Netvilág - Webcamera
Látogatók száma: 42
Novella
Virtuáliában minden megtörténik
Csillát egy közösségi portálon ismertem meg. Feltűnt a visszafogottsága, a szellemessége. Teljesen ismeretlenek voltunk egymás számára. Ez egy olyan hely volt, ahol egymás alatt jelentek meg a hozzászólások egy témához. Persze már régen elfelejtette mindenki mi is a téma, csak beszélgetések folytak. Kialakultak baráti társaságok, és kialakultak gyűlölködő utálatok is emberek között. Valójában két táborra szakadt ott minden és mindenki. Ebben se Csilla se én nem vettem részt. Voltak "barátaink", azokkal beszélgettünk...és...egyre inkább figyeltünk egymásra.
Már kerestük egy idő után, hogy a másik mikor tűnik fel, és vártunk egymásra. Új voltam a neten, és azon portálon is. Érdekes figura voltam világéletemben, és ott se tagadtam meg magam. Elég népszerű lettem - eleinte. Sok nő "megszólított", de én csak Csillára figyeltem, és egyre "kedvesebbek" lettünk egymáshoz. Kerestünk másik "helyet", ahol beszélgettünk, és naivul azt hittük, más nem lát bennünket. Nem így volt, de "vigyáztak" ránk, és nem szólt be senki. Nyílt, szép szerelem volt.
Aztán megismertem az msn-t. Ott már láttuk is egymást, és sokszor este kilenctől hajnali háromig beszélgettünk. Görcsösen kapaszkodtunk egymásba, és terveztük, hogy mikor és hogyan találkozunk. Ő is és én is házasságban éltünk. Mindkettőnknek több évtizedes házasság a háta mögött, de még működő házasságok. Azt tudtuk, hogy soha nem élhetünk együtt, mégis jó volt szeretni és szeretve lenni.
Az msn jóvoltából és a webkamera jóvoltából sok minden megtörtént, még a szex is...a maga módján. Nem volt titkunk egymás előtt. Szinte mindent tudtunk egymásról, és nem volt unalmas percünk soha.
Akkor most megkérdezhetné valaki, hogy miért is lett vége? Azt tudom mondani, hogy a távolság miatt. Az ország másik végében élt, és egyszerűen nem tudtunk módot találni a találkozásra. Reménykedtünk, de valami már érződött, hogy egy valós találkozás nélkül baj lesz.
...
És jött egy este, éjszaka, amikor felgyorsultak a dolgok, és olyan történt, amit megélni, átélni maga a halál egy "kapcsolatban".
Mosolygós jól indult az este. Csilla mesélt a napjáról:
- ma a főnök normális volt, még egy kávéra is meghívott, délután nem volt ügyfélfogadás, és fél órával előbb mindenki hazamehetett. Gyorsan kimostam, és főztem is vacsorát. Tudod, a férjem szereti a hasát. Legyen béke, azt akarom. Rendes ember, megérdemli.
Nem szerettem, ha férjét dicséri előttem, de el kellett ezt fogadnom. Más egy kapcsolat a neten, és más a való élet. De azért picit cukkoltam Csillát:
- csak nehogy kedvet kapjon máshoz is, ha ilyen jól tartod.
Meglepődve nézett rám:
- a férjem, nagyon jól tudod, hogy lefekszem vele, és azt is tudod, hogy élvezem vele a szexet.
Megbeszéltük már ezt egy párszor. Nem?
- de igen és ezzel semmi baj. Nem engem csalsz meg vele, hanem őt velem. Bár így a neten ez macerás kicsit.
Elnevette magát:
- de azért jó ugye?
Megfordult a fejemben rögtön, hogy "kezdeményezek", de akkor történt valami. Csilla szobáját jól ismertem már. Sokszor, ha valami dolga akadt a konyhában vagy a fürdőszobában, akkor én a monitoron nézegettem. Néha felfedeztem valamit a polcon, vagy az éjjeli szekrényen. Tudtam, mi hol van a szobában, és láttam az ajtót is, ami a folyosóra nyílt. És most kinyílt az ajtó.
A férje lépett be. Ilyen esetben azonnal kikapcsolta a kamerát és az msn-t a "tálcára" tette, vagy éppen azt is kikapcsolta.
Most is láttam, hogy a szokott mozdulattal nyúl az egérhez, de sok ideje nem volt, rezdült egyet a kép a monitoromon, de minden úgy maradt....premier plánban.
A férje átölelte hátulról, a nyakába csókolt, és járt a keze Csilla testén. Ötven éves kora ellenére egy stramm férfi volt, jól mutattak együtt amúgy is. Amin először vigyorogtam az az volt, hogy egy szál gatyában jött be Csillához.
Nem sokáig maradt rajta, és Csillán sem a ruha.
Amit akkor átéltem, azt senkinek sem kívánom. Nem akarom részletezni. Nem tudtam, hogy a gépem verjem-e szét, vagy mit tegyek. Egyet nem tudtam megtenni, kikapcsolni. Nem vagyok mazochista, de képtelen voltam rá, és bőgtem, mint egy szaros kisgyerek. Valami összetört bennem. Egy olyan eseményről, amit tudtam, tudtam máskor is mikor történt meg, beszéltünk róla, de szembesülni vele maga az őrület volt. Még tartott egy darabig a kapcsolatunk, de mindkettőnkben megváltozott a világ, és szép lassan elhalt a láng, kialudt a tűz.
Emlékezem az utolsó szavaira akkor, az "események" után:
- végignézted? Hogy tudtad végignézni?
Én halkan csak annyit kérdeztem:
- hogy tudtad megtenni?
Két értelmetlen kérdés volt. A válasz elmaradt. Csak hallgattunk.
A cikket írta: Tiszai Pé
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egy pillanatig sem gondoltam és nem is írtam, hogy ez az írásod "fantázia szülötte"... Úgy valóság, mint ahogy írod. Ha komolyan érdekel, hogy velem mi történt, mert tény, hogy egy bizonyos időintervallumban nekem is a net jelentette az ismerkedés egyetlen forrását..., azt megtalálod - számtalan - írásaim között.
Ha engem kérdezel? Nem kevés borsot törtek az orrom alá ezek a "könnyelmű", meggondolatlan, sokat sejtető ismeretlen ismerősök...
Egy dolog, ami nagyon is ráhúzható a te történetedre, egyelőre tabu, mert az illető személyiségi jogait nem sérthetem meg. Erről viszont egy vicc jut az eszembe... el is eresztettem egyik nap a székely viccet. Azt csak be kell helyettesíteni az "aktuális" emberkékre, mondjuk írótársakra. Máris érdekes dolgok kerülnének napvilágra. Ez nem lehet senkinek sem az érdeke. Amíg csak élünk, remélünk. :-)
Amit az írásaidból eddig merítettem, hogy te alapvetően tiszteled és szereted a nőket, a hozzád közel kerülőket. A sorozatodból is ezt következtettem ki... de hát nem vagytok egyformák. Ez a csapda, amit felállít nem egy férfitársad, amit nekünk nőknek ki kell védenünk, mert nem egészen úgy van. Vagy sikerül, vagy nem. Erről szólnak egyes cikkeim, meg másról. A való világról, ha mégis összejött két ilyen "netes" ember? Ami nem kevésbé hordoz magában kellemetlen szituációkat és életre szóló "következményeket"... Hát olvass, és megtudod. :-)
Puszillak,
Éva
Egy találkozás mindent megváltoztathatott volna.
igen Virág....szomorú....de végül is a "nem találkozás" vetett véget a kapcsolatnak valójában....
Nekem sántít az egész történet és a többiekkel ellentétben semmi szomorúságot nem találok benne..Mint írod: "Mindkettönknek több évtizedes házasság a háta mögött, de még működő házasságok." Működő???? Nem vagyok egy erkölcs-csősz, elismerem, hogy több évtizedes házasság után nem a szerelmi fellángolásé a főszerep, de egymás tisztelete, szeretete egy működő házasságban megmarad. Márpedig itt mindkét házasságban egyikük "kalandozásra" adta a fejét, arról nem is beszélve, hogy a netvilágban, ami sokkal nagyobb kitárulkozást tesz lehetővé, mint a való életben.
Szóval mindenki azt kapta, amit megérdemelt..
Az írásod tetszett..
Leegyszerűsítetted a témát arra az egyszerű szintre, hogy szabad-nem szabad...
ennél bonyolultabb ez...a vallás és a prűd közerkölcs elítéli az ilyen lépést....de létező ez szinte minden ember életében....a kapcsolatok 90 %-ában.....(meglehet a fiatalok ma már azért is csak élettársi kapcsolatot létesítenek, mert nem bíznak a "holtodiglan-holtomiglan"-ban)....ne ítéld ezt el....álszentség lenne......vátozást én abban látok, hogy míg régen a férfinak szinte "joga" volt a félrelépéshez, ma már egyenjogúság van és nők - mint mindenben - ebben is céltudatosabban cselekednek....sőt, inkább ők a kezdeményezők....felgyorsult a világ....a kapcsolatok interaktívabbak lettek...változott az értékrend is....a szerelem-szeretet-tisztelet valahol megvan, de a realitás olyan lépéseket is "engedélyez, amit a prűd közerkölcs még elitél.....de vajon valóban az a helyes, hogy ha már semmi közös (a családon, gyerekeken, unokákon stb-n) kívül nem maradt meg a partnerek között, akkor ne keressék a "boldogság kék madarát"?..(bocs a vége közhelyes lett nagyon).
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess"
Szia Imre!
Izgalmas az írásod...bár nem rólam szól szerencsére! :)
A netes kapcsolatok sok fájdalmat tudnak okozni, de ennek kifejezetten szomorú vége lett. :(
Mindennek ellenére tetszett az írásod!
Pussz!
Csilla (másik) :)
Az "idősebb" korosztály - mint én is - nem a neten nőtt fel, így nekünk sokkal nehezebb ezt a világot elfogadni ....mi "valóságként" éljük meg ezt is....épp ezért sok sebet begyüjthetünk....pláne ha őszinte is az ember - mint én..
üdv
Imre
Szia Imre!
Nekem meg olyan érzésem van, mintha a nő direkt hagyta volna bekapcsolva a kamerát, hogy ezzel vessen véget a kapcsolatnak.
Persze, lehet, hogy tévedek, de ha én ilyen tiltott románcban vagyok, biztos nem teszem ki a szeretőmet ilyen látványnak, épp elég azt a tudatot elviselni, hogy bizony, otthon is "teljesíteni" kell.
Tetszett az írásod, puszi,
Judit
Nem direkt volt......túl gyorsan zajlottak az események....sajnos ezzel bezárult a továbblépés lehetősége.....keserű lett a szájíz....
köszönöm ha elnyerte a tetszésed az írásom...
cupp
Imre
Én is azt kérdeztem volna, ha nem volt benne tudatosság. - Miért nézted végig?
Nem tudom elképzelni, mit éreztem volna. Ilyenben még nem volt részem, de nem is kívánnám magamnak, se másnak ezt az élményt. Nagyon sok hasonlóság van a leírásban, ami velem is megtörtént. Ennél már csak a fantázia lehet izgalmasabb, talán még a valóságnál is, ha a személyes találkozás valamiért nem jöhet létre. :-)
improvisator48@gmail.com
Szomorú vége lett... mint maga a valóság.
Szóval mindenki azt kapta, amit megérdemelt..
Az írásod tetszett..
Izgalmas az írásod...bár nem rólam szól szerencsére! :)
A netes kapcsolatok sok fájdalmat tudnak okozni, de ennek kifejezetten szomorú vége lett. :(
Mindennek ellenére tetszett az írásod!
Pussz!
Csilla (másik) :)
Nekem meg olyan érzésem van, mintha a nő direkt hagyta volna bekapcsolva a kamerát, hogy ezzel vessen véget a kapcsolatnak.
Persze, lehet, hogy tévedek, de ha én ilyen tiltott románcban vagyok, biztos nem teszem ki a szeretőmet ilyen látványnak, épp elég azt a tudatot elviselni, hogy bizony, otthon is "teljesíteni" kell.
Tetszett az írásod, puszi,
Judit
Nem tudom elképzelni, mit éreztem volna. Ilyenben még nem volt részem, de nem is kívánnám magamnak, se másnak ezt az élményt. Nagyon sok hasonlóság van a leírásban, ami velem is megtörtént. Ennél már csak a fantázia lehet izgalmasabb, talán még a valóságnál is, ha a személyes találkozás valamiért nem jöhet létre. :-)