Nyomorultul 5. | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
08:37
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
17:29
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra

Nyomorultul 5.

2012. január 23. - Látogatók száma: 69

Ahogy feloldódtam azokon a napokon, amiken Kata dolgozott, egyik napról a másikra úgy éreztem, nem vagyok képes elviselni, hogy az összes mocskomat lássa. Pokoli lelki kínokat éreztem, ha mosdatott, vagy épp az ágytállal kellett megvívnom a napi harcomat, és küzdelmemet a ténnyel, hogy más terhére vagyok. Éreztem, hogy Kata felnéz rám, és milyen gyarló is az ember! Szégyellni kezdtem a nyilvánvaló tényt, hogy teljesen kiszolgáltatva, elbújni sem tudok egyik szennyemmel se előle, minden emberi mocskom elé tárulkozik.

Egyetlen lelki életet élő ember sem képes felindulás nélkül elfogadni a másiktól, akit szeret, hogy végtermékeit mossa róla, miközben minden sejtjében megfelelni igyekezne kívül-belül a szépre vágyásnak, a vonzalomnak, a szeretve lenni akarásnak.
Valósággal visszatartottam testem funkcióit, ha Kata volt szolgálatban, de nem ment sokáig. Szinte könyörögtem Istenhez, hogy segítsen, adjon erőt ahhoz, hogy képes legyek elmondani neki. Azon a reggelen, amelyiken végre sikerült összeszednem magam, dadogva, mint egy zavarban lévő gyerek, végre kinyögtem a bántó dolgokat. Ült az ágyam szélén, és mint mindig, megfogta a kezem.

Éreztem az érintését, puha és meleg volt a tenyere. Annyira szerettem volna megfogni a kezét és kicsit megszorítani, hogy bátorságot lopjak tőle magamnak! Annyira szerettem volna, úgy erőlködtem, hogy három ujjam megmozdult. Észrevette.
- A végén még utánam szaladsz, – mosolygott rám – vagy megsimogatod a hajam.
Ha tudta volna mennyire eltalálta a gondolataimat! Aztán válaszolt.
- Attila, a beosztás nem kívánság műsor. Nem én határozom meg, melyik oldalon dolgozzak, hanem a főnővér. Ha a férfi- oldalra helyez, nem tudok mást tenni, itt a helyem. Amit most te kérsz, az egyet jelent azzal, hogy elmegyek innen. Ezt ugye tudod?
Nem, nem gondoltam bele, mi van a kérésem másik oldalán. Most megdöbbenve fagyott arcomra a mosoly.

A rá következő héten, Kata már másik kórházban dolgozott.
Nagyobb veszteség ért, mint a kínok emléke, amik miatt gyakorlatilag elűztem Katát. Nem tudtam, nem hittem és nem gondoltam át milyenek lesznek a napok nélküle, az egyetlen emberi lény nélkül, aki embernek nézett. Az egyetem kicsit más légköre és a vizsgák segítettek leküzdeni Kata hiányát, de valahol mélyen, ez a hiány mindig velem maradt.

A tanulásba mentettem magam. Már két évet elvégeztem, mikor szerencsémre az Egyetem elfogadta az ösztöndíj igényemet, így most ők fogadtak számomra tanárt, és szerencsémre biztosítottak minden hanganyagot. Nem unatkoztam, az biztos, de jobb szórakozást is el tudtam volna magamnak képzelni. Évekig tartó iszonyú nehéz harc folytatódott az Egyetemre való eljutásért, harc a disszertációk témájáért, a vizsganapok biztonságos megszervezéséért. Mindig akadt barát, aki segített. Ez azért is nagy szó, mert engem összeszedni is elég nehéz akciót jelent, tolószék nélkül megülni sem bírok egyetlen autóban sem. Úgyhogy szállításomhoz speciális kocsi kell. Ráadásul nem árt, ha a kocsim ki is van szíjazva, mert hiába rögzíti a kerékfék, bizony sokszor külön is „utaztam” az utaztatások alatt. Elképesztő és rémes izgalom úgy ülni egy tolószékben, hogy megkapaszkodni sincs módja az embernek.

Folytatás következik

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. augusztus 9. 20:58

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. augusztus 9. 13:34

Komoly igazságtartalma van az általad leírtaknak.
Azonban azt sóhajtottam, hogy szeretnék ÉN - lenni egy könyvkiadó élén.

Gondolod, hogy olyan lennék , mint a többi?
Na igen, még nem ismersz.
Jól van ez így. Tudom, mindenki a maga malmára hajtja a vizet. Előbb - utóbb be kellene állni a sorba. De , nem leszek ilyen helyzetben, csak azért sóhajtottam ezt, mert látom, tapasztalom , hogy mennyi értéktelen , semmitmondó hülyeség kerül az emberek , és a gyerekek kezébe.

Azért kerül annyi szemét kiadásra, mert akinek van pénze, az kiadhat bármit. :)
Egyébként értelek ám!
2012. augusztus 9. 13:34

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. augusztus 9. 10:09

Vannak betegségek, amikben az átmeneti javulás is lehetséges, ám a teljes gyógyulás reménye, csak fikció...
A könyvpiac helyzete jelenleg elprostituálódott, nem is érdemes foglalkozni vele. Mindenki "lehúz" mindenkit, a szerző jár a legrosszabbul...

Komoly igazságtartalma van az általad leírtaknak.
Azonban azt sóhajtottam, hogy szeretnék ÉN - lenni egy könyvkiadó élén.

Gondolod, hogy olyan lennék , mint a többi?
Na igen, még nem ismersz.
Jól van ez így. Tudom, mindenki a maga malmára hajtja a vizet. Előbb - utóbb be kellene állni a sorba. De , nem leszek ilyen helyzetben, csak azért sóhajtottam ezt, mert látom, tapasztalom , hogy mennyi értéktelen , semmitmondó hülyeség kerül az emberek , és a gyerekek kezébe.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. augusztus 9. 10:09

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. augusztus 8. 23:38

Igyekszem úgy leírni a gondolataimat, hogy nem olvasom el a hozzászólásokat. Nem szeretném, ha befolyásolna.

Szentül hiszem, hogy akkor érthetjük, érezhetjük át egy ember, kiszolgáltatottságából adódó vívódásait, örömeit, bánatait, ha valamilyen mértékben éltünk át hasonlót.
A testi fogyatékosság azonban csak külsőség. A párválasztásban komoly gondot okoz, ezt aláírom, de aki a lélek mélységében felismeri az értéket, az b élete végéig kincset tudhat magáénak.
Biztosan nehezen érthető, amit itt fejtegetek.

Megmozdult az ujja, - ez némi reményt adhat, talán a hatalmas akaraterő képes lesz még arra is, hogy a gyógyulás folyamata beinduljon. Nem jósolgatok, inkább olvasok.


Értékes írás. Szeretnék könyvkiadó lenni - most! :)

Vannak betegségek, amikben az átmeneti javulás is lehetséges, ám a teljes gyógyulás reménye, csak fikció...
A könyvpiac helyzete jelenleg elprostituálódott, nem is érdemes foglalkozni vele. Mindenki "lehúz" mindenkit, a szerző jár a legrosszabbul...
2012. augusztus 8. 23:38
Igyekszem úgy leírni a gondolataimat, hogy nem olvasom el a hozzászólásokat. Nem szeretném, ha befolyásolna.

Szentül hiszem, hogy akkor érthetjük, érezhetjük át egy ember, kiszolgáltatottságából adódó vívódásait, örömeit, bánatait, ha valamilyen mértékben éltünk át hasonlót.
A testi fogyatékosság azonban csak külsőség. A párválasztásban komoly gondot okoz, ezt aláírom, de aki a lélek mélységében felismeri az értéket, az b élete végéig kincset tudhat magáénak.
Biztosan nehezen érthető, amit itt fejtegetek.

Megmozdult az ujja, - ez némi reményt adhat, talán a hatalmas akaraterő képes lesz még arra is, hogy a gyógyulás folyamata beinduljon. Nem jósolgatok, inkább olvasok.


Értékes írás. Szeretnék könyvkiadó lenni - most! :)
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 25. 12:49

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. január 25. 10:38

Kedves Cikkíró!


( Konkrét személyre is)

Olvasok - gondolkodom ...


nyomorék (melléknév)
1. olyan (személy vagy állat), aki/ami annyira megsérült, hogy a normál mozgás nehéz vagy lehetetlen a számára.
Örök életére nyomorék lett.
2. betegség vagy sérülés következtében működésre, mozgásra képtelen (testrész); béna.
Nyomorék karját a kabát alá rejtette.

Forrás - Wikiszotár.hu

nyomorék
‘súlyos testi fogyatékos (személy)’. Származékok és kapcsolt szavak: nyomorékság, nyomorít, nyomorgat, nyomorú, nyomorúság, nyomorúságos, nyomorog, nyomorgó, nyomorgás, nyomorodik, nyomorult, nyomor.

