Sügér
Látogatók száma: 43
A 18. században még rengeteg csodálatos állat élt a földön. A delfin szája a hasa közepéig ért, ezért csak úgy tudta megragadni a zsákmányát, ha előbb a hátára fordult. A kancák tengeri ménekkel párosodtak, az üldözött elefánt összetörte a saját agyarát, és szétszórta, az oroszlán elmenekült, ha megdobták egy zacskó liszttel, a tigris farka végén mérges fullánk volt, a róka lábai rövidebbek voltak a jobb-, mint a baloldalon, a hiénák emberi hangon beszéltek, és így tovább. Így amikor egy holland természettudós arról számolt be, hogy egy fatörzsön ücsörgő halat látott, egyáltalán nem keltett feltűnést. India mesés ország volt, a Fülöp-szigetek a világ végén, ahol minden megtörténhet, akár az is, hogy a halak megállítják a gályákat, vagy fára másznak.
Egy agresszív sügérfaj, az Anabas azonban mindenre képes. Akár több száz métert is megtesz a szárazföldön, vagy beássa magát a nedves talajba, ahol hetekig elvan. Ügyesebben lépked a mellúszóin, mint egyes hölgyek a tűsarkaikon. Azonkívül roppant szapora, egyre nagyobb életteret foglal el, és jelenleg éppen Ausztráliát fenyegeti. Nagy odalent a kétségbeesés, és az újságok csak szörnyhalnak becézik.
A méretét tekintve egyáltalán nem szörnyeteg. Általában 20 cm hosszú, és csak kivételesen éri el a 30 centit. Ezüstszürke, fehér hasú halacska, nagy ritkán teljesen fehér, vagy aranyszínű. Úszói hegyesek, kopoltyúfedőjén tüskeszerű kinövések vannak, állítólag ezekkel védekezik. Természetes élőhelyein senki nem fél tőlük, az emberek, ugyancsak állítólag, megsütik és megeszik őket – nem tudom, hány halacska szükséges ahhoz, hogy jóllakjanak.
A kutya se törődött velük, amíg meg nem indultak Ausztrália felé, most aztán óriási pánikot lehet kelteni. Nem az ufók vagy a sárkányok közelednek, nem is a rettegett baziliszkusz vagy a griffmadár, hanem egy 20 centis halacska. Mindenki fedezékbe, jön a sügér! Lépeget, mint az exkavátor, fára mászik, talán még repül is, és mit csinál? Nem fogják elhinni: vadászik. Ennivalót keres. Mivel a tenger alatti boltok vasárnap zárva vannak, kénytelen körülnézni a felvilágban. Hátha a horogra akad egy-két kádéempés hal vagy madár, persze csak az apraja, egy sneci vagy egy veréb – mert az igazi nagy halak a többemeletes villáikban hűsölnek, és strucc módjára a homokba dugják a fejüket, ha a népség és katonaság értetlenkedik.
Nem elég, hogy a beste sügér megeszi a nála kisebb madarakat (amennyiben annyi eszük sincs, hogy elrepüljenek), de ha egy nagyobb madár őket akarja bekapni, ijedtükben megnyújtják a kopoltyúfedelüket, és az megakad a szegény rablómadár torkán. Így aztán rettenetes pusztítás következik, döglött tollasok halmai szegélyezik az utat, amerre elhaladt egyetlen, gonosz sügér.
Az emberiség szent kötelessége, hogy fékezze a rettenetes sügérinváziót, sügértelenítse a vizeket az ausztrál partok körül, kiterjessze a sügérmentesítő intézkedéseket az egész földre, mert bármikor belecsaphat a ménkű, akár a csalánba is.
Mindeközben az Anabas úgy viselkedik, mintha egyáltalán nem olvasna újságokat, nem nézné a tévét, vagy nem kóborolna az interneten. Egy éves korában ivarérett lesz, és elindul párt keresni, pedig még csak 10-12 cm. Persze nem a cápalányok közül válogat. A hímek ilyenkor vöröses árnyalatban pompáznak, és egy gyémánthoz hasonló, fekete minta jelenik meg a farkuk tövénél. Mivel diamonds are a perch’s best friends, a bevállalós sügérlányok körülrajongják azokat, akik a legnagyobb gyémántokat ígérik. Mondjuk, nem is tehetnek másként, mert a kis testük már csaknem szétpukkad a sok ikrától. Ezeket kizárólag csak akkor tudják kibocsátani a nyílt vízbe, ha egy hím átöleli őket a sokoldalú mellúszóival. Nem kispályások, egy ívás alatt összejön 5,000 ikra is. Ezeket a hím ott helyben megtermékenyíti, aztán sem ő, sem a varázsütésre lefogyott hölgy nem törődik velük. Aztán, ha szerencséjük van, egy nap alatt kikelnek, 4-5 hét után szabadúszók, ami még mindig jobb a közmunkánál, és ha nem sikerült egy vasárnap is nyitva tartó boltot találniuk, sűrű rajokban megindulnak Ausztr(ál)ia felé.
Koalák és kenguruk, rettegjetek!
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Izgalmas... Általad fény derült a kilétükre... Nem tervezek nyaralást arra a partvidékre, ahol ők leledzenek, úgyhogy felőlem akár szaporodhatnak is... Idáig nem jut el, csak a hírük. Addig jó, amíg csak egy gyíkocskával találkozom, pillanatokra, már a siklók is kerülnek, mondjuk nem hiányoznak, ha eltűnnek a szemem elől...
alagút végén látható! Ha máshol is látsz fényt,
akkor vagy megvilágosodtál, vagy jól beütötted
a fejed, és azáltal csillagszóró szerű képződményt
vehetsz tüzetesen szemügyre! Te, mint vérmes
amazon, kissé elfajzottál az amazóniai esőerdők
vehemens nőtagjaitól! Pedig ők még hallomásból
sem ismerik azt a 20-30 centis rettegett fegyvert,
ami a világ többi pontján meghátrálásra kényszeríti
a nőivarú egyedeket! Neked egy ilyen, az csak gyíkocska?
Pedig a hihihi, és a hűha között csak 15 centi a különbség!
Ismét egy tőled megszokott remekbe
sikeredett írás! Csak így tovább!
Biztassalak? Hajrá!
Csókdosom a tintás ujjaidat! emillio
Rosszul tudod Zséva! A fény általában csak az
alagút végén látható! Ha máshol is látsz fényt,
akkor vagy megvilágosodtál, vagy jól beütötted
a fejed, és azáltal csillagszóró szerű képződményt
vehetsz tüzetesen szemügyre! Te, mint vérmes
amazon, kissé elfajzottál az amazóniai esőerdők
vehemens nőtagjaitól! Pedig ők még hallomásból
sem ismerik azt a 20-30 centis rettegett fegyvert,
ami a világ többi pontján meghátrálásra kényszeríti
a nőivarú egyedeket! Neked egy ilyen, az csak gyíkocska?
Pedig a hihihi, és a hűha között csak 15 centi a különbség!