Newgate kutya
Látogatók száma: 47
Volt valamikor egy Newgate nevű börtön Londonban, a Szent Pál katedrális közelében. A börtönnek ma már nyoma sincs (pedig igény az lenne rá), de még mindig kísért a nagy fekete kutya, aki sosem létezett – ez már csak így van a városi legendákkal.
Évszázadok óta ugatnak és csaholnak erről a kutyáról, holott úgy tűnik, az egészet egy Luke Hutton nevű akasztófavirág találta ki. Meg is menekült a kivégzéstől. És még van, aki azt meri állítani, hogy az irodalom nem ér annyit, mint az úgynevezett reáliák.
Én mindenképpen az irodalomra szavazok, bár az akasztás sajnálatosan kiment a divatból. Igazából nem is az akasztást siratom, hanem a körítést: a baljós dombot, ahol a bitófák álltak, a vörös ruhás hóhért, akinek annyi volt az összes feladata, hogy kirúgta a csávó alól a sámlit, a mandragórát, ami kizárólag akasztófák árnyékában termett, és sikoltott, amikor kihúzták a földből, a szerencsehozó kötelet, a talpak alatt fújó szelet, az összes babonát, ami körülvette ezt a végzetes lépést, a barátságos jókívánsággal együtt: cras tibi pendebis – most meg mi van? Breivik ül a szépen berendezett, neobarokk vagy neoreneszánsz szalonban, és szorgalmasan kattintgat az egérrel Vagy beadványokat ír, és panaszkodik, hogy már megint lábbal taposták az emberi jogait.
Mandragóra meg nincs, nemhogy exportra, de belföldre sem. Vagy a norvég mezőgazdaság helyzete csak engem aggaszt?
Világos, hogy Luke Hutton irodalmi tevékenysége fontosabb. 1596 vagy 1598-ban jelent meg a mű, amely korszakot ugyan nem alkotott, de meglágyította a főbíró, Sir John Pophame agyát (vagy más belső szervét), aki elengedte a büntetést. Hutton azzal kezdi, hogy egyenesen belecsap a lecsóba. III. Henrik korában (13. század) fülön csíptek és lesitteltek egy névtelenül maradt urat, aki abba a szörnyű gyanúba keveredett, hogy varázslással tölti a kevéske szabad idejét. Persze hogy tagadott, de ilyen esetekben ez is bizonyíték. Akkoriban rettenetes körülmények uralkodtak a Newgate-ben; nemcsak az ingyen wifit vonták meg a jómadaraktól, de nem volt ennivaló sem. Választék híján a kedves bűnözők egymást ették. A varázslás gyanújába keveredett gentleman jó húsban volt, az éhes emberek azt se tudták, mi fán terem a koleszterin, megsütötték és elfogyasztották jó étvággyal. Nem sokkal ezután megjelent a dutyiban a nagy fekete kutya, és a palimadarak, ahelyett, hogy ezt is megették volna a la Korea vagy Szecsuan, hirtelen rájöttek, hogy a varázsló tért vissza a fekete szőrbundában. Persze nem azért, hogy pacsit adjon, vagy visszahozza az eldobott botot, hanem hogy bosszút álljon.
Kitört a pánik, mondja Hutton, és ugye ő csak tudja, hiszen ott se volt. A kuty alapos munkát végzett, kezdve azzal, akinek a legjobb étvágya volt. Páran megszöktek, de mi az egy kutykísértetnek, utánuk ment, és egyesével levadászta az egész társaságot.
Eddig rendben volna; a kutyák általi széttépetés sem kevésbé humánus, mint a nyakra hurkolt kötél vagy a kerékbetörés, de a kuty nem érte be a sima bosszúállással. Tovább kísértett és ölt, még Amen Courtban is is talált magának áldozatot, ami legalább akkora távolság Newgate-től, mint a Kossuth Lajos utca a Petőfitől. És amit Hutton már nem írhatott le, mert elfogyott a tintája vagy a pergamenje, a Newgate kísértete ma is ott cselleng a tetthelyen. Láthatatlan, de ha valaki átsétál a fényfolyosón az asztrálvilágba, az egész rokonság biztos benne, hogy ez is csak a newgate-i kutya műve volt.
Hutton kiszabadult, de úgy látszik, gyötörte a lelkifurdalás, amiért a csillagokat is lehazudta az égről, és azt is beleírta a könyvébe, hogy az nem is úgy vót – csak valaki elmesélte a Fekete Kutyához címzett kocsmában – de ha mégis eb lett vóna, az se úgy vót, csak egy nagy fekete követ hívtak kutyának. Ezen a kövön álltak a delikvensek, amikor kihirdették az ítéletet – de ez se úgy vót, mert nem a delikvens állt a jövön, hanem a mindenkori angol király, és nem is állt, hanem széken ült, a kő fölött – ez a híres Scone-kő, amelyet az évszázadok során az angolok és a skótok párszor oda-vissza loptak egymástól, de most ismét ott van a Westminsterben.
Jó lesz vigyázni Angliában a fekete kutyákkal.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
na és, nem én lennék az első, aki lesmittel egy disszertációt vagy más, kevésbé fontos irományt.
Igazad is van! Csak egy kicsit kell kiszínezned,
és elküldheted a Story magazinnak! Még jó
pénzt is kaphatsz érte!
Pusszantom az olvasószemüveged! emillio
Ja, mert nem Te írtad.
Megint hebehurgya voltam.
Megint hebehurgya voltam.