újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szegény gazdag Mikulás 3. rész

Látogatók száma: 46

Döme megígéri Miklós bácsinak, hogy Tóth Imrének hamarosan eljuttatja a csomagot, majd beszáll a taxiba és fél óra múlva már a buli színhelyén van. Tele mindkét keze, egyikben a műanyag szatyor, benne a cég küldeménye, másikban a papírdoboz, Miklós bácsi

Pár perc múlva megérkeznek a barátai, a szállító Mikulások, akik jót derülnek Döme ruházatán, a kissé megviselt mikulás jelmezen.

A bulizók hangulata már az eget veri, a szomszédok meg a közfalakat. Modern dübörgő zene szól, nem lehet mellette beszélgetni. A kommunikáció mutogatásból áll, ám erre csak a józanabbak képesek. Döme barátnője rendesen beszívott. A fiú azt sem tudja, merre meneküljön, mielőtt észrevenné a lány.

Semmi kedve ehhez az egészhez, főleg a kisgyerekek körében játékkal töltött idő után. Borzasztó nagy a kontraszt.

Balázs, az egyetlen szingli barátja, szintén borús homlokkal jár-kel a zsúfolásig telt két és félszobás panellakásban. Int neki, hogy menjenek ki az erkélyre, elszívni egy cigarettát.

- Ittál már alkoholt? - kérdi a mokány, széles vállú fiatalembertől, akiről kevesen tudják, hogy fekete öves karatés.
- Miért, te ittál? - kérdez vissza a barátja és ezen jót nevetnek.
- Mi lenne, ha lelépnénk? Elvihetnénk a Tóth Imre csomagját Ceglédbercelre.

Balázs csak bólint és tíz perc múlva a tízéves Opeljén száguldanak a gyér forgalmú főúton. Halkan dorombol a kocsi motorja, lehet mellette beszélgetni is, aludni is, ahogyan a kedves utas akarja.

Döme mégis a beszélgetést választja és elmeséli a Mikulás szerepének történetét, a vacsorától kezdve egészen a kicsikkel való autózásig.

- Tudod, olyan biztonságban éreztem magam, mint gyerekkoromban. Meleg, barátságos, családias este volt. Remélem, ha megérem Miklós bácsi korát, nekem is hasonlóban lesz részem.
- Jól van, álmodozz csak, de jobban örülnék, ha azon törnéd a fejed, mit szólnak Tóthék, ha este tizenegy felé beállítunk hozzájuk.
- Biztosan nézik a tévét, és örülnek, hogy valaki gondol rájuk.
- Naiv vagy, barátom, nem minden az, aminek látszik.
- Lehet, hogy naiv vagyok, de Miklós bátyám nem az. Állítólag Tóth a legjobb munkavezető, az ácsok dolgoznak a keze alatt. Öt gyereke van, a legkisebb még általános iskolás. És most, közel hatvan évesen, munkanélküli lett.

Alig vannak úton vagy húsz perce, amikor az út szélén villogó rendőrautó mellől valaki zseblámpával köröz, hogy álljanak meg.

Az egyenruhás egyedül intézkedik, a társa benn ül a kocsiban és csak figyel. Gyűjti az információkat a beépített képernyőről, vagy hallgatja a fülhallgatón keresztül a központi irányítót, és rá-ránéz a társára.

Balázs magabiztos, most nem lépte túl a sebességet, egyébként is, kinek mi köze a vezetési stílusához. A rendőr azonban nem rendelkezik humorérzékkel, ezért megszondáztatja őt is és az utasát is. Döme is elengedi magát és poénkodik, hogy milyen sokba kerül állam bácsinak a két feleslegesen elhasznált szonda. Meglengeti a mikulás ruháját:

- Nem látja, hogy Mikulás vagyok? Még ajándékot kell kivinnem, ha lehet tízig oda akarunk érni.
- És hol lenne az az oda?
- Ceglédbercelen, Tóth Imrééknél. Az ácséknál. Azt ne mondja, hogy ismeri őket.
- Pedig mondom . Maguk is jobban tennék, ha hazamennének. De nem Bercelen laknak, hanem Csemődön, a szomszéd faluban. Onnan ismerik meg, hogy előttük áll a legtöbb kocsi. Eredjenek, ha annyira menni akarnak.

Összenéznek a fiúk. Híres vagy hírhedt család a Tóthéké, nehéz eldönteni. Döme szeme sarkából figyeli barátját, hátha javasolja, hogy forduljanak vissza. Mintha kihallatszanának a gondolatai, Balázs azonnal fennhangon válaszol:

- Szó sem lehet róla, hogy holnap újra elinduljunk. Ma legalább annyira jó mulatság Télapónak lenni, mint holnap lenne.
- Mikulásnak lenni.
- Annak is. Tegyél be egy kazettát. Hallgassunk zenét, mielőtt elalszol mellettem.

