Répa
Látogatók száma: 49
A répa nagyon hasznos növény. Kezdetben csak vadmurok volt, mindenféle színben és persze méretben is. Mert nemcsak a nyulak szeretik, hanem a lovak is, az meg nem ugyanaz a kategória.
Amit a vadmurok a földbe dug szégyenében, az kemény ugyan, de nagyon vékony. Nem is keltett általános érdeklődést. Leveleire és magjaira koncentrált a nem természetes szelekció. Teát készítettek belőle, valamire majd csak jó lesz. Mondjuk, székrekedés, hasmenés, szembajok vagy mandulagyulladás esetén. Ezek a találékony emberek a mai Irán és Afganisztán területén éltek, a Kr.e. 3-2. évezredekben. Egy idő után rájöttek, hogy a gyökér is használható. Természetesen a görögök. A répa-szakirodalom Dioszkuridészszel kezdődik, aki azt írta Kr.u. 60 körül, hogy a gyökerek javítják a vérellátást a méh körüli területeken. Vérbőséget idéznek elő, persze csak a vastagabb példányok. Mivel a görög férfiak hagyományosan egymással voltak elfoglalva, az ifjabb koréknak és idősebb günaikáknak másként kellett gondoskodniuk a vérbőségről. De miért éppen a méh körül? Nem elég, hogy kellemetlenül zümmög, néha döf is. Aztán belehal.
Fura emberek voltak ezek a hellének.
Európa többi része nem is kért a répáikból. Piros, lila, fekete vagy fehér színváltozatban sem. Pedig ez nem a gumi volt, hanem maga a répa.
Az ibériai félszigeten a mórok alkalmazták először orálisan. A habibik bemutatták az ennivaló példányokat, aztán meg is ették. Ez nagy szenzáció volt, magunktól sose jöttünk volna rá, hogy ehető. Reszelni is lehet vele, nem árt neki. Hamarosan mindenki reszelt, először Plinius, aki a Kr.u. 1. században úgy tudta, hogy „a késő római időkben” kezdték nemesíteni. Itt egy kis baj van a kronológiával, vagy nem is természettudós volt az öreg, hanem időutazó. Előre látta, hogy mit csináltak a jövőben a rómaiak, amikor a Neckermann még meg sem szervezte a népvándorlásnak nevezett társasutazásokat. Az andalúziai Ibn al’-Avvam a 12. században értekezett a répa termesztéséről és csodálatos gyógyhatásairól. Név szerint ismerjük az első répatudorokat: Albertus Magnus (13. század), Hieronymus Bock (1546), Joachim Camerarius (1586), Lippay János (1664), J.H. Elsshols (1684), Bálint gazda – ő a kakukktojás ebben a sorozatban, mert azt állítja, hogy a répa levele nem ehető. Jelentem, hogy én már többször ettem zsenge répalevelet párizsiasan, és az nem rossz. Jobb, mint a túlzottan zsenge gyökér.
Répakotlett pedofil módra, brr.
Minden gyereknek elmondják, ha sok répát eszik, jól tud majd fütyülni, és ez nagyon helyes. Legalább korán megtanulják, hogy milyen kapcsolat van a répa és a fütyülő között.
A répában minden van, mint a búcsúban: cukrok, zsírok, fehérje, A, B6, C, E vitamonok, β-karotin, tiamin, riboflavin, niacin, pantoténsav, folsav, kalcium, vas, magnézium, foszfor, kálium, nátrium, cink… ünnepi lakoma mindegyik darab. Ki állhat ellen egy tányér ripoflavin levesnek, folsavval dúsított finomfőzeléknek? Csak egy a bökkenő. 15 gr fedezi egy felnőtt teljes napi szükségletét, és a túladagolás rendkívül veszélyes. Jó hír, hogy a dietetikusokat 15 gr-al ki lehet elégíteni, ennyi egy közepes méretű Arany Alkony otthonban is összejön, minden második vasárnap.
De most komolyan, hol van az a Lehel piaci kofa, aki 15 gr-os darabokra szeleteli, használat előtt?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Miket ismersz Te! Gésa golyók?
Ezt még a Hufnágel Pisti hozta
Japánországból? Vagy már ezt is
kínai barátaik görgetik kerekre?
Vigyázni kell vele, nehogy közé
szoruljon a pimpili!
Mert akkor marad a répa! Ami a
csillagokat illeti, miután valóban
elfelejtettem,most utólag pótoltam!
Szia Müszélia!
Na, most ha én a répára nem úgy gondolnék, mint zöldségre, azt hinnétek, túl élénk a fantáziám. Pedig nem az. Én tényleg szeretem, sőt nyersen és még meg is rágcsálom. :-)
A pontot tőlem kaptad, mert emillio sóher.
Pussz,
Éva
Ezt még a Hufnágel Pisti hozta
Japánországból? Vagy már ezt is
kínai barátaik görgetik kerekre?
Vigyázni kell vele, nehogy közé
szoruljon a pimpili!
Mert akkor marad a répa! Ami a
csillagokat illeti, miután valóban
elfelejtettem,most utólag pótoltam!
Na, most ha én a répára nem úgy gondolnék, mint zöldségre, azt hinnétek, túl élénk a fantáziám. Pedig nem az. Én tényleg szeretem, sőt nyersen és még meg is rágcsálom. :-)
A pontot tőlem kaptad, mert emillio sóher.
Pussz,
Éva
Kedves Müszélia!
A répádat olvasván majdnem vérbőségem
keletkezett! Pedig ez nem is az én répám!
Tudod, roppantul megigézett tudományos
eszmefuttatásod répa ügyileg! (:-D)
Komoly, nehéz okfejtés a fütyülő és a répa
közötti különbség!
Ezt röviden, és tudományosan így mondanám
az erre kíváncsi utókornak!
" Hihihi, és Hűha!!!"
Tömör, és velős, - igaz?
Csókolom a lexikonod: emillio
mindig öröm, ha értő és szakavatott olvasók foglalkoznak a világtörténelem és a civilizáció nagy kérdéseivel. még hozzátenném, hogy a japánok egészen a 18. századig kénytelenek voltak répa nélkül élni, és sokan még ma is az ún. gésa-golyókat használják helyette.
répa, retek, mogyoró!
A répádat olvasván majdnem vérbőségem
keletkezett! Pedig ez nem is az én répám!
Tudod, roppantul megigézett tudományos
eszmefuttatásod répa ügyileg! (:-D)
Komoly, nehéz okfejtés a fütyülő és a répa
közötti különbség!
Ezt röviden, és tudományosan így mondanám
az erre kíváncsi utókornak!
" Hihihi, és Hűha!!!"
Tömör, és velős, - igaz?
Csókolom a lexikonod: emillio