Szoszipatra

Látogatók száma: 35

Van egy kevéssé ismert eposzunk, Bercsényi házassága, amelyet Kőszeghy Pál, gróf Bercsényi Miklós titkára „szerzett.” Csak a 3. rész maradt ránk, a többi elkallódott, és ezt sem olvashatták sokan: az egyetlen kézirata a varsói Krasinszki könyvtárból került elő. Kovács Sándor Iván a szép rímeit, a vadászok és a lovak seregszemléjét, az ételleírásokat dicséri, de egy ilyen, 1695-ben írt versezetet nincs ember, aki ma is elolvasna. Én már az ajánlás első mondata után megálltam, ahol a tudós szerző ezeket írja:

„Olvasom a régiek írásában, Sosipatra nevű asszonyállat… mily tudománynak és az következendő dolgoknak valóságos megjövendölésével bírónak lött lenni…” Az asszonyállat akkortájt nem számított sértésnek, de azért elgondolkodtató, hogy sem férfi-, sem fiúállatot eleink nem ismertek.

Kőszeghy Pál dicséri Csáky Krisztinát, amennyire csak lehet egy második feleséget, de mit talál dicséretesnek? „Gyenge kezeinek ékes varrogatásit,” valamint azt, hogy néha verset olvas; a Szoszipatrához és Minervához való hasonlítgatás merő szóvirág. Szoszipatra történelmi személy volt, a 4. század első felében született Epheszoszan, és az életrajzírója, Eunapiosz a szofista filozófusok közé sorolja; pedig, ha van valamennyi igazság a mesében…

A történet eleje bizonyára a mesék világából érkezett.

Apjának szőlőskertjei voltak. Szoszipatra még csak ötéves volt, amikor beállított két idegen, akik khaldeaiaknak mondták magukat (más szavakkal, mágusok, asztrológusok vagy jósok voltak). Felfigyeltek a tehetséges kislányra, és elvállalták a szőlők gondozását. Miután ötször annyit szüreteltek a tőkékről, mint amennyit azok más években hoztak, az apa vacsorázni hívta őket, és nagy tisztelettel bánt velük. Most a khaldeusok újabb ajánlatot tettek: utazzon el öt évre, és bízza rájuk a lányt. Életszerű vagy nem, az apa boldogan elfogadta az ajánlatot (anyáról vagy testvérekről nem esik szó), és elutazott, nem tudjuk, hová. Öt év alatt a kislányból gyönyörű nagylány lett, mágus, jövőbe látó Püthia, teurgus és kész filozófus. Úgy látszik, apa mégsem volt elégedett, mert el kellett altatni ahhoz, hogy a lány megkapja az utolsó beavatást. Ekkor a khaldeusok megajándékozták egy bűvös ruhával, egy láda könyvvel, és eltűntek.

Szoszipatra férjhez ment a perzsa követségből éppen hazatért, kappadókiai Eusztathioszhoz, bár megállapította, hogy nem lesz hosszú életű. Három gyerekük született, akkor a férj tényleg megtért az őseihez, és az özvegy a gyerekekkel Pergamonba költözött. Pergamon egy hellén város volt a Trójához közeli Müsziában (ma Törökország), és filozófiai iskolát nyitott. A régebben itt élő neoplatonikus, Aedésziosz tanítványai szép lassan átpártoltak hozzá, ebből azonban nem háborúság lett, hanem házasság. A két dudás jól megfért egymással a bölcsesség pergamoni csárdájában, felnevelték a három gyereket, akik mind filozófusok lettek; az egyiküket, Antonioszt, Julianus császár választotta a tanácsadójának.

Az idillikus életet csak egyetlen esemény zavarta meg. Philometer, Szoszipatra egy távoli rokona beleszeretett a kékharisnyába, és el akarta csábítani. Az asszony megdöbbenve vette észre, hogy maga is hajlik az elcsábulásra. Elpanaszolta Aedésziosz egyik tanítványának, Maximosznak, aki rájött, hogy itt bizony varázslás történt. Gyorsan megtette az ellenintézkedéseket. Philometer hoppon maradt, és bocsánatkérésre kényszerült. És itt következik a jövőbe látás, amely megingathatatlanná tette Szoszipatra hírnevét. Egyszer éppen a lélek túlvilági életéről tartott előadást, amikor természetfeletti úton „látta,” hogy Philometert agyontapossák a megvadult lovak. Sürgősen odaküldte a szolgáit, akik még időben közbeléptek, és csak találgathatjuk a részleteket. Szoszipatra mégsem bocsátott meg, vagy nem működött az ellenvarázs? Meg akart szabadulni a terhessé vált imádótól, de az utolsó pillanatban meggondolta magát?

Mindenesetre Philometer szélsebesen elmenekült Pergamonból.

Szoszipatra sok gondot okozott a keresztény szerzőknek, pl. Ágoston algériai püspöknek, aki meg akarta magyarázni, miként lehetséges az, hogy a pogányok is pontosan láthatják a jövőt.

Sajnos Szoszipatra semmit sem írt, vagy csak elvesztek az írásai. Nem maradt utána más tárgyi emlék, mint egy fehér márványlap, virágfüzér relieffel a felirat, „Szoszipatra papnő” alatt.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink