Trolibusz

Látogatók száma: 40

A slágerek gyorsan elavulnak, és velük együtt a tartalmuk is. Ha volt nekik. Azén gyerekkoromban még kis drámákat adtak elő, dalban elbeszélve. Például a trolibuszról, aminek 1949-ben nagyon örültünk. Számozásukat a 70-essel kezdtük, mindannyiunk hőn imádott apja, Sztálin elvtárs tiszteletére, aki éppen akkor lett 70 éves. Sztálint már bebalzsamozni se sikerült, elavult a sztálinizmus, mint olyan, és már a trolibusznak se örülünk annyira, mint Kazal László, annó dacumál. Mondjuk, az is igaz, hogy ő nem ingyen örült neki.

Nézzük ezt a híres slágert, amire az 50-es évek elején táncolni kellett.

Troli-troli-trolibuszra vártam én – ez ma is előfordul, valahányszor az a perverz ötletünk támad, hogy elmennénk valahova.

Jött is halkan, könnyedén – jön is, előbb vagy utóbb, de inkább csak utóbb, és minden ízében recseg-ropog.

Pont előttem fékezett – még jó, hogy nem ütött el az a szemét.

Közben én meg egyre téged néztelek – ja, ha nem figyelsz, el is fog ütni.

Nem úgy szálltunk fel, mint a hatosra, egymást törve-taposva – a szegény hatosnak már akkor is rossz sajtója volt. Egyébként tiltakozom, mert nemcsak a hatoson volt törés, taposás, zsebtolvajlás meg a nagyvárosi élet egyéb kellemességei. Ugyanez ment minden villamoson, sőt ott is, ahol egyáltalán nem volt villamos.

Kézzel-lábbal, könyökkel, hanem szépen, türelmesen, ahogy kell – aha, a kalauz meg ordított, hogy igyekezzünk, kérem – mert akkor még telt a BKV-nak kalauzokra. De nem is volt az országban munkanélküliség.

Száguldott a busz, akár a gyorsvonat – én inkább az éti csigához hasonlítanám.

Én meg a kék szemedben láttam meg a sorsomat – piszok fráter, szemezni mert egy idegen nővel. Amerikában ezért tízévi dutyit osztanak. Nálunk is hamarosan ez lesz a módi. Csak begyűrűzött az a fránya imperializmus, hiába védekeztünk ellene még szögesdróttal is.

Troli-troli-trolibuszról leszálltunk, némán-csendben megálltunk – azért mondhatott volna valamit az a pasi, legalább egy konkrét összeget.20.000Ft, vagy nem megyünk el vele marlenkázni.

Néztünk egymás szemébe, indultunk a boldogságunk elébe – úgy látszik, mégiscsak elhangzott a konkrét összeg, bár Kazal László szemérmesen elhallgatta. Vagy, ami szintén lehetséges, mindketten optikusok voltak, és megsaccolták a dioptriákat.

Valahogy így. De hogy erre a nagyszerű zenére mit lehetett táncolni, azt már tényleg örök homály lepi.