A Hold kék fénnyel árasztja el a hólepte tájat. Néhány kóbor őzsután kívül - melynek csak a nyomait látni -, semmi sem mozog a tájon, mintha kihalt lenne, amerre csak a szem ellát. Döme percekig lehunyt szemmel pihenget, be nem vallaná, hogy percekig alszik.

A település táblánál Balázs felébreszti az utasát.

- Koncentrálj, öregem, mert meg kell találnunk a Tóthék házát.

Lassan gurulnak a kocsival a kihalt utcákon. Időnként kutyák csaholnak, megszokásból. A falunak lassan vége. Az utolsó keresztutcában nagy fénnyel kivilágított, puccosan díszített háromszintes ház terpeszkedik. Előtte, az utcán, a legkülönbözőbb évjáratú Mercedesek állnak.

Megörül Döme.

- Végre, megtaláltuk!

Balázs már kevésbé örül. Az utca elején leparkol, orral az országút felé, hogy akadálytalanul elinalhasson, ha úgy hozza a sors.

A cég csomagot Balázs, a papírdobozt Döme viszi. Lábuk alatt ropog a szűz hó. Nyolc autót számolnak meg. Régóta itt lehetnek, mert autónyom nincs egy szál sem a hóban.

Éppen csengetni akarnak, amikor árnyák vetül eléjük és rossz magyarsággal érdeklődik, kit keresnek.

Balázs nem látja, csak a bőrén érzi, hogy a hátuk mögött is áll valaki. Lassú mozdulattal leteszi kezéből a csomagot és két karját lazán összefonja a mellkasán.

- Szép jó estét, uram. Tóth Imrét keressük. A Mikulás hozott neki egy csomagot. Meg a gyerekeinek is egyet. Küldjék ki, kérem, hogy átadhassuk és mennénk is tovább. Mindjárt reggel lesz és még sok a dolgunk.

Az ütésre emelt lapátnyél elől könnyen elszökken és bal kézzel Dömét a közeli kocsi melletti hókupacra löki.

Az utca végén, a kerítés árnyékában megáll egy autó. Nem világít, mintha bujdosna. Nem száll ki belőle senki. Várakozik.

Hirtelen csend lesz. Még az eresz is elfelejt csepegni.

Három méretes alak lép ki a ház mögül és nagy robajjal Balázsra ront. Döme az egész verekedésből szinte semmit sem lát, csak hadonászó karokat, rúgásra emelt lábakat, majd nyögéseket hall, néhány pillanat múlva felbődül egy kocsi motorja és az egész zsákutca neonfényben úszik.

- Rendőrség! Senki se mozduljon! Tegyék fel a kezüket!

Tizenkét kommandós lép ki a parkoló kocsik árnyékából. Öt perc múlva a két fiatalemberen kívül csak a nők és az időközben felriadt gyerekek maradnak a helyszínen.

Ismerős hang érdeklődik:

- Sikerült átadni a csomagokat? Nicsak, a Mikulás meg elesett? Jöjjön csak, Tóthné asszony, ezek a derék fiatalemberek a férje cégétől hoznak mikulás ajándékokat. Kár lett volna megverni őket. Igaz, Tóth Olga Szrednyikova?

A visszaúton csendben van a két fiatalember.

Éjjel egyre érnek a főváros határába.

- Megmondjuk az öregeknek? - kérdi Döme, még mindig sápadtan.
- Kár lenne, úgyis megtudják - sandít rá vezetés közben a barátja.

vége

Kép: kepeslap.lapunk.hu

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Először is gratulálok a történetedhez!
Zseniálisan összehoztad, és szépen megírtad!
Jól követhetők az események, olvasmányos az egész írás!
De, - és itt van, ami engem bánt, - nem olvasod el figyelmesen, - ezért szavak, vagy betűk maradnak ki, és ez bizony ront az élvezeti értékén! Légy szíves javítsd ki!
A másik, - lehet, hogy rosszul tudom, de én úgy emlékszem, hogy a feleség, - ha felvette a férje nevét,- csak akkor használják a szláv vezetéknevek után az -ova toldalékot! A nőnemű családtagok is csak a család vezetéknevét használták! A Tóthné Olga Szrednyik a helyes,- legalább is nálunk, - ha megtartja a leánykori nevét is! Vagy pedig Imre Tóthova!Egyébként a csattanója nagyon ott van, - nagyot szól!
Addig is megelőlegezem a maximum pontszámot!

Pussz: emillio
 
Szia Yolla!

Zseniális!

pusz
Juli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: