Sziki kocsord

Látogatók száma: 38

Kocsord, mondta a túravezető, mire Bélának vörös lett a feje, mint a győzelmi zászló. Mióta tegeződünk? Nem kocsorom! Vagy kocsrom? Mindegy, kocsorja maga, vagy bánom is én, hagyja kocsoratlanul.

A túravezető elfojtott egy kis mosolyt. De Béla bácsi, nem kell mindjárt kocsorni! Ezt a kétméteres kórót nevezik homoki kocsordnak, és ha megszagolnánk a gyökerét, kiderülne, hogy kénszaga van.

Ilyenkor mindenki más azt kérdezné, és ha nem szagolom meg, akkor milyen? De Béla kihagyta ezt a ziccert, inkább még jobban felháborodott. Mi az már megint, hogy homokos? Tanulja meg, fiatalember, hogy ilyen szó nincs a magyar nyelvben. Nincs urningozás és homározás! Nálunk nincs buzi!

Jól van, felelte Laca békítően, akkor én nyilván csak álmodtam azt a dolgot, tegnap a Népligetben. Pedig hárman voltak, és biztosan meg is kocsortak volna, ha el nem szaladok.

Nagyon helytelen, fújtatott Béla, a másoknak ugyanolyan jogaik vannak, mint a nem-másoknak, és nekünk az a kötelességünk, hogy hozzásegítsük őket a világ legnagyobb élvezetéhez. Szép kis túra, mondhatom. Ahelyett, hogy a növénytársulásokat magyarázná, amire befizettünk, ezerrel megy a buzizás.

Végigdohogta az egész túrát, még szerencse, hogy mi már eleve úgy születtünk, tudjuk, mi a kocsord – nem a falu a mátészalkai kistérségben, a gróf Tisza Lujó kastélyával, hanem a bordó virágú sziki változat, csakhogy Béla ne köthessen bele semmibe.

Meglepi nem lesz, mert tényleg szereti a szikes talajt. Erdei tisztásokon, ártereken, hegyek déli lejtőin tenyészik, és igazán nem lehet szépnek mondani. Persze kinek a pap, kinek a paplan. A nagy sziki bagolylepke például azt állítja, nincs szebb, mint ezek a satnya ernyős virágok, a hernyója pedig a még satnyább kocsordleveleket rágja, a fene az ízlését neki. Ki is pusztulnának, ha valami sorscsapás megfosztaná őket ettől a delikátesztől, amitől Isten óvjon. Hová lennénk kocsordok nélkül? 5,000 Ft a nyurga kóró, ennyibe fáj, ha rajtakapnak, hogy letépted, és ehhez jön még a bagolylepke átka, ami sokkal súlyosabb, mint a múmiáké. Alaposan gondold meg, halandó, mielőtt mezei virágból kötnéd a csokrétádat, mert lassan olcsóbb az orchidea, mint a csenkesz vagy a katáng.

Sokat nem cikkeznek a kocsordról. Megtudhatjuk, hogy jól érzi magát Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, sőt a Balkánon is, Németországban viszont ritka, és a bagolylepkék állandóan tüntetéseket szerveznek a kormány ellen, amely bűnös közönnyel szemléli a kocsortalanodást. Én már gyerekkoromban tudtam, hogy bajok vannak arrafelé, csak arra nem emlékszem világosan, hogy az imperializmussal mi van? rothad vagy korhad?

Szó volt még a szakadékról is, amelynek szélén egyensúlyoznak, és már csak percek kérdése a vég. Azt hiszem, ez nem ugyanaz a szakadék, mint amelyiknek a fenekén mi ülünk, de addig nincs gond, amíg a felső tízezer bagolylepke jóllakik.

Mint mindig, most is Béláé volt az utolsó szó. Beszélhet nekem maga, fiam, hogy ilyen kóró meg olyan gazdanövény – nem kocsord ez, hanem közönséges disznókömény. Én bizony a kukorica alól is kikapálom, mert megfojtja a parlagfüvet.

Az pedig úgy kell, mint egy falat kenyér.