újabb események régebbi események további események
09:22
wXavBLqjCthMSuKG regisztrált a weboldalra
12:27
Tündér módosította a naplóbejegyzését
12:26
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
02:01
Pinupduzk regisztrált a weboldalra

Repedéses szétesőpöfeteg

Látogatók száma: 48

Nem lehetett könnyű dolga Ádámnak, amikor a föld minden élőlényét el kellett neveznie. Amikor eljutott ehhez a kedves kis gombához, azt sem tudta, mit lát maga előtt, így aztán három különböző latin nevet adott neki. Mit tudom én, milyen törzs, osztály, család, nemzetség? Törjék a fejüket az utódaim. Mondjuk, problematikus volt az utódlás is, mert Ádám a hosszú élete (930 év) ellenére mindössze három fiút hozott össze, vagyis nem nagyon erőltette meg magát. A fiúk közül az egyik arra faragott rá, hogy túl kövér juhokat talált választani; lányok pedig egyáltalán nem születtek a történelem kezdetén. Lehet, hogy mégis a nagy indiai bölcsnek, Sankarának van igaza, és a ma összeszámlált 7-8 milliárd ember csak illúzió?

De térjünk vissza a gombákhoz, akik a szaporodás kérdését sokkal intelligensebben, mindenféle társas kapcsolat nélkül oldják meg. Ádám elnézte az eléje került példányt. Repedt fazék? Repedt sarok? Kissé szét van esve – nem kicsit, nagyon – és még fel is fújta magát? Legyen hasadt és pottyantós lufi. Jehova rábólintott, de az amcsik már akkor rosszul tűrték, ha az utolsó szó nem az övék. Legyen inkább repedéses szétesőpöfeteg, az jobban hangzik. Ádám nem volt a szavak embere, Éva pedig még egy Playa de Borda nevű üdülőhelyen tartózkodott, és utólag már nem lehet kinyomozni, a sok amcsi közül ki felelős azért, hogy a gomba úgy maradt.

Egyelőre nem tudjuk, mióta. Persze a teológusok régen eldöntötték már, csak az a gond, hogy nagyon sokan döntötték el. A teremtésre Kr.e. 5501-3836 között került sor – vagy akármikor, és a pöfeteg óriási hasa még mindig nem lapult le. Gyanús, hogy nem is gombácskákkal van tele. Brit tudósok vízről és zsírsavakról locsognak, de mindannyian tudjuk, hogy ebben az esetben a brit csak egy minősítő jelző, és kevésbé píszín azt jelenti, hülye.

A pöfetegelosztás kivételesen jól sikerült: mindenhová jutott belőlük. Japántól Chiléig, Mexikótól Új-Zélandig pöffeszkednek, mindig vezető beosztásban, csak ritkán csoportosan. Kedvenc területük a rét és a legelő, ahová rendszeresen és sok marhát terelnek. A marhák ragaszkodnak ahhoz, hogy ne múljanak ki a világból nyomtalanul, és a pöfetegek szívesen lapulnak meg a jelek között. Természetes, hogy a pöfetegek által elkövetett marhaságokért is a marhákat vonjuk felelősségre; le sem tagadhatják, hiszen ott díszelegnek a lepényeik.

A legnagyobb pöfeteg is kicsiben kezdi. Szaporán dolgozik a karrierjén; előbb csak 5 centi széles, aztán 10, de felhízhat 20-ra is. Az ennél is nagyobbaknak már olyan jól megy, hogy kivasaltathatják a, khm, vagyis eltüntethetik a repedéseiket, óriásoknak neveztetik magukat, és azok is: kosárlabda méretű fehér golyók. Végül a legnagyobb konszernek és trösztök is szétesnek, ami kétségkívül szép pillanat a balek marhák életében. Kevésbé szép, hogy nem a saját pénzüket viszik bele a csődbe. És tényleg csak egy pillanat, mert máris szétszóródik a rengeteg spóra, és egy kiadós pénzeső után felütik a fejüket az újabb pöfetegek.

Ezt a gombát meg is lehet enni, amíg fiatal és fehér. A vén pöfeteg húsa sem halálos, csak tré. Hagyjuk ott, ha már megbarnult, akkor is, ha fáj a szívünk a zsákmányért. Mennyi finom nyomelem van egy ekkora labdában! Réz és cink, nyami! Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen monstrum milyen művésziesen repedezett. A szomorú disznószar semmi egy virtigli szétesőhöz képest.

Antibiotikumként is működnek a nagy fehér golyók, amennyiben elpusztítják azokat a kis izéket – bakterovírusokat. Ennyiben tehát hasznos jószágok – amit a humánközeli pöfetegekről nem lehet elmondani. Irigykedni nem ér, az csak tovább hizlalja őket. Próbálkozzunk a szatírával. A szatíra lassan, de biztosan öl, és még a réz-cink készlet is intakt marad.

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ilona

Én sose szívleletem a repedéses szétesőpöfeteget, bár vannak, akik esküsznek rá, hogy milyen jó kirántva, amig fehér labda, de miért is azt választanám, mikor a környékén általában megtalálhatóak a különböző galamblelkű galambicák..Egyébként már arra is gondoltam, hogy a természet csapásai között a pöfeteg a kézigránát :-) Gratula, jó volt!

Pussz. Ilona

egyszer ettem, sajátkezűleg rántottam ki. jó volt, de azóta se láttam ilyet a piacon.
Gyerekkoromban sokat jártam gombázni nagyapámmal, a pöfeteg volt a kedvencem, jól porzott, ha a nagyon kiszáradtakba belerúgtam. Enni mi sem ettük, inkább a kék, piros vagy szürkehátú galambgombát.


Pussz,

Tündér
Én sose szívleletem a repedéses szétesőpöfeteget, bár vannak, akik esküsznek rá, hogy milyen jó kirántva, amig fehér labda, de miért is azt választanám, mikor a környékén általában megtalálhatóak a különböző galamblelkű galambicák..Egyébként már arra is gondoltam, hogy a természet csapásai között a pöfeteg a kézigránát :-) Gratula, jó volt!

Pussz. Ilona
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: