Odettke és a matek fa

Látogatók száma: 37

Tudtam, hogy nehéz ügy lesz, mert apu nem bírja az igazságtalanságot, és mindenkinek jobb lett volna, ha békén hagyják, de a tanárnő állandóan piszkált vele. Odettke, aláírattad már az ellenőrződ? Nem értem, azt hiszi, apu ilyen hamar megtanul írni, ha már eddig nem sikerült neki?

Gondoltam, rajzolok helyette egy keresztet, de Pistike azt mondta, senkit sem fog érdekelni, hogy katolikus-e a faterod, és a tanárnő nagyon ideges lett, mert először egy lepréselt póknak nézte, de aztán levette a szemüvegét. Én tudom, hogy a keresztes pók ugyanolyan felesleges, mint a keresztes vipera vagy a keresztes vitéz, és eszemben sincs lepréselni, elég lapos az magától is. Erre azzal jött, hogy ne beszéljek franciául. Ki mondta azt, hogy la poche? Persze megint az volt, hogy pimasz vagyok, de sajnos nem küldhet ki a folyosóra, mert gyereket nem hagyunk egyedül, és a múltkor is felgyújtottam a poroltót. Mindjárt több fiú is jelentkezett, hogy szívesen kijönnek velem, de neki az se volt jó, valami fartőt kezdett emlegetni. Nem értem, senki sem kérdezte, hogy miből akar levest főzni, nem igaz?

Végül már annyit csesztetett az ellenőrzővel, hogy gondoltam, megmondom apunak, aztán vagy aláírja szóban, ha olyan kedve van –

Nem ez a szakmája, na! Nálunk mindig az megy, hogy az írás női munka. Csinálja anyád! Csak most az van, hogy anyu kért egy kis hatásszünetet, mert találkozott egy régi udvarlójával. Ez cirka egy hónap, és utána mindenkinek sokkal jobb, mert anyu lehiggad, és a bőre alatt is pénz van. Ezt nem én mondom, hanem apu, aki néha egészen fura helyeken keresi. Nem értem, úgy látszik, elfelejti, hogy anyu mindent ugyanoda dug.

A múltkor három hónapig éltünk a dugipénzből.

Szóval, mondom apunak: Fater, örülök, hogy végre megkérdezted, mi volt az iskolában. Az a helyzet, hogy kaptam egy fát matekből.

Már megint? – kérdezte apu vészt jóslóan.

Mert a múlt hónapban is volt egy, és már akkor lehetett látni, hogy ebből fásítás lesz.

Rám nézett a véreres szemeivel. Odettke, tudod, hogy ebből verés lesz?

Hogyne tudtam volna, nem véletlen nevelem a fatert tíz éve. Már vettem is elő a papírt: Itt van a Mária néni címe, Piszke köz 185. Tőlem akármikor indulhatunk.

Egy kicsit sajnáltam a nyanyát, de mit csináljunk, ő kezdte. Elégedett volna meg a Keresztes Ildikóval – az autogram gyűjtés már csak ilyen hobbi, sokba kerül, fáj, és a végén nem éri meg.