Szerelmi történet
Látogatók száma: 72
Angyalföldön lakom. Nem tősgyökeres bennszülöttként, hanem, mint bevándorló. Itt lakott életem legnagyobb szerelme, aki miatt otthagytam a családomat, a budai lakásunkat, és a teljes berendezést. Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy tudja. A férfiembert vagy a munka, vagy a nők teszik tönkre. De hát, az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Köpködték is rám a mérgüket az ismerősök, - hogy lehetsz ilyen szemét, otthagyni a családot, szegény feleséged életét ennyire megnehezíteni –közben sárgultak az irigységtől, mert volt bátorságom bevállalni egy csodálatos tizenhét éves szépség szerelmét. Volt is mire irigykedni. Addigi életem legcsodálatosabb három éve kezdődött. Egy álomvilágban éltünk. Tökéletesen kiegészítettük egymást. Mindig lestük, kerestük egymás kívánságát, igyekeztünk egymásnak állandóan örömet szerezni. És azok az éjszakák! Az nem szex volt, - annál sokkal több. Egymás testének becézése, simogatása, halk és hangos sikolyok és sikongások hosszú éjszakába nyúló csatározásai. Nem győztünk betelni egymás testével. Irigyeink száma egyre csak nőtt. – Hogy élhetsz egy nálad huszonegy évvel, fiatalabb lánnyal, hiszen a lányod lehetne! – korholtak majdnem minden nap. Mosolyogva, szó nélkül hagytam, miközben arra gondoltam: - de szerencsés vagyok, hogy nem a lányom! De, - mint mindennek, a jónak is vége szakad egyszer. Van, akiket egy kapcsolat jobbá, nemesebbé tesz, és van, akiket elront. Nos, a mi kapcsolatunk is így lett egyre nyűgösebb, pedig egyre csak azon erőlködtünk, hogy nehogy bekövetkezzen a sokak által mondott jóslat.
- Majd megbánjátok, de akkor már késő lesz. Kifelé még mutattuk a szépet, de már nem úgy éreztünk egymás iránt. Csak a görcsös akarás, és a jó szex tartott össze minket. Aztán egyszer csak eljött a nap, amikor már egymás hibáit nem tudtuk figyelmen kívül hagyni, mi több, - zavaró lett. Elkezdtük egymást piszkálni, belegázolni egymás lelkébe. Napirenden lettek a nézeteltérések, szóváltások, vitatkozások. Aztán, ha lefeküdtünk, mindig rögtön egyet értettünk.
Egy nap aztán valami semmiségen összekaptunk. Mérgemben azt találtam mondani, hogy húzzon át a másik ágyra, mert én nem akarok vele egy ágyban aludni. Ő nagy durcásan átköltözött. Így múlt el egy hét. Nem szóltunk egymáshoz, külön ettünk, - külön aludtunk. Én lopva figyeltem a gyönyörű kívánatos testét, és reszkettem, - annyira kívántam! De hát én férfiből vagyok, van önuralmam, csak nem fogok engedni? – gondoltam, és tovább szenvedtem makacsul. Persze Ő is makacskodott. – Csak nincs valakid?- kérdeztem rá piszkálásképpen. – Semmi közöd hozzá, mert külön alszunk! – volt a válasza. - Engem nem érdekel, (nem a fenét) de ne kísértesd haza magad, senkivel, mert nem tudom mi lesz a reakcióm! - Ne akard megtudni, hogy milyen vagyok, - ha haragszom!– mondtam neki nagyképűen. Természetesen másnap „csakazértis” egy régi barátjával hazahozatta magát a munkahelyéről. Én pont kiléptem a kapun, és megláttam Őt az idegen autóban. A gyomrom görcsbe rándult. Elindultam feléjük, hogy kirángassam a lányt a kocsiból, de Ő közben kiszállt. Ekkor mást gondoltam. Átmentem a sofőr felőli oldalra, és mosolyogva így szóltam! - Öreg! Gratulálok! Biztos jobb vagy mint én! A királylánnyal meg majd beszélek! Rád nem haragszom, - mert ha haragudnék, akkor már rég fejbe rúgtalak volna! - Azért én is ott lennék! – mondta kakaskodva! Erre elborult az agyam. Elkaptam a mellén az inget, és félig kirántva az autó ablakán belesziszegtem a képébe: - Tűnj el, vagy letépem a fejed! Belátta, hogy ez már nem vicc, és szó nélkül elhajtott. A lány lemerevedve állt a járdán. Még soha sem látott engem ilyen feldúltnak.
– Nem megkértelek, hogy ne hozasd, vagy kísértesd magad senkivel sem haza?- kérdeztem Tőle. Ő dacosan ismét a különalvásunkat emlegette, és hogy semmi közöm hozzá! Ekkor hirtelen haragomban olyat tettem, - amit a mai napig szégyellek! Pofon vágtam! Én, - aki nőt még soha sem ütött meg!
Másnap, amikor Ő elment dolgozni, én átvittem a cuccaimat a saját lakásomba!
Hát így ért véget az életem legszebb szerelmi története!
Átélte, és ezzel a kalanddal az életét megváltoztatta: emillio
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem te vagy az egyetlen aki hasonló történetet írhatna.
Azt mondják, a nagy érzelmektől jókat lehet zabálni.
De az első hatalmas szerelmi csalódás után én is leadtam két hét alatt huszonöt kilót!
pusz
Juli
Hát még én milyen szomorú voltam! De hát - én ugye férfiből vagyok! Én léptem le!(- és én betegedtem bele!) Leselkedtem utána, - nyolc hónapig nem volt utána barátnőm! Lefogytam kb.:25 -30 kg-t! ( no lányok! Itt a legjobb fogyókúra recept!) Még most 24 év távlatából is fájóan szép emlék!
Nagyon vigyázok az alakomra, nehogy lefogyjak. :)
Kedves Emillio!
Ha valaki, mi nők, igazán tudjuk, mi motiválja a férfiakat, amikor az ész megáll. A szerelemnél nincs szebb dolog a világon, kár, hogy eléggé illékony.
Üdv: Yolla
Igen, - igazad van kedves Yolla! De a szeretet a másik nagyon szép dolog! Aztán az lehet - sok féle! Az igazi, az ....inkább majd olvasd el!
Szeretettel üdvözöllek: emillio
Mindig elszomorodom, ha véget ér egy szép szerelem. :(
Ha valaki, mi nők, igazán tudjuk, mi motiválja a férfiakat, amikor az ész megáll. A szerelemnél nincs szebb dolog a világon, kár, hogy eléggé illékony.
Üdv: Yolla
Kedves Emillio!
Ha az ember előre tudná, mi lesz a kapcsolat vége, akkor sem biztos, hogy befolyásolná a döntését... de legalább volt pár csodás évetek egymás mellett... Az irigyeid pedig bőszen bólogattak, - na ugye megmondtuk! Azóta gondolom már vigasztalódtál... :-)
Pussz,
Éva
Hát - ami azt illeti, - keresgélek, - kutatgatok, - vigasztalódom!
Előbb - utóbb meg lesz az utódja! Ja, - ja!
Pussz: emillio
Ha az ember előre tudná, mi lesz a kapcsolat vége, akkor sem biztos, hogy befolyásolná a döntését... de legalább volt pár csodás évetek egymás mellett... Az irigyeid pedig bőszen bólogattak, - na ugye megmondtuk! Azóta gondolom már vigasztalódtál... :-)
Pussz,
Éva
Kedves Emillio!
... hogy ez a kaland megváltoztatta az életed- abban, én az olvasód is, biztos lehetek
... hogy milyen irányba, abban csak Te lehetsz biztos
... hogy meg kellett-e változnia az életednek- azt már vagy tudod, vagy tudni fogod
Sokan csak vágyják, elképzelik, szeretnék...
Átélni- tartson örökké, tartson egy pillanatra
Átélni - ez a lényeg
Üdv,
Zita
Ezt az írásomat tulajdonképpen magamnak írtam!Illetve, -ha én már nem leszek, - a gyerekeimnek, - hogy megértsék, miért váltam el! A tényeken ez ugyan semmit nem változtat, - de (remélem) legalább megértik! Hogy mégis feltettem, - annak az az oka, hogy az előző írásom félre érthető volt a felületesen olvasók számára! Mielőtt megköveznének,- tudják meg, hogy honnan jött az ihlet! Köszönöm, hogy olvastál!
Pussz: emillio
... hogy ez a kaland megváltoztatta az életed- abban, én az olvasód is, biztos lehetek
... hogy milyen irányba, abban csak Te lehetsz biztos
... hogy meg kellett-e változnia az életednek- azt már vagy tudod, vagy tudni fogod
Sokan csak vágyják, elképzelik, szeretnék...
Átélni- tartson örökké, tartson egy pillanatra
Átélni - ez a lényeg
Üdv,
Zita
Szia emillio!
Azt hiszem, hogy vagyunk így egy páran, SAJNOS.
Üdv. István
Te is ? (Vered a nőket?) (:-)) Nem illik! (Mosolyogj inkább, mint elsírd magad!)
Szióka:emillio
Kedves Emilio!
Nagyon sajnálom, hogy így ért véget.
Pussz,
Tündér
Megértésed köszönöm!
Pussz: emillio
Azt hiszem, hogy vagyunk így egy páran, SAJNOS.
Üdv. István
Nagyon sajnálom, hogy így ért véget.
Pussz,
Tündér