési verseny is, minden faj több száz vagy ezer vegyülettel küzd különféle mikrobák ellen. A szimbiózis ennek egy még kifinomultabb és összetettebb vetülete, jóval változatosabb eszköztárral, ráadásul ezek a növényi fehérjék több ponton is egyszerre támadják a baktériumokat, így hatványozottan nehéz ellenük rezisztenciát kifejleszteni, hisz ahhoz egy egyedben egyszerre kell két vagy több megfelelő mutációnak kialakulnia.

Ezek szerint a génmódosításé a jövő? Egyszerűbben, hétköznapi hasonlattal megfogalmazva, ez olyan, mint amikor a Trabant új, korszerűbb gumikat kap, és ettől már szinte Mercedes?

Szerintem önmagában a gumicserétől nem lesz a Trabiból Merci. De igen, a génmódosítás jelenthet gumicserét, ám csinálhat a Trabiból repülő autót is vagy olyat, ami kíméli a környezetet. Egy génmódosított élőlénybe átemelhetünk új géneket és így tulajdonságokat is más fajból, de módosíthatunk vagy akár ki is kapcsolhatunk már meglévő géneket, ami a természetben magától is végbemehetne, és gyakran végbe is megy.

Akkor a zöldek által üldözendő lehetne minden haszonnövényünk?

Igen. Manapság a modern mezőgazdaságban kiemelten fontos a kártevők elleni védelem, amelyeknek kedvez a monokultúra, az ivartalanul szaporított, gyakorlatilag klónozott növények és a túlnemesített, immunrendszerüket részlegesen elvesztett haszonnövények. Ezért gőzerővel folyik új fajták nemesítése, amit többnyire vad rokonokkal való keresztezésekkel próbálnak elérni. Ekkor új gének, génvariánsok százai jelennek meg a tányérunkon, nem is tudunk róluk, ám ha génmódosítással teszik be a növénybe a kívánt gént, és csakis azt, mellőzve a száznyi ismeretlen koloncot, akkor rögtön hívják az ördögűzőket.

Tehát a nemesítés az ősi génmódosítás?

Igen, csak Mendel előtt még nem tudtuk, hogy mi áll a háttérben. A nemesítés során a számunkra kedvező tulajdonságú élőlények kiválasztásával az azokat kódoló géneket is kiválogatjuk. A génmódosítással ezt már irányítottan megtehetjük, csak az adott génre, tulajdonságra fókuszálva. Ez a módszer jóval gyorsabb, nem kell várni rá, hogy a mutáció magától végbemenjen, illetve olyan mutációk, variációk is létrehozhatók, amik maguktól sosem jönnének létre.

Szerinted akkor miért tiltakoznak egyes csoportok a génmódosítás ellen?

Ennek több oka is van. A legfőbb ok a tájékozatlanság és az ismeretlentől való félelem, amelyet gyakran a média is felnagyít. Sokan a multik és azok kapzsi haszonszerzése ellen tiltakoznak, de ez valójában nem csupán GMO-kérdés, ez a globalizáció problémája. Nem tudnak túllendülni a gyomirtórezisztens szóján, kukoricán és a velük párban eladott vegyszeren, pedig a téma ennél jóval tágabb. Gondolom, a legtöbb cukorbeteg nem tudja, hogy az inzulinját GM baktérium állítja elő. Létrehoztak az ebola, illetve kolera ellen vakcinákat termelő növényeket. A béta-karotint (A-vitamint) termelő aranyrizs évente félmillió gyereket menthetne meg a vakságtól. Persze jobb lenne, ha répát és májat is ehetnének, de csak rizs jut nekik. Amíg ezt a jóval nehezebb és összetettebb problémát nem oldják meg, addig az aranyrizs jó helyettesítő lehetne. De inkább tiltakoznak a kukoricagénnel felturbózott rizs ellen, és hagynak milliókat meghalni vagy egy életre megnyomorodni.

Ismerve a családi hátteredet – a feleséged is az SZBK-ban hasonló kísérletekkel foglalkozik –, felteszem a kérdést: Érzel valami párhuzamot Pierre Curie és Marie Curie munkássága és a tiétek között?

Poénos kérdés. Hát, nem tudom, Pierre elég hamar meghalt, mert elütötte egy lovas kocsi. Marie se tudta, hogy a rádium nem játék.

Emiatt ne aggódj, Szegeden már kivonták a forgalomból a konflist!
A lényeg az, hogy a feleségeddel egy témakörben kutattok, és már csak egy dolog hiányzik, hogy hasonlóan híresek legyetek. A Nobel-díj.

Magyarországon egyre kevesebb pénz jut az alapkutatásra, az intézetekre és csoportokra, így nehéz világszínvonalú eredményeket elérni, és kimagasodni a nemzetközi mezőnyből, ahol sokaknak jóval több a lehetőségük. Az oktatás se halad jó irányba, és az interneten is bárki megoszthatja az áltudományos, népbutító nézeteit, amit egyre kevesebben néznek kritikus szemmel, egyre kevesebbeknek van meg az ismeretanyaga ahhoz, hogy megfelelően szűrje a sok információt. Itthon a biológuskutatók megbecsültsége sem túl nagy, sokan nem is értik, mi értelme olyat kutatni, aminek nincs gyakorlati haszna. De azon kívül, hogy ezt sosem lehet tudni, bővíteni kell az emberiség ismeretanyagát, egyre magasabbra törni, hogy mások majd a vállunkra állva távolabbra láthassanak (Newton után szabadon). Visszatérve a Nobel-díjra: dolgozunk rajta. 

Köszönöm a beszélgetést.