Szélhajtó küsz

Látogatók száma: 31

Annak idején Salinger egy nagyon fontos kérdést tett fel a Zabhegyezőben: Hol van a szél, amikor nem fúj? Sajnos ezt még most sem tudjuk egyértelműen, de az már legalább kiderült, hogy honnan fúj a szél. Nem, nem Aiólosz engedi ki a szelek barlangjából; a görög istenek már a TV-ben is leszerepeltek. Nem is a Marutoknak nevezett viharistenek robognak az égen, bricskán vagy konflison, esetleg riksán, mert mégis csak Indiáról van szó. Nálunk a szelet hajtják, és a hajtó nem más, mint a küsz. Nagy lehet a hajtás küszéknél, de jól viselik; mindenütt előfordulnak a Volgától Skóciáig, keszegek és küszegek vegyesen, de paprikás lisztben történő megforgatás után már nincs semmi különbség.

Nem mintha rendkívül finom falat lenne a küsz, átlagban 20-25 cm hosszúsággal nem is lehet. (A rekordot egy francia küsz tartja, 265 gr-al és 30 cm-el, de lehet, hogy ez nem is küsz volt, hanem valamilyen egyéb sneci.) A sok szélhajtás közben nem tudnak meghízni vagy megnőni; esetleg nem is akarnak, mert miért éppen haléknál ne lenne divat az anorexia.

A kóros soványság persze nem védelmez a kifogás ellen, és a horgászoknak az a kifogásuk, hogy szükségük van csalihalra. Szegény küszt még az ág is húzza, mert a pikkelyei olyan lazán ülnek a bőrében, hogy rendszerint elveszti őket. Ruppótlan kell hajtani a szelet, úgy is, mint halküszmunkásnak.

A küsz megfigyeléséhez nagyító ajánlatos. Karcsú halacska, és a napsütésben szépen csillog: a hátán kékeszölden, hasán és oldalán ezüstösen; szürke vagy fehér úszóinak a töve piros, de ahhoz már tényleg mikroszkóp kell, hogy a küszúszó küsztövér tövét is lássuk. A rovaroknak már úgyis mindegy, ha belepottyantak a vízbe, mert a küsz hálás küszönettel elfogyasztja őket, lárvákkal, férgekkel, elkorhadt növényi maradványokkal együtt, mert kell az energia.

Egy küsznéni 1000-1500 petét rak egy évben, és azokat bizony egyesével kell felragasztani vízi növényekre, kövekre, víz alá került fűszálakra vagy füzekre. Nagy macera, de szerencsére a bébik nem bömbölnek egész éjjel, és szopni se akarnak – elég necces is lenne egyszerre ennyi ivadék. Pedig az, ami elkerülhetetlenül megelőzi, pár másodperc alatt megtörténik, úgyhogy ez már nem is ívás, hanem szívás.

A küszhalpénzből itt-ott mesterséges gyöngyöt gyártanak, és egy névtelen internethuszár komoran megjegyzi, hogy az étlapon is szerepelt a küsz, kétségkívül csakis a Fertő-tó vidékén, és csakis a 70-es évekig, amikor kiváltották az import makrélával. Kénytelen vagyok ellentmondani, mert én a Balatonnál is eszegettem keszeget (és küszögöt); szó sem volt fertőről, legföljebb fartőt árultak a rock-koncertek elszaporodása előtt, de most már a fartőt is kiváltották far-háttal. A génkezelt csirke alkalmazkodott a gazdasági helyzethez, kizárólag far-hátat növeszt.

Nem vitás, hogy a szeleket a küsz hajtja, de az összes szelet? Csak a böjtieket, vagy egy másik, erősen metántartalmú variációt is? Ha igen, a bab, lencse és társaik mind elmehetnek a kóchengeresbe.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink