Fóbia!!
Látogatók száma: 55
Szerintem mindenkinek van, csak lehet, hogy nem tud róla!
Nekem van több is!! Még nem neveztem néven mindegyiket, de majd igyekszem.
A bezártságtól szorongok. Vén fejjel fedeztem fel magamon, otthon észre sem vettem, hogy nem tudom magamra zárni az ajtókat, legyen az pláne a legkisebb helység, míg egyszer vendégségben tudatosodott bennem, hogy jééé, én félek!
Persze az ember sok mindent legyőz, sokszor még önmagát is sikerül, úgy, hogy csak megemlítettem. A másik amit nem szeretek, ha a hátam mögé állnak. Na akkor engem kiver a víz!!
De amiért leginkább elkezdtem ezt az írás, az az őszibarack fóbiám volt.
Azért írom múlt időben, mert egy kicsit sikerült már túllépnem rajta, de csak egy kicsit.
Gyerekkoromban rajtam nevettek, mert ha megfogtam egy barackot, libabőrös lettem. Ha meg kellett volna ennem, biztosan szörnyet halok.
Naná, hogy húztak vele, ahogy csak tudtak.
Soha nem felejtem el, úgy 16 éves lehettem, még akkor építőtáborokba jártunk nyáron dolgozni.
Az első héten zöldbabot szedtünk, és olyan ügyesen, hogy jutalomból az őszibarack osztályozóba kerültünk. Próbáltam titkolni a problémámat, de egy idő után már mindenki látta mi újság, úgy, hogy én voltam a célpont. Mindent megcsináltak velem, észrevétlenül, hangosan, kegyetlenül. Persze, akinek nincs ilyen gondja, az el sem tudja képzelni, hogy a másik mit élhet át, majdnem olyan, mint mikor valakit agyoncsiklandoznak.
Persze megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz, aztán amikor már nagyon sok volt, elmagyaráztam. Na nem szűnt meg a bolondozás, de ezt már el lehetett viselni.
Viszont kárpótlásul innentől kezdve, mindenki pucolta nekem a barackot. Annyi barackot életemben nem ettem.
Most írtam épp egy cikket az őszibarackról, ami arról szól, hogy milyen kevés az energia tartalma, fogyókúrázóknak milyen jó, na én azalatt a hét alatt híztam hét kilót, Édesanyám alig ismert meg,mikor hazaértem.
Telt-múlt az idő, férjhez mentem, kislányom született, és ott álltam a problémámmal, hogyan pucoljam meg a gyerekemnek a barackot. Imádta a gyümölcsöket, az szóba sem kerülhetett, hogy nem adok neki, úgy hogy erőszakot kellett vennem magamon. Először csak valamivel megfogtam, ott szerencsétlenkedtem, a gyerekem meg alig várta, hogy adjam neki, úgy, hogy lassan-lassan kinőttem a bajomat.
Most már vidáman pucolom a télire valót is, csak egy valamire kell nagyon vigyáznom!!
Úgy legyen megpucolva, hogy ne maradjon egy ici-pici héj se rajta, mert ha az a nyelvemhez kerül, ott halok meg azonnal, vagy legalábbis ahhoz közeli állapotba kerülnék.
Nem szeretném kipróbálni, úgy, hogy inkább vigyázok!!
Ennyit arról, hogy az idő majd mindent megold.
A cikket írta: BanMagdi
Hozzászólások
időrendi sorrend
de legalább nem lesz belőlem plázacica
:)
Valami hasonló, mint amikor valakinek tériszonya van.
Nem, a kopasz barackra nem izgulok, kb mintha szilvát ennék. Viszont a sárgabarack héját is kikerülöm,ahogy lehet. Üdv Magdi
Üdv: L
Ez egy remek írás és nem ajnározni akarlak. Olyan érdekesen leírtál valamit, ami piszokul nem izgatott eddig, hogy olvasás közben elkezdtem izgulni érted.
Van aki a pókoktól fél, van aki a házasságtól és van aki a szellemektől. Neked szerencsésen a barack jutott.
Neki legalább nincs lába..., hogy bekapjon!
Sőt! Kiköltöztünk falura, mert!! Berendezkedtünk, elsimítottunk mindent, és hogy kipihenjük magunkat, 3 napra elmentünk egy kicsit kipihenni a fáradalmakat.
Este fáradtan, boldogan, hogy na az új házban fogunk aludni, milyen jó lesz, bújnék be az ágyba, és az foglalt volt.
Csend volt, béke nyugalom, egy egérmama úgy gondolta, itt a ragyogó hely, ahol ő az utódait világra hozhatja. Szétrágta a párnámat, fínom puha pihe fészket csinált. Nem a férjem oldalán, az enyémen!!! Valahogy azt sem szerettem!!
Köszönöm a hozzászólásod, nagyra értékelem. Üdv Magdi
A lányom volt így, de az eperrel. Allergiás lehetsz arra a szöszmöszre, vagy minek nevezzem. Érdekelne, hogy a kopasz barackra is hasonló a szervezeted reagálása?
Fóbiám nekem is van. Ezért is nem lettem légikisasszony. Néha elgondolom, én lennék a földön az első halott, ha megszűnne a gravitáció. ;-))))
Van aki a pókoktól fél, van aki a házasságtól és van aki a szellemektől. Neked szerencsésen a barack jutott.
Neki legalább nincs lába..., hogy bekapjon!
Egyszer bezárt a lift két emelt között és megállt, se föl, se le és szép sötétbe még ráadásként álltam egy szál magam. N aez volt az í-re a pont, azóta gyalogolok. üdv Orsolya
Jó, hogy írtál erről !:-)
Pussz,
Tündér :-)
Fóbiám nekem is van. Ezért is nem lettem légikisasszony. Néha elgondolom, én lennék a földön az első halott, ha megszűnne a gravitáció. ;-))))