Tündér
Látogatók száma: 40
Verestói György (1698 – 1765) kolozsvári tanár, református püspök, és a maga idejében halotti búcsúztatóiról híres költő írja:
„Tündérnek az olyan személyt és állatot szoktuk nevezni, amely látható formában előttünk megjelenvén vagy más ábrázatra magát hirtelen általváltoztatja, vagy előlünk egészen elmúlik… Az első rendbe illik ama tündér Proteus avagy Vertumnus, akiről ezt írják igazat hamissal bészínlelő poéták:
Sok csuda formába magát öltöztette,
Tűzzé lett, magától ezt majd levetette,
Oktalan állatnak formáját felvette.
Azután nagy folyóvízzé magát tette.
A második rendbe illenek azok a személyek és állatok, amelyek látható formában előttünk megjelenvén, vagy egy, vagy másképpen eltűnnek előlünk…
(Egyesek) a tündéreknek isteni bölcsességet és értelmet tulajdonítanak, úgy tartván minden tündért, mint félistent és fél teremtett állatot, aki sem egészen nem isten, sem egészen nem teremtett állat, hanem rész szerént az isteni természetnek, rész szerént pedig a teremtett állatok tulajdonságainak részese, és így az Istennél ugyan alább való, de a teremtett állatoknál sokkal feljebb való… Mely igen megveszett és vas természetű gonosz időket élünk, s mely igen elhatalmazott a tündéreskedés!”
Ejnye, Gyuri bácsi, kend most dicséri vagy ócsárolja a mi tündéreinket?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz,
Tündér