újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Vendégség ruszki módra

Látogatók száma: 13

3.) Vendégség. 1944. december 24.- Talán ma az ünnepre való tekintettel szüneteltetik a harcokat? Ugyanis kora délelőtt több orosz katona állított be hozzánk, köztük ismerősök, de még soha nem látottak is (alig fértünk el a nagy konyhában).

A front ideje alatt egyébként is állandóan ki-be járkáltak a betört ablakú lakásba, ahol mi is csak a konyhában tudtunk tartózkodni. Egyik katona lőtt (!) tyúkokat szorongatott a kezében. Arra kérték anyukámat, főzze meg levesnek, egészben. Mikor készen lett, rájöttünk, hogy Ők nem szeretik a levest, hiába kínáltuk, pedig anyukám finom, frissen gyúrt tésztát is főzött hozzá. Nekik csak a hús kellett. (De némelyikük, hogy fogott hozzá, azt látni kellett volna!) Semmiféle evőeszközre nem volt szükségük, pedig odakészítettük az asztalra. Fazékból kiemelve a tányérra, a hatalmas tyúkokat megfogták, kézzel szaggatták szét, és úgy ették.

Az ebéd második fogása is emlékezetes marad számomra. A lőtt tyúkokon kívül, valahonnan, valakitől, egy teli sajtár tehéntúrót is hoztak, savóval együtt. Anyukámnak elmagyarázták, hogyan készítsen belőle süteményt. Szerencséjük volt, mert ebben a faluban egyedül csak Ő értette meg a nyelvüket valamennyire. Gyermekkorában tanulta, mivel a Gömör megyei Eperjesen laktak a szülei. Felvidéken legtöbb településen vegyesen éltek magyarok (akkori szólás szerint) a tótokkal együtt. Az orosz éppúgy szláv nyelv, mint a szlovák, ezért némi segítséggel megértették egymást.
Magyarázat közben észrevettem, hogy anyukám nagy gondban van. Azt akarta velük közölni, hogy nekünk nincs olyan nagy edényünk, amiben az egész vödörre való túrót a hozzávalókkal együtt össze tudná keverni.
Erre az egyik orosz rámutat a konyha egyik sarkában levő mosdóasztalon elhelyezett hatalmas mosdótálra, ami akkor elfüggönyözve „fürdőszobául” szolgált nekünk.
– Az éppen megfelelő lesz!
Láttam, anyukám bajban van, kézzel-lábbal kezdett magyarázni.
– Ez nem főzőedény, hanem mosdótál (és mutatta is, mire szolgál).
– Nem tesz semmit, nagyon jó lesz! – kézzel legyintve nyugtatták meg.

Alapos súrolás után anyám ebben dolgozta össze a sütemény anyagát, majd korongokat szaggatva, nagy tepsiben, zsírban kellett kisütni. Olyan sok lett belőle, hogy nem tudtuk volna hová elhelyezni. Persze, kivéve a forró zsírból, ahogy apránként kezdett lehűlni, hamar nekiugrottak, s mivel sokan voltak, nem jelentett gondot a rengeteg fánk elhelyezése.
Elnéztem a farkasétvágyú társaságot, akik úgy ettek, mint akik még sohasem laktak jól. Eszükbe sem jutott betartani az étkezés etikett-szabályait, de ezt nem vehettük rossz néven tőlük. Ki tudja, mióta nem jutottak házi koszthoz, hisz’ a háború már évek óta húzódik.
Mivel annyira ízlett nekik a sütemény, leírom a receptjét. Ne mosolyogjon senki, aki olvassa, mert így készült. Íme a recept, aminek Én adtam nevet:

„Háborús orosz fánk".
– Hozzávalók: 2 kg 00-ás lisztet (akkor így hívták a legfinomabb réteslisztet, amiben nem volt hiányunk, mert anyukámnak sikerült beszereznie a család számára megfelelő mennyiséget, amikor ide érkeztünk) összedörzsölünk annyi zsírral vagy vajjal, ami éppen akad a házban. Majd egy sajtár (abban az időben tej fejéséhez használt, vödörnyi űrtartalmú edény) friss tehéntúrót (valamelyik gazdától csak úgy áthozva) leszűrünk a savótól. Utána a család fürdéséhez használt nagyméretű, esetleg kisúrolt) lavórjába téve, hozzáadunk 5-6 tojást (persze feltörve), amit előzőleg villával felverünk, kevés sót, ha van 2-3 kanál cukrot (akkor nem volt) és az egészet alaposan összedolgozzuk. (Gyúródeszkán is történhet a tészta összedolgozása, ha az éppen nem helyettesíti a lövöldözés közben kitört ablakot.)

Jó erőben levő gazdasszony kell a rengeteg tészta eldolgozásához! (Szegény anyám a viszontagságok között éppen elég gyenge állapotban volt.)
Közben a (lehetőleg régimódi) rakott-tűzhelyre teszünk két nagyméretű, mély sütőtepsit, azokban felolvasztunk annyi zsírt, hogy félig legyen az edényben. Felforrósítás után a tésztát kinyújtva, nagy fánkokat szaggatunk belőle, majd a zsírba helyezve, mérsékelt tűzön mindkét oldalukon szép pirosra sütjük. Ha van, porcukorral megszórjuk (akkor nem volt, mégis gyorsan elfogyott)”.
Nagy tetszést aratott a sok éhes katona körében, dicsérték, hogy nagyon finom! Bennünket is kínáltak, – mi azonban megköszöntük, de nem kértünk belőle.

(Megjegyzés: A kis falu utcarészlete – mostanában.)

A cikket írta: katalina

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: