Reinkarnáció

Látogatók száma: 10

(részlet)

Kislánykorában is volt egy mindig visszatérő álma, de azt szerette, mert olyan volt benne, mint egy királykisasszony. Abban az álomban, hajóval kelt át egy folyón egy magas hegy lábához. Kikötöttek, majd emberek kisegítették a hajóból, és egy ösvényen felment a hegy tetején levő várhoz. Ott belépett egy szobába. Nem látta magát, de tudta, hogy földig érő ruhája van, és egy szőrme van a vállára borítva. A szoba másik felén is van egy ajtó. Az, egy teraszra nyílik. Tudta, hogy ott egy félkör alakú terasz van, csak éppen az volt a furcsa, hogy álmában sosem lépett ki, azon az ajtón. De valahogyan tudta, hogy ott az a terasz.
Az az álom úgy folytatódott, hogy belépett abba a szobába és elindult a másik ajtó felé. Nyitva van, és bársonyfüggöny van eléje akasztva. Fellép az ajtó előtti három lépcsőfokra, amikor a szél meglebbenti a függönyt.
És itt minden alkalommal felébredt!
Egyszer, a munkahelyen elkezdtek beszélgetni az álmaikról, és ő is elmesélte az övét. Tanácstalanul hümmögtek, amíg aztán a mindig szótlan szerelő meg nem szólalt.
- Arra nem gondoltál, hogy azért nem lépsz ki arra a teraszra, mert valamelyik előző életedben onnan löktek le?
Akkor ezen elgondolkodott. Hozott ki a könyvtárból könyveket a lélekvándorlásról, de abban azt írták le, hogy a lélek nem emlékszik az előző életére. Utána aztán nem foglalkozott a dologgal.
Később aztán ezt az álmot nem álmodta már, de helyette vízbe fulladt sok-sok éjszakán keresztül.

Megdörzsölte a nyakát, felsóhajtott és elindult zuhanyozni. Ha nem indul időben, akkor elkésik! Ez már megtörtént párszor, és ha tehette, akkor igyekezett pontosan beérni, mert tudta, hogy a főnök figyeli.
Nézte magát a tükörben. Sűrű haját, amit soha nem tudott egy normális frizurába rendezni, nekiállt kibontani. Voltak nők, akik ölni tudtak volna ilyen hajkoronáért.
Laura nem szerette a loboncot a fején. Ha nem fonta be éjszakára, akkor reggel képtelenség volt kifésülni. A lapockája alá érő hajzuhatag sűrű csigákba göndörödött. Hiába tűzte fel egy, vagy több csattal, mindig volt pár fürt, ami kiszabadult. A majdnem fekete tincsek, önálló életet éltek. Az esküvőjére Laura egy görög kontyot készíttetett, de az, alig élte túl az anyakönyvezetőt. A vacsora alatt, már a fele haja kiszabadult a rabságból. Az akkor készült képeken úgy néz ki, mint aki viharosan élte meg a lagzit.
Most egy kalácskontyot font magának, de tudta, mire beér a munkahelyére, az már korántsem fog annak is látszani!
A tükörből egy, a húszas évei közepén álló, nő nézett vissza rá. A vékony keretes szemüveg miatt, fiatalabbnak látszott a koránál. Kék szemeit szinte mindig összehúzta. Nemrégiben aztán készíttetett magának szemüveget. Azóta nem hunyorog, de a sok év alatt kialakult apró ráncok ott maradtak a szeme sarkában.
Apró termetű volt, férjének alig ért a válláig. Szeretett magas sarkú cipőkben billegni, szerette a kényelmes ruhákat. A serdülőkor alatt megnőtt melleit jó pár évig rejtegette, de aztán eljött az az idő is, amikor büszkén kihúzta magát, a férfiak nagy örömére.
Tizenkilenc évesen ismerkedett meg a férjével, egy nyaralás alkalmával és négy éve össze is házasodtak.
A gyerek nem jött, de úgy voltak vele, ha jön, akkor örömmel fogják látni. Laura az utóbbi időkben már nagyon sokat gondolkodott a babakérdésen. Szeretett volna egy csemetét, de az úgy látszik, váratott magára.
A férje, sokszor nyugtatgatta.
- Majd eljön annak is az ideje Lolcsikám, de idegeskedj ezen!

A szabolcsi faluból, a dunántúli városba került fiatalembert annak idején, elvarázsolta a vízparton napozó lány. Kerülgette, mint a macska a forró kását, és nem tudta, hogyan szólítsa meg. Végül is a közelben játszadozó rokongyerekek oldották meg a dolgot.
Összeverekedtek és elkezdték egymásra szórni a homokot. Az egyik kis mimózalelkű aztán elkezdett bömbölni, amire Laura is felfigyelt. Addigra már Zsolti is a gyerekeknél termett, szétválasztani őket. Laura is felállt, és amikor odalépett hozzájuk, a fiatalember az eddigi életében látott, legszebb szempárba nézett bele!
- Köszönöm a segítséget! – szólalt meg Laura. – A fiúk velem vannak!
Zsolt felegyenesedett, ránézett a lányra, majd annyit mondott.
- Leszel a feleségem?
Laura meglepődött, de aztán elnevette magát.
- Persze! Miért ne! Mikor akarsz házasodni, holnap, holnapután? Mert sajnos később nem érek rá!
De Zsolt akkor nem válaszolt, hanem csak nézett a lányra. Azok a szemek megbűvölték!
De a gyerekek között újra fellángolt a harc, és azokkal kezdtek el foglalkozni. Laura rövid időn belül rendet teremtett.
- Vagy játszotok rendesen, vagy hazamegyünk!
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy ez a négy kissrác a tiéd? – nézett elgondolkodva Laurára a férfi.
A lány felegyenesedett!
- És ha az enyémek, akkor az esküvő lefújva? – nevetett. - Látod, ezért ne ugorj felelőtlenül bele egy házasságba! Ki tudja, mit kapsz a nővel!

A cikket írta: Babenko

támogatóink