újabb események régebbi események további események
14:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:09
peonia módosította a naplóbejegyzését
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:48
peonia válaszolt egy szavazásra
09:48
peonia válaszolt egy szavazásra
09:47
peonia válaszolt egy szavazásra
09:47
peonia válaszolt egy szavazásra
09:47
peonia válaszolt egy szavazásra
09:47
peonia válaszolt egy szavazásra
09:46
peonia válaszolt egy szavazásra
09:46
peonia válaszolt egy szavazásra

Fóbia!!

2010. augusztus 21. - Látogatók száma: 55

Szerintem mindenkinek van, csak lehet, hogy nem tud róla!

Nekem van több is!! Még nem neveztem néven mindegyiket, de majd igyekszem.
A bezártságtól szorongok. Vén fejjel fedeztem fel magamon, otthon észre sem vettem, hogy nem tudom magamra zárni az ajtókat, legyen az pláne a legkisebb helység, míg egyszer vendégségben tudatosodott bennem, hogy jééé, én félek!
Persze az ember sok mindent legyőz, sokszor még önmagát is sikerül, úgy, hogy csak megemlítettem. A másik amit nem szeretek, ha a hátam mögé állnak. Na akkor engem kiver a víz!!
De amiért leginkább elkezdtem ezt az írás, az az őszibarack fóbiám volt.
Azért írom múlt időben, mert egy kicsit sikerült már túllépnem rajta, de csak egy kicsit.
Gyerekkoromban rajtam nevettek, mert ha megfogtam egy barackot, libabőrös lettem. Ha meg kellett volna ennem, biztosan szörnyet halok.
Naná, hogy húztak vele, ahogy csak tudtak.
Soha nem felejtem el, úgy 16 éves lehettem, még akkor építőtáborokba jártunk nyáron dolgozni.
Az első héten zöldbabot szedtünk, és olyan ügyesen, hogy jutalomból az őszibarack osztályozóba kerültünk. Próbáltam titkolni a problémámat, de egy idő után már mindenki látta mi újság, úgy, hogy én voltam a célpont. Mindent megcsináltak velem, észrevétlenül, hangosan, kegyetlenül. Persze, akinek nincs ilyen gondja, az el sem tudja képzelni, hogy a másik mit élhet át, majdnem olyan, mint mikor valakit agyoncsiklandoznak.
Persze megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz, aztán amikor már nagyon sok volt, elmagyaráztam. Na nem szűnt meg a bolondozás, de ezt már el lehetett viselni.
Viszont kárpótlásul innentől kezdve, mindenki pucolta nekem a barackot. Annyi barackot életemben nem ettem.
Most írtam épp egy cikket az őszibarackról, ami arról szól, hogy milyen kevés az energia tartalma, fogyókúrázóknak milyen jó, na én azalatt a hét alatt híztam hét kilót, Édesanyám alig ismert meg,mikor hazaértem.
Telt-múlt az idő, férjhez mentem, kislányom született, és ott álltam a problémámmal, hogyan pucoljam meg a gyerekemnek a barackot. Imádta a gyümölcsöket, az szóba sem kerülhetett, hogy nem adok neki, úgy hogy erőszakot kellett vennem magamon. Először csak valamivel megfogtam, ott szerencsétlenkedtem, a gyerekem meg alig várta, hogy adjam neki, úgy, hogy lassan-lassan kinőttem a bajomat.
Most már vidáman pucolom a télire valót is, csak egy valamire kell nagyon vigyáznom!!
Úgy legyen megpucolva, hogy ne maradjon egy ici-pici héj se rajta, mert ha az a nyelvemhez kerül, ott halok meg azonnal, vagy legalábbis ahhoz közeli állapotba kerülnék.
Nem szeretném kipróbálni, úgy, hogy inkább vigyázok!!
Ennyit arról, hogy az idő majd mindent megold.

A cikket írta: BanMagdi

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 25. 05:13
én képtelen vagyok nagy áruházakban rosszullét nélkül vásárolni
de legalább nem lesz belőlem plázacica

:)
2010. augusztus 23. 23:10
Nagyon nem lehet egyszerü, Én a tömegtől, és a nagy áruházaktól pánikolok be, de csak akkor ha magasak a polcok, mint pl. Metró áruházak, oda be sem tudok már menni. Teljesen leizzadok, szédülök ,hányingerem lessz, az ájulás környékez.
Valami hasonló, mint amikor valakinek tériszonya van.
2010. augusztus 23. 19:48

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. augusztus 22. 19:14

Nem, a kopasz barackra nem izgulok, kb mintha szilvát ennék. Viszont a sárgabarack héját is kikerülöm,ahogy lehet. Üdv Magdi

Most lehet, nagy butaságot gondolok, de a szájpadlásoddal lehet a gond. Talán lágyabb, mint az átlag! Ezáltal érzékenyebb. Vagy nem tudom. Mindenesetre vigyázz magadra!
Üdv: L
2010. augusztus 22. 19:27

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. augusztus 22. 15:27

Ez egy remek írás és nem ajnározni akarlak. Olyan érdekesen leírtál valamit, ami piszokul nem izgatott eddig, hogy olvasás közben elkezdtem izgulni érted.
Van aki a pókoktól fél, van aki a házasságtól és van aki a szellemektől. Neked szerencsésen a barack jutott.
Neki legalább nincs lába..., hogy bekapjon!

Kösz, ez is egy szempont!! Bár a lábról jut eszembe, a gyerekeim imádtak "bogarászni", sikerült egyszer egy ici-pici békát fogni. Épp napfürdőztem, amikor nagy boldogan hozták megmutatni mit találtak, és hogy jobban lássam a hasamra tették. Valahogy azt sem szerettem!!!
Sőt! Kiköltöztünk falura, mert!! Berendezkedtünk, elsimítottunk mindent, és hogy kipihenjük magunkat, 3 napra elmentünk egy kicsit kipihenni a fáradalmakat.
Este fáradtan, boldogan, hogy na az új házban fogunk aludni, milyen jó lesz, bújnék be az ágyba, és az foglalt volt.
Csend volt, béke nyugalom, egy egérmama úgy gondolta, itt a ragyogó hely, ahol ő az utódait világra hozhatja. Szétrágta a párnámat, fínom puha pihe fészket csinált. Nem a férjem oldalán, az enyémen!!! Valahogy azt sem szerettem!!
Köszönöm a hozzászólásod, nagyra értékelem. Üdv Magdi
2010. augusztus 22. 19:14

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. augusztus 22. 13:29

A lányom volt így, de az eperrel. Allergiás lehetsz arra a szöszmöszre, vagy minek nevezzem. Érdekelne, hogy a kopasz barackra is hasonló a szervezeted reagálása?

Fóbiám nekem is van. Ezért is nem lettem légikisasszony. Néha elgondolom, én lennék a földön az első halott, ha megszűnne a gravitáció. ;-))))

Nem, a kopasz barackra nem izgulok, kb mintha szilvát ennék. Viszont a sárgabarack héját is kikerülöm,ahogy lehet. Üdv Magdi
2010. augusztus 22. 15:27
Ez egy remek írás és nem ajnározni akarlak. Olyan érdekesen leírtál valamit, ami piszokul nem izgatott eddig, hogy olvasás közben elkezdtem izgulni érted.
Van aki a pókoktól fél, van aki a házasságtól és van aki a szellemektől. Neked szerencsésen a barack jutott.
Neki legalább nincs lába..., hogy bekapjon!
2010. augusztus 22. 15:18
Fóbia! Liftbe, de nagyon, inkább megyek gyalog a palfonba is, de beszállni azt nem.

Egyszer bezárt a lift két emelt között és megállt, se föl, se le és szép sötétbe még ráadásként álltam egy szál magam. N aez volt az í-re a pont, azóta gyalogolok. üdv Orsolya
2010. augusztus 22. 15:04
Sajnos sok ember szenved különféle fóbiákban :-(
Jó, hogy írtál erről !:-)

Pussz,
Tündér :-)
2010. augusztus 22. 13:29
A lányom volt így, de az eperrel. Allergiás lehetsz arra a szöszmöszre, vagy minek nevezzem. Érdekelne, hogy a kopasz barackra is hasonló a szervezeted reagálása?

Fóbiám nekem is van. Ezért is nem lettem légikisasszony. Néha elgondolom, én lennék a földön az első halott, ha megszűnne a gravitáció. ;-))))
2010. augusztus 22. 07:52
Szia Magdika! Nagyon jó ,és érdekes cikket írtál megint!!!!!! A Fóbia nagyon rossz dolog! Anyukám a liftbe fél,akár a 10. emeletre is képes gyalog felmenni! Puszi: Monic
2010. augusztus 21. 21:10
Igaz a fóbia fóbia marad életünk végéig és ezzel kell élnünk, ha tetszik ha nem, megpróbáljuk legyőzni, de ez nem győzelem, hanem küzdelem, de megtesszük a gyerekért ,az unokáért, csak túl legyünk rajta. Ismerős nekem pók fóbiám van, mióta megcsípett egy pók, és ki kellett vágnia sebet ,mert elmérgesedett és begyulladt. Szóval én azt vallom figyeljünk oda gyermekeink fóbiáira, mert nem biztos, hogy csak bebeszélték maguknak. Nálam egy orvosi vizsgálat derítette ki nem bebeszélés, hanem műtét, de akkor már hiába sírtak, toltak be, mert elfertőződött a dolog. Így kemény vágás és gyógyulás addig azt hitték hisztéria minden, de utána jobban vigyáztak b ár magam is irtóztam a póktól és a mai nap irtózom, de legyőzöm ha nagyon fontos, de jobb, ha nem birkózom vele a párom szerint ilyenkor szólok látom és kimegyek. Ő elintézi és mikor kijön tudom bemehetek nem fogom látni többet. Sajnos vagyunk ilyenek páran.Attól, hogy belőlünk nincs hír még mi is létezünk!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: