Maxi az egészséges boldog beteg... 2.
Látogatók száma: 108
Ez a kis történet hét éve, 2005 márciusában, éppen húsvét előtt, nagypéntekre esett.
Nahát ezután csak kapkodtam a levegőért. Az Ottó empatikusan próbált nyugtatni, és kérdezte: - Te nem tudtad azt, hogy ez az ember bolond? Többször volt már elzárva a dili osztályon... Na ekkor tudtam meg többet erről az emberről. Már-már kezdtem blamálni magam. Ottó csak vigasztalt: - Nyugi Stefán! Azt sem tudtad, hogy a Maxi skizofrén, és kiskorúsítva van? Kérdezte csodálkozva. Mondanom sem kell, hogy az egész napom negatív volt, és csak azon tűnődtem, hová is keveredtem?
Még aznap este fél tízkor csöngettek, és én nyitottam ajtót. Na akkor állt meg bennem az ütő! Hat csendőr állt az ajtóban. Kérdeztek is. - Ön Max P.....? - Nem! - feleltem nekik.
Ahogy nyomultak beljebb és látták, hogy Max ott ül az asztalnál, és megkérdezték ön az akit keresünk? Természetesen válaszolta. Na akkor lehet öltözni, mert letartoztatjuk, és előkapták a parancsot.
Másnap reggel én mentem dolgozni, mert még kedden elvállaltam egy családi ház eresz csatorna festését, de oda útban bementem a csendőrségre, hogy hova is vitték ezt a nem egészen normális, de jó érzésű embert? Készségesen közölték is velem, hogy nem tévedésből a linzi idegkórház zárt osztályára!
Még azon a napon úgy hat óra magasságában bementünk hozzá a Máriával. Amikor meglátott bennünket, egyből fülig ért a szája, és nagyon boldog volt. Ezek után egész héten nem találkoztunk, mert én dolgoztam. Csak vasárnap délután mentünk be hozzá. Akkor Max közölte velem, hogy szerzett civil ruhát, és meg fog szökni. Kérte, hogy este kilencre menjek a kórházzal szembeni villamos megállóhoz, és ő ott fog várni. Úgy is történt, és hazavittem.
Másnap reggel én mentem dolgozni, ő bezárkózva otthon maradt. Este amikor befejeztem a munkámat hazaérvén mondta, hogy az éjjel folyamán el kéne indulni Magyarország felé. Összepakoltunk, és indultunk. Útközben kikérdeztem, hogy mik is voltak a számláján amiért letartozták? Készséggel mondta. Említenem sem kell, hogy csak szörnyülködtem azon miket csinált. Röviden, az összes környékük béli polgármestert megfenyegette, illetve levélben megátkozta.
Magyarországra értünk, és hozzám mentünk, nem mert oda menni az ő házához, mivel biztos keresni fogják ott is a rendőrök. Ami a következő napokban úgy is történt.
Sokáig mégsem élvezhette a szabadságot, mert engem is kikezdett, és én felhívtam a gyámját, hogy szabadítsanak meg tőle. Már annyira elviselhetetlen volt, hogy szinte kezdtem félni. A gyámja mondta, hogy eszközöljem ki, hogy valami oknál fogva induljon vissza Osztrákba. Na ekkor kitaláltam, hogy valaki felgyújtotta a házát. (Hozzá teszem, hogy mindig ez volt heppje.) Erre ő kérdezte, hogy én ezt honnan tudom? A Máriától válaszoltam. Említeném, hogy telefonja nem volt, és nem is akarta kontrollálni, hogy igaz e, mert megbízott bennem.
Na akkor ő elindult Ausztriába, de csak a határig ért, mert ott ismét letartoztatták.
A továbbiakban, hogy alakult az élete? Hát azóta nem hallottam felőle.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem egy embert akart már megölni, amikor bekattan.. Az a baj, hogy mindig eltitkolta, hogy beteg, ami részben érthető, mert ő is pénzből él, neki is kell dolgoznia, és amíg a szülei, testvére oda figyel rá, hogy rendesen beszedje a gyógyszereit, addig nem lehet különösebb baj vele..
Akkor van baj, ha egyetlen egyszer is kimarad a gyógyszere, akkor már bekattan..
Ahogy azt is tudjuk róla, hogy hétvégenként az apjával együtt holt-részegre isszák magukat, és akkor nem szabad a közelébe menni sem, mert képes lenne gyilkolni, mert akkor valóban megőrül.. Miközben ő pontosan tudja, hogy semmilyen pszichiátriai, és neurológiai gyógyszert nem szabad alkohollal keverni.. ha meg nem veszi be akkor a gyógyszereit, hogy ihasson, az meg a másik véglet egy skizónál..
Én eddig, mint mások is, titokban tartottam róla, hogy beteg, és tényleg, neki is kell dolgoznia, mert addig tud teljes értékű életet élni, de most, hogy meghallottam, hogy hétvégenként őrültté változik, már dilemmában vagyok..
Most olyan helyen vagyonőrködik, ahol rengeteg ember fordul meg/nap.. Mi van akkor, ha bekattan, és elkezd gyilkolászni? Még jó, hogy nem fegyveres őr.. De azon már nem tudna átsíklani, mert ott már olyan komoly pszichológiai vizsgálatokon kell átesni, hogy azt megkerülni, kijátszani nem tudja...
