Kór - rajz 2.
Látogatók száma: 78
... avagy akasztják a hóhért
III.
Negyedik emelet, újra.
Rémálmok után bizakodás.
A szobában új beteg. Kizáródott sérv. Azonnali műtét.
Rosszul választottam betegséget.
Felveszem a hálóinget, lefekszem. Vacsora már nincs.
Helyette vérhigító. Csíp.
A cukros néni mindenről beszámol. Pihenni szeretnék.
Sérvest elviszik. Vigyáznak rá, ápolónő. Elmondja többször is, aztán újra és újra.
Már évek óta rokkantnyugdíjas.
Nekem is mondanom kellene. Nem mondom.
- Altatót, fájdalomcsillapítót, esetleg feszültségoldót? – kérdezi a nővér és villanyt olt.
Nem élek egyikkel sem.
Cukros néni egy darabig beszél. Hozzám.
Hallgatom. Ritkán szólok vissza. Aludnék.
Mire befejezi, visszahozzák a sérvest.
Nagy a felhajtás. Jajgat, átkozódik. Nyomja az ágy.
- Nem hiszem el, hogy a száz kilóm alá öt centis matracot kell rakni! Ha a fájdalomtól nem őrülök meg, akkor szétnyom az ágy! - kiabálja.
A matrac vékony, középen mélyedés. Vonz. Nem lehet máshova feküdni.
Cukros néni felélénkül. A sérvessel jól elbeszélgetnek.
Már csak csöndre vágyom. Aludni már úgysem lehet.
Elmúlt éjfél.
Sérves kiabál.
- Lefolyt az infúzió! Nincs valami erősebb fájdalomcsillapító?
Ijedelem. Ez ennyire fáj? Nem ezt mondták.
Nővér be. Villanyt kapcsol. Fülembe teszem a fülhallgatót.
Santana.
Jó lenne aludni.
Négy órakor a sérves a rendelőjénél tart. Azt fog nyitni.
- Energetikai masszázs, Reiki, fehér mágia és cigányjóslás. A havi törlesztést egy nap alatt megkeresem. Én gyereket tudok csinálni a meddő nőnek.
Cukros néni visszakérdez:
- Akkor maga olyan, mint a jósok a tévében?
- Azok sarlatánok – jön a megvető válasz.
- És meg tudja jósolni, hogy sikerül-e a műtétem pár óra múlva? – kérdezem sóhajtva.
Itt alvás már úgysem lesz.
- Á, most nincs energiám.
Ennyiben maradtunk.
Elbóbiskolok.
Arra ébredek, hogy a fülemben matatnak. Hőmérőzés. Öt óra.
Sírhatnékom van, de visszatartom.
Elindulok zuhanyozni.
Aztán már csak várok.
IV.
Nyolc óra.
A nővér szól, hogy vegyem be a gyógyszert. Frontin.
Alig nyelem le, jön a betegszállító fiú.
Értem.
Még nem is hat a gyógyszer! Nem kellett volna még várni?
Kirándulunk.
Végig a folyosón. Be a liftbe.
Jó lenne elbújni. Engem ne bámuljanak szánakozva!
Aztán ismerős terep. Műtőblokk.
Kicsit más szögből. Alulról felfelé. Szédülök.
Csak a neonokat látom elsuhanni. Fekete – fehér. Fura érzés.
Mégis hat a Frontin?
A folyosón ismerős kolléga.
- Hát Te? Csak nem operálnak? Na, várj, szólok benn pár szót az érdekedben!
Jól esett.
Az előtérben nincs több hely. A fiú félretol egy másikba. Itt egyedül vagyok.
Hálás vagyok érte.
Várok.
Jön a műtősfiú. Beöltözve.
Beállítja az ágyat, hogy könnyebb legyen átülnöm.
Nem jópofizik. Együtt érző.
Mielőtt megkér, hogy húzzam fel a hálóingemet, betakar egy lepedővel.
- Nem kell aggódni – mondja
Épp erre volt szükségem. Egymásra mosolygunk.
A műtőben már ott az altatóorvos és a nővér.
A nővér vénát keres. Kicsit nehezen, de talál.
Az orvos kérdezget. Mindenféléről. Eltereli a figyelmem.
Nem érzek szorongást.
Jön az orvosom.
- Várni kell. Még nem hozták fel a laparoszkópot a sterilből. Addig a kollégám elaltatja.
Ez jó. Pedig lassan megtanulok várni.
- Mehet a Fentanyl! Jó mélyeket lélegezzen! – hallom az orvos hangját.
Lélegzem. Már nagyon távolról jön a hang.
Várok. Várom, hogy elaludjak.
Nem volt zuhanás, mint azelőtt! Akkor még nem is alszom?
Feketeség. Adásszünet.
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mikor kell visszamenned, hogy kivegyék a csipeszeket, törlőkendőt, szemeteslapátot, meg amit még benned felejtettek?
Tamás
bár a most is sok rossz emléket felidéztél bennem.
Nem szeretem a kórházat!!!
Puszi,
Pinokkió
Nagyon hűen adtad vissza a kórház és a műtétek sorsát. Úgy látszik ez mindenhol egyforma idilli kép. Minden szobában van friss műtött, aki lehetőleg nyűgös, van mozgó, hogy adhasson vizet, kivigye a tányért, elmossa a kanalad. Van aki vár a műtétre, az szorong,hogy vajon neki is olyan rossz lesz-e? Van megértő személyzet, és van nem érdekel ez munka dolgozó is. Üdv Éva