Xanthippe

Látogatók száma: 40

Nem újság, hogy minél mélyebbre süllyedünk az irodalom bugyraiban, annál több az írók között a férfi. A nőknek sokkal fontosabb feladataik voltak, nem maradt idejük leírni azt a sok pletykát, ami a mindennapi élet sava-borsa. A férfiak azonban szinte mindig ráértek, és két verekedés vagy berúgás között boldogan kifejtették a véleményüket. Természetesen a nőkről írtak, hiszen mindig őket látták maguk körül, azt meg tapasztalatból tudták, hogy tükörbe nézni nem érdemes.

Szókratész, a nagy görög bölcs, állítólag ezt mondta: „Az asszony minden baj forrása, szerelmétől jobban retteghetünk, mint a férfiak gyűlöletétől. A házasulandó fiatalemberek olyanok, mint a horgot kereső halak.”

Ezek valóban nagy bölcsességek, sajnos nem tudjuk, mikor mondta, hol, kinek, miért? Szókratész csak az emlékét hagyta az utókorra, ami kétségkívül kellemes dolog, egy emléket mindenki úgy tekerget és csavargat, ahogy éppen jólesik neki.

Már szinte hallom a közbeszólást: Aha, mert olyan felesége volt, amilyen! Xanthippéről az évszázadok során rengeteg furcsaságot összeírtak. Csípős nyelve volt, civakodott, veszekedett, pokollá tette a szegény, ártatlan bárány férj életét. Leöntötte az éjjeli edény tartalmával. Sőt féltékeny volt a hetven éves aggastyánra, akinek nagyon tetszett Alkibiadész, a Kr.e. 5. vagy 4. század Brad Pittje. Egyszer ez a híresen szép ifjú egy tortát küldött a nagy filozófusnak, hódolata jeléül, és Xanthippe nem átallotta sárba taposni az ókori cukrászat remekművét. A Xanthippe név fogalom lett, a zsémbes asszony prototípusa.

Mint olyan sokszor, a valóság most is távol esik a legendától. Xanthippe, szó szerint szőke ló vagy kanca, előkelő és gazdag család lánya volt, nem úgy, mint a róla és a bürökpoháról elhíresült filozófus. Nagyon fiatal volt, a hetven éves Szókratészről beszélő Platón azt mondja, még a karjában tartotta a legkisebb fiát (Phaedo 60a). Lehet, hogy féltékeny volt, de nem Alkibiadész és a tortája miatt; Szókratésznak ugyanis volt egy másik felesége is, Mürto, akitől elfelejtett elválni, mielőtt Xanthippét elvette volna.

A régi szerzők közül csak hárman említik Xanthippét: Platón, aki jó feleségnek és anyának mondja; Xenophón, aki szerint a legnagyobb fiú, egy tíz év körüli gyerek, az anyai szigorra panaszkodott (Memorabilia), illetve állítólag azt hallotta Szókratésztől, hogy nehezen jön ki az ifjú feleséggel (Szümpozion). Diogenes Laertiusnál bukkannak fel először az olyan jelzők, mint zsémbes, házsártos, kibírhatatlan, stb., de ő a Kr.u. 3. században élt, nem ismerhette Xanthippét személyesen.

Csak sajnálhatjuk, hogy a sok házimunka és gyereknevelés mellett a görög hölgyeknek nem maradt idejük arra, hogy kifejtsék a véleményüket, általában a férfiakról, és különösen a vén kecskélről, akik azért még megnyalnák a sót.

A cikket írta: Müszélia

előző cikk következő cikk

3 szavazat