Zsírfecske

Látogatók száma: 40

A zsírfecske nem zsír és nem fecske, hanem olajlappantyú vagy hájas denevérmadár. Akkora, mint egy tyúk. Vörösesbarna alapon, fehér pettyes tollazattal. Ez mondjuk mindegy, mert nappal egy barlang mélyén alszik, éjszaka pedig sötét van, mint a legdivatosabb trash reality műsorokban. Az ultrahang visszhangja, vagy a visszhang ultrahangja segítségével tájékozódik, pontosan ugyanúgy, mint a pupenérek. Muszáj neki, mert nem tudja fölkapcsolni a lámpát. Közben hangosan csipog, de csak azért, hogy a frászt hozza azokra, akik meggondolatlanul császkálnak az Undok hegység barlangjaiban.

Vagy Trinidadon, ahol diablotinnek, ördögöcskének becézik. Hiába, nehéz együtt élni a népszerűséggel.

Ördögöcske lakását sosem fogja lefoglalni a bank, a fészek ugyanis rothadó gyümölcshéjból és saját gyártmányú ürülékből készül, alaposan rácáfolva arra a nagy mondásra, miszerint szarból nem lehet várat építeni. Az autóhitel részletei sem szállnak az egekbe, mert a zsírfecske a távrepülés bajnoka, megtesz egy éjszaka akár 75 km-t is. Itt jegyezném meg, hogy mennyi galádság rejlik ebben a szóban, akár. Különösen ha meg akarnak velem vétetni valamit, ami egy garast sem ér, és azzal csábítgatnak, hogy akár 50 % megtakarítás, meg hasonló ocsmányságok.

A 75 km még nem is sok, ha a zsírfecske úgy istenigazából meg szeretné tölteni a begyét, pláne ha 2-4 fióka sivalkodik az illatos fészekben. A madár ugyanis Közép- és Dél-Amerikában lakik, és a szakirodalom szerint a fő tápláléka az olajpálma gyümölcse. Már most, a nyüves olajpálma Nyugat-Afrikában honos, és jelenleg Délkelet-Ázsiában fordul elő, óriási ültetvényeken. Szóval, tegyük fel, hogy a madár a kolumbiai gerillákkal osztja meg az életteret, és a legközelebbi gyümölcslelőhely Nyugat-Afrika vagy Indonézia – akárhogy is nézem, mérföldben is több, mint 75. Kivéve persze, ha van törzsvásárló kártya és tecsó.

Valahogyan csak beszerzi a tömegesen, százával-ezrével termő, 4-5 centire megnövő, fekete hegyű és narancssárga vackokat, amelyek a magas olajtartalmukról híresek. Ugyanilyen magas lesz a fiókák olajtartalma is, akiket az indiánok előszeretettel gyűjtöttek be, hogy a sütéshez és világításhoz való olajat egyszerűen kifőzzék belőlük. Olyan volt ez nekik, mint nálunk a mákos tészta, árvalányhajas csikóskalap és a többi hungarikum, és már be is van tiltva, mint az egész ősi kultúra, ánblokcuzammen.

Lehet, hogy a zsírfecskék még észre sem vették a különbséget, mert rengeteg dolguk van, ugyanis ők őrzik a földönkívüliek könyvtárát Ecuadorban, a róluk elnevezett barlangokban. Cueva de los Tayos-ban, a zsírfecskék barlangjában eddig még csak két ember járt, Dr. Móricz János és a világhírű Däniken, aki akkor is hazudik, ha kérdez. Móricz meg az az okos ember, aki rájött, hogy a magyarok őshazája Ecuadorban volt, és nem a zsírfecskékkel éltek szimbiózisban, hanem a földönkívüliekkel. Gondolom, a madarakkal jobban jártak volna. Az ufók kiválasztották az egyik indián törzset, a szőke és kékszemű árja Bélákat, és átadták nekik az aranylapokra, székely rovásírással vésett bölcsességüket. Ezeket a „könyveket” látta Däniken, aki akkor is ír, ha nem lát semmit. Illetve nem ír, hanem svájci.

Egyes Bélák ott maradtak, a többiek elhajóztak Mezopotámiába, és elnevezték magukat suméreknek. Amikor ezt is megunták, elkerültek a Vereckei hágó felé, meghágták Dúl király lányait, és honfoglaltak. Móricznak ma már saját fan clubja van, amelynek tagjait éppen olyan könnyen át lehet verni, mint annak idején az öreg Szvatoplukot.

A cikket írta: Müszélia

előző cikk következő cikk

3 szavazat