Palackorrú delfin
Látogatók száma: 39
Mint a celebek általában, a delfin is annak köszönheti a népszerűségét, hogy megosztó személyiség. Lehet nagyon szeretni, amikor delfináriumokban szórakoztatja a nagyérdeműt, néhány nyeszlett halért, amit show műsor nélkül is kényelmesen megfoghatna. El lehet érzékenyülni azon, hogyan menti ki a tengerből a bajba jutott énekeseket és az égedelem rossz kölyköket, akik juszt se fogadnak szót a mamájuknak, aztán persze belepottyannak a vízbe. El lehet merengeni, hogy mekkora szája van ennek a jószágnak, amit a brit tudósok a névadás pillanatában palackorrnak néztek – azóta se jött létre a konszenzus, hogy a sima borosüvegre hasonlít-e jobban, vagy a régimódi gines flaskára. Száj, orr vagy csőr, annyi biztos, hogy rusnya, és külföldi illetőségű palack lévén, elég nehézkes visszaváltani.
Ehhez el kellene utazni valamelyik óceán partvidékére. A palackorrú a trópusi és szubtrópusi vizeket kedveli, de látták már Skócia közelében, sőt a Jeges tengerben is, ami azt bizonyítja, hogy nem elég az emberinél is nagyobb szürkeállomány, ha a delfiniskolában nem a legrózsásabb tanterv szerint tanítanak.
Hiányosságai ellenére, a delfinnek megingathatatlan pozíciója van a mediterrán mitológiákban. A leghíresebb mentési akció kétségkívül az, amelynek Arion volt a kedvezményezettje. Arion költő, énekes és zenész volt, és nagy szerencséjére a Kr.e. 7. században élt, amikor az efféle csepűrágók még szép vagyont gyűjthettek maguknak. A baj ott kezdődött, amikor hazafelé utazott, és a tengerészek le akarták nyúlni a stexet. Már majdnem meggondolták magukat, amikor a dalnok azt kérte, hadd énekeljen még egyet, utoljára. Ennek az lett a következménye, hogy az X-faktorával együtt belökték a Földközibe, mire egy süket delfin odaúszott, és kifuvarozta a szárazföldre. A zsé ott maradt a tengerészeknél, mivel a palackorrúnak nem volt tenger esze.
Dionüszosz sokkal elegánsabban oldottan meg a problémáját, amikor a tirrén kalózok odakötözték az árbochoz, és gondolatban máris eladták rabszolgának. Az isten először is bor-ostyánt vagy bor-szőlőt fakasztott az árbocból, aztán kizöldítette az egész hajót, mire a legénység egy emberként a tengerbe ugrott, és egy egész delfincsordává változott.
Amphitrité, Néreusz tengeristen lánya egyszer csábító táncot lejtett. Meglátta ezt a papa örök riválisa, Poszeidón, és eldöntötte, hogy neki ez a luvnya kell. A nereida először csak kérette magát, mert hát milyen dolog az, mindjárt az első randin, és mivel Poszit nem lehetett lepattintani, elbújt előle „a világ végén.” Tengeristenek ilyenkor sürgősen megbíznak egy jó svádájú delfint, aki meg is találta a renitens hölgyet, majd rábeszélte a gyors numerára.
Apropó sváda, a delfinek igenis beszélnek. Magas frekvenciájú, csettegő hangokat vagy füttyjeleket hallatnak, amelyek közül a ráérő tudósok eddig 30-40-et különböztettek meg (az elfogyasztott alkoholmennyiségtől függően). A hangok gyorsan terjednek a vízben, majd ellenséges tárgyakról, halrajokról vagy tengeristennőkről visszaverődve pontos tájékoztatást adnak, merre kell menekülni, vagy hol a vacsora. Nem csoda, hogy 2000 Hz-nek Amphitrité sem tudott ellenállni.
A palackorrú mindig kapható egy hajótörött megmentésére vagy egyszerű játszadozásra, mert állítólag sosem alszik – illetve annak a méretes agyvelejének egyszerre mindig csak a fele pihen.
Mitológiai események hiányában a hasát hizlalja, általában 150-200 kg, de akár 650 kilóra is feldagadhat. Ekkora súly mellé 4 méteres hosszúság dukál, ami már elég félelmetes ahhoz, hogy az összes állat közül csak az ember merje megtámadni. Ki gondolná, hogy éppen a cseresznyevirágzáson elandalodó japánok közül kerülnek ki a legnagyobb delfinvadászok.
Egy ilyen 650 kilós monstrumból már elég sok sushit lehet készíteni.
A delfinek kiválóan úsznak, óránként 5-11 kilométert tesznek meg, de szükség esetén 35 km/h-ra felgyorsulva alaposan rávernek Usain Boltra.
Sajnos antiochiai Szent Lucianus kifogott egy lustább példányt, aki csak a holttestét szállította ki a tengerpartra. Persze ez is nagy kockázat volt, mert mi van, ha belőle is mártírt csinálnak a gaz nikomédiaiak?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Müszi!
Te leszel a felelős érte, ha elhízom!
Nagyon jól írsz, nem lehet abbahagyni a nevetést! :)
Pussz,
Tündér
nem értem én ezt. evés helyett is nevetsz, mégis elhízol, hogy csinálod?
Én úgy emlékszem,pont az ellenkezőjéről szólt,arról,hogy a nők a férfiakat másodrendű,szinte szolgasorsban tartották,persze,lehet,hogy nem jól emlékszem,nagyon régen olvastam.
Te leszel a felelős érte, ha elhízom!
Nagyon jól írsz, nem lehet abbahagyni a nevetést! :)
Pussz,
Tündér
Ez komoly? Ugye nem tévedtem, amikor ezt ajánlottam. Nem csak én vagyok ilyen fanatasztik kedvelő? Remélem nem tetted le idő előtt, mert nem nyerte el a tetszésedet? Akkor most már azt is tudod, ha nem, hogy miért ragaszkodunk egy férfihez. Hátha elfogynak egyszer. Bár az is lehet akkor lennének igazán kapósak! :-)
Olvastam.
kár, hogy ritkán találkozunk palackorrúakkal
Egészen biztos, olvastam, csak már nem emlékszem rá. Viszont neked ajánlani tudnám, ha szeretnél tőle mást is olvasni, az a "Védett férfiak" c. írása. Garantáltan nem fogsz benne csalódni. Nem véletlenül vettem meg ezt a könyvet annak idején. Igaz, nekem a válásomba került, mert mindent hanyagoltam mellette és nem tudtam letenni, olyan élvezetesen volt megírva. :-)
Olvastátok Robert Merlétől az Állati elméket?
Ő is delfinekről ir.
Intelligens állatok.
Ezenkivül olvastam,hogy a gyógyitásban is használják őket.
Ő is delfinekről ir.
Intelligens állatok.
Ezenkivül olvastam,hogy a gyógyitásban is használják őket.
Élvezet volt olvasni. Ha ezek után összetalálkozom egy ilyen palackorrú delfinnel, mindig ez a kis cikked fog eszembe jutni róla. :-)