Vízoltók 17.
Látogatók száma: 58
A Kovács családban mindenki teszi a dolgát, megjegyzés nélkül, pedig rettenetesen aggódnak Hildáékért és a vejük húgáért.
Rétának azonnal megnyeri tetszését Zaránd keresztanyjának javaslata, mely szerint a fiatal pár menjen ki Helsinkibe két hónappal korábban, mintsem munkába kellene állniuk, és a nászajándékba kapott út árából, meg a két keresztszülő beígért anyagi apanázsából szerényen megélve, ismerjék meg a várost és környékét. A könyvtárban felkutat minden lehetséges könyvet Finnországról és Helsinkiről, megrendel két magyar-finn és finn-magyar szótárt is, hogy kéznél legyen a gyerekeknek, ha szükség lesz rájuk. Alapos emberként keres Helsinkiben egy finn-angol nyelvtanfolyamot is, amolyan gyorstalpalót, melyen két hónap alatt elsajátíthatók a vásárláshoz és a közlekedéshez szükséges legfontosabb hétköznapi kifejezések. Azzal is egyetért, amit a férje ajánlott, hogy Zaránd hagyja a kocsiját az apjánál.
A fiatal pár a közjegyzőnél készítteti az okmányokat, melyekkel Zaránd lemond a hagyatékról Lilla javára, így most kettesben beszélhet végre a férjével, mert Eriket elküldte Nyíregyházára, hogy nézze meg Lillát, hogyan érzi magát és tudakolja meg, mi a Boronkay család terve a kislánnyal.
Igazán nem tud eligazodni a nászurán. Túl sok a maffia szál, mintsem az egy tisztességes üzletember környezetében véletlenül előfordulna. Nem, nem lenne jó, ha Lilla gyámja lenne Ignác, ám ennek elkerülésének módozata még nem körvonalazódott meg a fejében. Ez lenne a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy Tarcal hallani sem akar arról, hogy Lillát magukhoz vegyék. Bezzeg Kolosnak tetszik az ötlet, nem azért, mert a bátyja, hanem jobban ismeri Ignácékat náluk.
Tizenkettőtől egy óráig ebédszünetet tartanak a könyvtárban, hazamennek ebédelni a kolléganőjével, mert így szokták meg. Esténként megfőzik a másnapi ebédet, csak melegíteni kell. Ma becsinált leves és grízes tészta lesz a menü. Ez utóbbi, véletlenül, éppen Tarcal kedvence, hátha most sikerül megpuhítani a férjét Lilla ügyében. Igaz, itt nincs a közelben képzőművészeti szakközépiskola, de biztonságban, nyugodt körülmények között élhetne, anélkül, hogy akár egy fillért is költenie kellene a hagyatékából. Legyünk őszinték, egy nyírségi családi ház értéke még az ötmilliót sem érheti el, nem beszélve arról, hogy nem lesz rá vevő sem, készpénzük meg nem igen volt Mikoltéknak.
Gondosan megteríti az asztalt. Tarcal szereti a rendet és mindennek megadja a módját, még az étkezésnek is. Pityeg a telefonja, Erik küld sms-t, hogy Lillával minden rendben, majd este, Pestről, felhívja és elmondja a részleteket.
Erik rendes fiú, csak nehezen éli meg apja elvárásait, hogy legyen olyan kemény, céltudatos és sikeres, mint a nővére, csakhogy Tarcal nem látja be, hogy fiukat nem abból az anyagból gyúrták. Érzékeny, tele empátiával, és álmodozó, az igazság bajnoka akar lenni, éppen a huszonegyedik században, amikor ennek már nem elég, hogy nincs divatja, de sajnálattal vegyes szánalmat érzenek iránta mindazok, akik szerint kilóg a trendből. Réta büszke a fiára, ugyanakkor félti is, hogy sok kudarcon és göröngyös úton kell áthaladnia addig, amíg megedződik a lelke, hogy ne haljon bele mindegyik koppanásba, amelyet rohantában a vele szemben száguldó fal ad neki, a legváratlanabb pillanatokban.
Megérkezik Tarcal, s a nyitott dzsip hátuljából két korsár friss zöldséget cipel be a konyhába.
- Szervusz, Réta! Hoztam zöldségeket. Ha visszajönnek a gyerekek, osszák szépen ketté, Kolosnak és Ignácnak. Vettem ki pénzt, kétszázezret, rendeljék meg vasárnapra a repülőjegyeket és menjenek Isten hírével. Úgy emlékszem, Bécsből van közvetlen járat helsinkibe. Kivisszük őket, legalább bevásárolunk.
- Szervusz, Tarcal. Rendben, szívem. Hozom a levest, moss kezet.
Látja férje arcán a zaklatottságot, valami történhetett, de tudja, hogy nem szabad kérdezősködnie, majd elmondja, legkésőbb este az ágyban.
Tarcal mindig is a tettek embere volt. Pénteken lesz a temetés, vasárnap elrepülnek a gyerekek. Még fel kell mondaniuk a munkahelyeiken, de ez már csak formaság, hiszen tudják, hogy külföldre mennek dolgozni és már felvették az utódjaikat is.
Ízlik Tarcalnak a leves, dicséri is.
- Mondd, Réta, mi lenne, ha magunkkal vinnénk Lillát is? Tudom, Eriket sem hagyhatjuk itt, de Kolos biztosan kapna az alkalmon és kijönne velünk. Két kocsival már kényelmesen utazhatnánk.
- Szívem, te olyan rendes apa vagy! Beszélsz a bátyámmal vagy én hívjam fel?
- Már beszéltem vele. Benne van. De hozza Dalmát is. Ugye, nem zavar?
Egyre több szál szövődik a két család között. Rendes körülmények között nem lenne semmi kifogása Rétának a dolog ellen, de ez már egy kicsit sok. A lánya keresztapja és a veje keresztanyja között fellángolt a szerelem, a fiának meg tetszik a veje húga, hát, erre mondják, ez már nem semmi.
- Nem zavar, jöjjön csak Dalma is – válaszolja az asszony, miközben úgy érzi, talán mégsem kellene.
Az is igaz, hogy Dalma nem kevés pénzzel támogatja a gyerekeket, joga van ott lenni, amikor felszállnak a géppel.
A könyvtárban az első tevékenysége, hogy küld egy e-mailt Dalmának és Kolosnak a tervezett indulási időről. Nem akar telefonálni, nem a pénz miatt, de nem akar erről csevegni egyikükkel sem.
Bezzeg Ignácot felhívja, s legnagyobb meglepetésére vidámság bujkál a férfi hangjában, és helyesli, hogy Lillát is magukkal viszik Bécsbe.
Ignác már tud a dologról, de nem árulja el, hogy előtte beszélt Dalmával. Helyesli, hogy Zarándék elmennek Helsinkibe, ott legalább biztonságban lesznek.
Amitől igazán jó kedve lett, az a döbbenet, amit Dörmögő arcán látott előző nap este, amikor Nóra bájos mosollyal Paulo Fisherbe fojtja a szót, azzal, hogy nincs itt a mese ideje, majd másnap este, amikor hármasban elmennek vacsorázni.
- Tudja, kedves Mister Fischer, Ignácnak idő kell ahhoz, hogy rendezze a kérdéseit, mert egyszerre akar mindent megtudni, márpedig az nem megy. Negyven évet nem lehet két perc alatt elmesélni. Melyik szállodában szállt meg? A Gellértben? Helyes. Odamegyünk magáért holnap este nyolcra és elvihet bennünket a limuzinjával. Hová? Azt még addig kitaláljuk Ignáccal! Jó lesz így, kedves? – fordul Nóra a házigazda felé, pajzán fénnyel a szemében.- kikísérnél, kedvesem?
Ugrik Ignác és átöleli Nórát, úgy mennek ki a villából.
- Csókolj meg – súgja Nóra és szembefordul a férfivel, átöleli a nyakát és szenvedélyesen csókolóznak.
Ignácnak mégis úgy érzi, hogy nincs benne egészen Nóra a csókban, bár átöleli a nyakát, de a kézfejét hosszan igazgatja a tarkóján.