De most, évek hallgatása után kerültem olyan dilemmába, hogy vajon más emberek testi épsége, és élete érdekében bejelentsem-e a kamaránál, vagy sem..
Eddig sem avatkoztam bele, mert nincs hozzá semmi jogom, és más sem tette, amíg minket nem bántott, de van egy határ, amit nem lehet túllépni, és őróla egyre többen mondják, hogy közveszélyes skizofrén személy-és vagyonőr, (időnként közveszélyessé váló biztonsági őr).
Szerintetek mit csináljak? Hisz ahol van, rengeteg ember élete a tét..
Válasz erre:
Szia István! Érdekes történet...Mivel a pasi nagyon beteg volt . szerintem helyesen tetted, amit tettél.A pont jár
joboszi
Üdv. István
joboszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Tudod István mindent megértek, csak egyet nem. Ha, mint írod, nem is kontrollált, mert megbízott benned... Bármennyire is érzem, hogy nehéz eset lehetett ő. Valamit azért nem értek..., ha már te feladtad,... hogy miért nem érdeklődtél többé felőle?
Tudod ilyenkor az embernek az jut az eszébe, hogy a környezetünkben lehet számtalan hozzá hasonló ember, akiről egyszer kiderül, hogy nem komplett...
Az írásból nem derül ki, ezért gondolkodom tovább... mitől vált ő ilyenné?... Végérvényesen?... Azzal senki sem foglalkozott? Legalább a testvére tud valamit róla?...
Mikor mindent megtudtam róla, és beszéltem a gyámjával, és amiket én mondtam neki?..... Tehát: kész voltam, és ő is! Nem véletlenül volt kiskorúsítva.
Egy két éve csak annyit hallottam róla, egy közös ismerőstől, hogy már kiengedték, és megnősült, de még őt sem ismerte meg. Ennyi!
Válasz erre:
Szia Évi!
Igen későn tudtam meg, és addig amíg nem, meg sem fordult a fejemben, hogy ez az ember nem egészen 100%-os. Négy nyelvet beszél tökéletesen, még azon felül rendkívülien intelligens.
Csak hát beteg, súlyos beteg!
Pusza . István
Tudod ilyenkor az embernek az jut az eszébe, hogy a környezetünkben lehet számtalan hozzá hasonló ember, akiről egyszer kiderül, hogy nem komplett...
Az írásból nem derül ki, ezért gondolkodom tovább... mitől vált ő ilyenné?... Végérvényesen?... Azzal senki sem foglalkozott? Legalább a testvére tud valamit róla?...
Válasz erre: zsoltne.eva
Persze mindezt értem, én is azt mondom kezelésre szorul az ilyen ember, csak kicsit későn tudtad meg. Talán még időben, hogy még több bajt nem okozott... Ezek szerint a családja készült ki először, amin nem lehet csodálkozni... Rajtad meg én nem csodálkozom, hogy ezt tetted. :-)
Igen későn tudtam meg, és addig amíg nem, meg sem fordult a fejemben, hogy ez az ember nem egészen 100%-os. Négy nyelvet beszél tökéletesen, még azon felül rendkívülien intelligens.
Csak hát beteg, súlyos beteg!
Pusza . István
Válasz erre:
Sziasztok Évi, és Mindenható!
Hogy tisztábban lássatok ez az ember közveszélyes volt! A családja is eltaszította magától. Nem illett volna sok mindent leírnom, de nálam akkor pattant el a húr, amikor egy nyúzott döglött macskát rakott a hűtőszekrényembe, azzal az indokkal, hogy megfőzi.
A szegény beteg ember.
Köszönöm, hogy olvastátok! :)
Üdv István
Válasz erre: zsoltne.eva
Igen, abban a cikkben valóban szó volt, talán éppen részedről, hogy szerető család, gyógyszerek, részemről én is a külön élésre helyeztem a hangsúlyt..., de azt hiszem itt nem adatott más lehetőség, mint egy testvér, aki egészen biztos nem feledkezett meg teljesen róla.
Hogy tisztábban lássatok ez az ember közveszélyes volt! A családja is eltaszította magától. Nem illett volna sok mindent leírnom, de nálam akkor pattant el a húr, amikor egy nyúzott döglött macskát rakott a hűtőszekrényembe, azzal az indokkal, hogy megfőzi.
A szegény beteg ember.
Köszönöm, hogy olvastátok! :)
Üdv István
Válasz erre: MindenHatÓ
Szerető család, gyógyszerek és lehetőleg külön élés...a cikk egy másik cikk nyomán született, amihez sztem te is hsz-eltél.
Válasz erre: zsoltne.eva
A végére majdnem minden kiderült... Én nem tudom mit tettem volna, ha fenyegetve éreztem volna magam, talán ugyanazt, amit te. Nem adtál a Maxiról személyleírást, így nem tudom, lehet, hogy esélyed sem lett volna, ha úgy igazán beindul... mégis csak jobb az ilyentől távol maradni. Hogy ennek mi lehetne egyéb más módja, mint egy zártosztály? Azt nem tudom.