- Most figyel arra, amit mondok – szólal meg az asszony, úgy, hogy aki látja őket, szerelmes évődésnek tűnik a párbeszédük. – holnap este hétre gyere el hozzám, Üstökös utca 4. második emelet. Légy elegáns, és hozz magaddal sok pénzt. A limuzinnal elküldjük a szomszédaimat, mi pedig taxival megyünk Gödöllőre, tudok ott egy nagyon jó kis családi éttermet. Éjfél körül elmegyünk a Hőscincérbe, tele lesz civil ruhás kommandósokkal, meg jól öltözött úri gengszterekkel. Akkora forgalmad lesz, mint máskor egy hét alatt. Szólj a séfednek, Jani bácsinak, hogy főzzön nekünk egy békebeli finom magyar töltött káposztát. És ne engedjen senki idegent a konyhába. Még a biztonsági őröket sem. Rendben? – és szájon csókolja Ignácot, de ebből már nem hiányzik a szenvedély.
Ignác meglepődik. Honnan tudja Nórika, hogy Jani bácsi a séfje? Hová keveredett megint? Egy kattanást hall és halk hangon megszólal egy kis magnó, melyet Nórika karórája rejt. Dörmögő és mister Fisher benti párbeszédének részletét hallja:
- Mivel foglalkozik mister Fisher a nagy Amerikában?
- Üzletember vagyok. Éjszakai mulatóim vannak.
- Úgy látom, ez családi vonás.
- Miért? Kinek vannak itt mulatói a családból?
- Hát nem tudja? Ignácnak. Igaz, neki csak egy van. Ha már a családnál tartunk, vannak gyerekei?
- Nekem? Nincsenek. Feleségem sincs. Annyi szép nő van, kár lenne egynél kikötni.
Nóra kikapcsolja a magnót.
- Itt a mobilom, ezen hívd fel Jani bácsit, közben menjünk a kapu felé. Utána siess vissza, mielőtt Dörmögő kifaggatja a nagybátyádat.
Negyedóra múlva Nóra Kolost hívja:
- Szervusz, barátom! Holnap este tízkor menj el, kérlek a Hőscincérbe, keresd Ignácot, nem lesz ott, akkor pedig próbálj bejutni Jani bácsihoz a konyhába. Ha sikerül, hívj fel, ha nem, küldj egy sms-t. Éjfélkor ott találkozunk.
Kolosnak semmi kedve eleget tenni ennek a megbízatásnak, elvégre reggel nyolckor órája lesz az egyetemen. Ráadásul rábólintott Dalma a szomszéd lakásra és közel egy órán át alkudozott az áron a szomszédos fiatal házaspárral. Megspórolt öt milliót és adott kétmillió foglalót. Megitták az áldomást, pontosan két pohár pezsgőt fejenként, így már kocsiba sem ülhet.
Ararát ismét éhes, olívabogyót kér. Lassan többe kerül a papagáj táplálása, mint amennyit a saját étkezésére fordít.
De nem bosszankodik, csütörtök este jönnek Dalmáék, pénteken meg lesz a temetés, vasárnap pedig együtt mennek Bécsbe. Lillát el kellene küldeni Ignáchoz, hadd szokja egymást a gyám és a gyámolított. Vége az iskolának. A szünidőben jobb lenne, ha lemenne a húgáékhoz. Erikkel jól megértik egymást, és őszig csak rendeződik Ignác zűrös ügye is. Úgy tűnik, Nórinak tetszik Ignác, és viszont is megvan a szimpátia.
- Ararát, tőled nem kérhetek tanácsot, te sosem voltál szerelmes!
Váltogatja lábát a papagáj, toporog is kicsikét a hintán, felborzolja a tollát és rikoltozik:
- Ararát szerrrrrelmes…
Nevet Kolos:
- Azt sem tudod, mit jelent!
- Ararát… mit jelent…
- Nézd, te kedves olajbogyó zabáló papagáj, rendelek egy pizzát, kettőnknek. Rendben?
- Rrrrendben…
- Örülök, ha elégedett vagy velem!
Fél óra múlva megérkezik a pizza, még egészen meleg. Leszedi róla az olajbogyókat és Ararátnak adja, majd maga is nekiül a vacsorának. Nem kell ide sem tányér, sem kés, csak papírszalvéta. Utálja a mosogatást, de a mosatlant is, ezzel elkerüli mindkettőt. Kezet mosni meg nem nagy dolog.
Bekapcsolja a televíziót, mindegy, melyik csatornára van állítva, úgyis az a fontos, hogy elzavarja a csendet.
Kolos agglegényként nem sokat ad a főzésre és az étkezésre, ha egyedül kell elköltenie.
Mit is mondott Nóri, amikor itt vacsoráztak nála Ignáccal?
„Nekem úgy tűnik, hogy a rendőrség előtt jár a bűnbanda. Miért? Hol szivárog ki az információ? Honnan tudják Zarándról, hogy Ignác fia?”
Nagyon jó kérdés! Nóra híres arról, hogy gyorsan átlátja a helyzetet, állítólag az agyából hiányzik az érzelmi központ, helyén beépített mini komputer dolgozik, mely bármely szituációra pillanatokon belül kidobja a lehetséges megoldások módozatait.
Kétségtelenül tetszik az asszony Ignácnak, és láthatóan Nórának sem közömbös a férfi. Annak idején sokat pletykáltak Nóráról. Képes visszaélni női mivoltával a cél érdekében, s ebben az sem számít, hogy férjezett asszony. Igaz, azóta elvált. A kérdés az, hogy mennyit tudhat az Ignác elleni merényletről, annak hátteréről, és a drogkartellekről? Úgy tűnik, nem keveset.
Kicsit égett a pizza tésztája, túlsütötték, ellenben a feltét nagyon ízletes. Kellemesen megpörkölődött a paradicsom és a sonka is, a sajt sem égett meg, csak ráolvadt a tetejére, és nem szabad hagyni belőle, mind el kell fogyasztani. Jól is jön, legalább ihat alkoholt anélkül, hogy a fejébe szállna.
Hogyan folytatta Nóra:
„Akkor most elmondom, hogyan kell kezelni ezt a kétfenekű dob helyzetet.”
De nem mondott semmi különöset!
Baj van! Ez a bolond Ignác belebolondult Nórába, aki pedig az ujja köré csavarja és amint feleslegessé válik, eldobja, mint egy használt zsebkendőt. Figyelmeztetnie kell Ignácot, akinek lehallgatják a telefonját!
Jó móka! Valakinek.
Nóra komoly tervvel rendelkezik az esti szálak mozgatásához, kétségtelen, és Kolos nem kívánja összekuszálni a szálakat, annál is inkább óvakodik ettől, mert Dörmögő és Nóra között több a visszhang, mint az összhang.
Összepakolja a pizza maradékát és a szemetesbe dobja. Már csak le kell törölnie az asztalt, kezet mosni és telefonálhat.
- Szervusz, Ignác, Kolos vagyok!
- Szervusz…
- Jaj, öregem, annyira szórakozott vagyok! Visszaadtam a lexikonodat, miközben szükségem lenne rá. El tudnád hozni? Tudom, hogy megígértem, kiveszem az egyetemi könyvtárból az egyetlen példányt, de nem adták ki. Beláthatod, miattam nem tartanak nyitva éjjel-nappal.
- De amikor visszaadtad…
- Gondolj arra, hogy ez most annak az inverze. Te adod vissza nekem.
Ignác jó volt matematikából, azonnal érti az összefüggést.
- Nem bánom, de kapok egy italt? Sietnem kell, mert dolgom van. Csak egy ital. Szia!
Ignácban megszólal a vészcsengő, és csörömpöl kegyetlenül, olyannyira, hogy képes körülnézni, hátha hallja valaki rajta kívül, de szerencsére Dörmögőék magukkal vannak elfoglalva.
Tusol, felveszi a fekete öltönyét, fehér inggel, piros nyakkendővel és díszzsebkendővel. Úgy néz ki, mint a túlkoros Dandy, vagy ahogyan ma nevezik, Swell.
Kihasználja, hogy Dörmögőék a konyhában főznek, hatalmas hangzavar közepette, s kioson a villából. Az úton sincsenek már ott a kátyújavítók, így futásnak ered. A buszmegállóban elcsípi a buszt, így legalább fél órát nyer, mielőtt észrevennék a távozását.
Remegést érez a gyomrában. Igen, ideges, ma már nem is először. Nyugtalanítja Nóra szervezkedése, az is, hogy Dörmögő egy szót sem szól Nóráról, nem is kérdezi, honnan az ismeretségük. Nagyon nem tetszik neki ez az egész! Elvesztette két feleségét, lelőtték azt is, aki a másodikat eljátszotta, felrobbantották a kocsiját, majdnem meggyilkolták a fiát, elege van! Kolos sem jókedvében csalta el a lexikonos szöveggel.
Valahol a lelke mélyén veszélyben érzi magát és nyugtalankodik Pali bácsi miatt is, aki lehet, hogy maffiózó, de itt csak egy Amerikába szakadt nagybácsi.
A fenébe is! Hogy ez eddig nem jutott eszébe!
Leszáll a legelső bevásárlóközpontban és vesz egy új okos telefont. Mire Kolosék társasházához ér, addigra a legfontosabb számokat bepötyögi az új készülékbe, a régit pedig beledobja a legközelebbi kukába.
Meglepődik Ignác, mert Kolos különösen viselkedik. Szívélyesen fogadja, de mutogat és integet, magyaráz valamit a lexikonról és a kávéról, majd szabályosan kilökdösi a lakásból. Az utcára érvén valamelyest megnyugszik.
- Gyere, megiszunk valamit a kispiszkosban.
- No de, Kolos, ebben az öltönyben…
- Ebben az öltönyben is kiszolgálnak! Ide csak becsületes munkanélküliek járnak. Meg néhány segédmunkás. Leülni sem lehet, csak támaszkodni a pulton.
Pohár sört kérnek, azt is ímmel-ámmal isszák. Kolos elmondja, mire kéri Nóra és óva inti barátját attól, hogy beleszeressen Tomaséknébe,
- Arra is vigyázz, Ignác, nehogy feláldozzanak ebben a nagy játszmában! Pótolható gyalog vagy a sakktáblán, ugye, tudod? Hoztam neked valamit, odaadom a pult alatt, ne nagyon mutogasd, de még jól jöhet.
Bokszert tapint Ignác keze. Meghökken.
- Minek ez nekem?
- Jó az, ha kéznél van.
Habozik, végül elteszi a bokszert és bevallja Kolosnak, hogy mennyire rossz előérzete van, s a telefonját is lecserélte.
- Hová tetted a régi készüléked?
- A szemétgyűjtőbe, a házatok előtt.
- No, akkor gyerünk, szedjük ki.
Csakhogy a telefonnak már hűlt helyét találják. Körülnéznek és az egyik padon üldögélő csöves vadul telefonál rajta.
- Gyorsan jelentsd be a szolgáltatónak, hogy ellopták a telefonodat és tiltsd le a számot. Csináld, de azonnal!
Kolos megvárja, amíg barátja intézkedik a telefon ügyében, majd gyorsan elbúcsúzik. Otthon elsőként Ararátnak ad három cent whiskyt.
- Jó papagáj vagy, Ararát. Ha nem szólsz, nem tudom meg soha, hogy lehallgató készülék van az ebédlőasztalom alatt!
Ignác taxit hív és elmegy a Gellért szállóba. Mister Fisher a szobájában fogadja.
- Öcskös, korán érkeztél! Holnap este nyolcra vártalak benneteket!
- Pali bácsi, el kell mondanom, mibe csöppentél.
- Hallgatlak, fiam!
- De ne itt beszélgessünk. Öltözz fel és menjünk el valahová. De nem a limuzinnal! Az csak álljon itt a szálloda előtt.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Most megkevert engem is. De remélem Emillio kibogozza helyettem!
Bokor
Ez már tiszta krimi! Nagyon jól megírt rész, kíváncsian várjuk a folytatást!
Pussz,
Tündér
Ez az írásod is kitűnő, mint az összes többi!
Azért meg kell valljam, hogy az eddig kigondolt
folytatásomat - úgy, ahogy van, kidobhatom!
(Mert nem kompatibilis az általad leírtakhoz!)
De már csikorognak az agytekervényeim a
folytatáson! Valahogy csak megoldom!
(Max. jövő karácsonyig csak kész lesz!)
Mert ugye lassú munkához idő kell! (:-D)
Pussz: emillio