A népes szócsalád alapja a nyom ige gyakorító -r képzős alakja, amely csak nyomorgat, nyomorodik származékaiban mutatkozik meg jól felismerhetően. Az alapige konkrét ‘nyomkod, ránehezedik’ értelme az egész szócsaládban egy átvitt ‘elnyom, meggyötör, elformátlanít’ körbe emelkedik. A ~ olyan deverbális képzés, mint a keverék, kotorék, tehát ‘a nyomkodás eredménye’, a nyomorú folyamatos melléknévi igenév (mint pl. háború), a nyomorult az elavult nyomorul befejezett melléknévi igeneve.

Forrás - szokincshalo.hu/szotar

A nyomorékság meghatározásai …

… mitől nyomorék a nyomorék …

Létezése külső burkainak, velünk nem teljes azonossága , azaz mássága- mit, mi emberek határoztunk meg a nyomorék szóval, vagy épnek látszó külső burkokkal rendelkező emberektől származó nyomorék gondolkodás eredménye az, hogy nyomoréknak határozunk meg valakit …

( Forrás – saját gondolat )

Sz. P. a továbbiakban is

Üdv,

Gaya

Drága Gaya! Örülök, hogy ekkora rámozdulásra inspirált ez a dolog. A nyom szó (ige), - nyomorgat - variánsa is szóba jöhet. :) A nyomor (főnév) is érdekes megközelítés lehet, a nyomorúság és nyomorultul érzet miatt, ám nem akarnék a szavakon lovagolni.
Szerintem elég sok fizikailag ép embertársunk nyomorék, na de nem a testi adottságai miatt.
Köszönet a gondolataidért!
2012. január 25. 10:38

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. január 24. 10:40

Azt hittem, valaki konkrét személyre gondolsz. :) Természetesen én írtam és nem a szereplőim. :))

Kedves Cikkíró!


( Konkrét személyre is)

Olvasok - gondolkodom ...


nyomorék (melléknév)
1. olyan (személy vagy állat), aki/ami annyira megsérült, hogy a normál mozgás nehéz vagy lehetetlen a számára.
Örök életére nyomorék lett.
2. betegség vagy sérülés következtében működésre, mozgásra képtelen (testrész); béna.
Nyomorék karját a kabát alá rejtette.

Forrás - Wikiszotár.hu

nyomorék
‘súlyos testi fogyatékos (személy)’. Származékok és kapcsolt szavak: nyomorékság, nyomorít, nyomorgat, nyomorú, nyomorúság, nyomorúságos, nyomorog, nyomorgó, nyomorgás, nyomorodik, nyomorult, nyomor.

A népes szócsalád alapja a nyom ige gyakorító -r képzős alakja, amely csak nyomorgat, nyomorodik származékaiban mutatkozik meg jól felismerhetően. Az alapige konkrét ‘nyomkod, ránehezedik’ értelme az egész szócsaládban egy átvitt ‘elnyom, meggyötör, elformátlanít’ körbe emelkedik. A ~ olyan deverbális képzés, mint a keverék, kotorék, tehát ‘a nyomkodás eredménye’, a nyomorú folyamatos melléknévi igenév (mint pl. háború), a nyomorult az elavult nyomorul befejezett melléknévi igeneve.

Forrás - szokincshalo.hu/szotar

A nyomorékság meghatározásai …

… mitől nyomorék a nyomorék …

Létezése külső burkainak, velünk nem teljes azonossága , azaz mássága- mit, mi emberek határoztunk meg a nyomorék szóval, vagy épnek látszó külső burkokkal rendelkező emberektől származó nyomorék gondolkodás eredménye az, hogy nyomoréknak határozunk meg valakit …

( Forrás – saját gondolat )

Sz. P. a továbbiakban is

Üdv,

Gaya
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 24. 10:40

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. január 24. 05:37

Kedves Cikkíró!

Mivel én ülök itt és olvasom a Te írásodat, így egyértelmű a Te
( személyes névmások)
A megérzés az meg megérzés.
A tényen nem változtat - az emberi lét fájó törékenységéről, s az emberi lélek nagyságáról olvasni, elgondolkodtató, hisz az olvasó is sebezhető ember - marasztaló -. ( ha " úgy" van megírva, pláne)

Üdv,

Gaya

Azt hittem, valaki konkrét személyre gondolsz. :) Természetesen én írtam és nem a szereplőim. :))
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 24. 09:27

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 24. 07:39

Minden elismerésem idáig a cikk írójáé... a témát ez az ember nyomorúságos sorsa adta, de bármelyikünkkel előfordulhatott volna. Ha nagyon belegondolnék mondanék egy szörnyűt, nyomoréknak kell válnia az embernek, hogy embernek nézzék?... Nem mondom, de mégis elgondolkodtató mekkora erőt képes adni a tehetetlenség... Persze csak mi, egészséges emberek hisszük ezt, azt az embert, aki mindezt átéli, fel sem tudjuk fogni... Megint nem találom a szavakat.

A nehéz témákat nem igazán szeretjük olvasni. Egy nyomorék gondolatai, érzései általában hidegen hagynak minket, egészen addig, amíg valami meg nem érint minket. Főszereplőm azt hiszem bárkit meg tudna érinteni, a személyiségéből adódóan. Kedves Éva! A lélekkel való gondolkodást érzem soraid mögül. Köszönöm!
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 24. 09:23

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. január 24. 05:37

Kedves Cikkíró!

Mivel én ülök itt és olvasom a Te írásodat, így egyértelmű a Te
( személyes névmások)
A megérzés az meg megérzés.
A tényen nem változtat - az emberi lét fájó törékenységéről, s az emberi lélek nagyságáról olvasni, elgondolkodtató, hisz az olvasó is sebezhető ember - marasztaló -. ( ha " úgy" van megírva, pláne)

Üdv,

Gaya

Értő figyelmed megköszönöm. Mondtam, örülök neked Gaya!
2012. január 24. 07:39
Minden elismerésem idáig a cikk írójáé... a témát ez az ember nyomorúságos sorsa adta, de bármelyikünkkel előfordulhatott volna. Ha nagyon belegondolnék mondanék egy szörnyűt, nyomoréknak kell válnia az embernek, hogy embernek nézzék?... Nem mondom, de mégis elgondolkodtató mekkora erőt képes adni a tehetetlenség... Persze csak mi, egészséges emberek hisszük ezt, azt az embert, aki mindezt átéli, fel sem tudjuk fogni... Megint nem találom a szavakat.
2012. január 24. 05:37

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. január 23. 19:25

Nem tudom, talán tévedsz, de kétségtelenül én írtam. :) Szeretnélek végig visszahozni, marasztalni akár megérzel , avagy mégse. Nekem öröm, ha itt vagy!

Kedves Cikkíró!

Mivel én ülök itt és olvasom a Te írásodat, így egyértelmű a Te
( személyes névmások)
A megérzés az meg megérzés.
A tényen nem változtat - az emberi lét fájó törékenységéről, s az emberi lélek nagyságáról olvasni, elgondolkodtató, hisz az olvasó is sebezhető ember - marasztaló -. ( ha " úgy" van megírva, pláne)

Üdv,

Gaya
2012. január 23. 22:39

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. január 23. 22:35

Ha a végén is így gondolod, visszatérhetünk rá. :)

O.k.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 23. 22:35

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2012. január 23. 21:36

A dicséretet szerintem megérdemled. Hogy pont erre a zseniális íróra hivatkoztam az csak azért volt hogy éreztessem veled, nagyon jót írtál. Ja és még valami. Szoktam hangoskönyveket csinálni a barátaimnak. Ma felmondtam az első részt és úgy éreztem hogy meg kéne csinálni az egészet. Várom a folytatást és ha az egész mű a kezemben lesz akkor megkérem rá az engedélyedet.

Ha a végén is így gondolod, visszatérhetünk rá. :)
2012. január 23. 21:36

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. január 23. 19:22

Nagy tisztelője vagyok az említett szerzőnek, de azért azt hiszem a nyomdokait még sokáig kellene kutatnom. :) Köszönöm a soraidat, jól estek, de méltatlanul nem zsebelném be a dicséretet.

A dicséretet szerintem megérdemled. Hogy pont erre a zseniális íróra hivatkoztam az csak azért volt hogy éreztessem veled, nagyon jót írtál. Ja és még valami. Szoktam hangoskönyveket csinálni a barátaimnak. Ma felmondtam az első részt és úgy éreztem hogy meg kéne csinálni az egészet. Várom a folytatást és ha az egész mű a kezemben lesz akkor megkérem rá az engedélyedet.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 23. 19:25

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. január 23. 10:38

Kedves Cikkíró!

Idehozol - itt marasztalsz s ha el is megyek , visszahozol ...
Az első mondattól kezdve ott bujkál bennem, hogy - Te - írod ...
... vannak ilyen furcsa megérzések ... de még az is meg lehet , hogy tévedek ...

Szeretetpontok

Üdv,

Gaya

Nem tudom, talán tévedsz, de kétségtelenül én írtam. :) Szeretnélek végig visszahozni, marasztalni akár megérzel , avagy mégse. Nekem öröm, ha itt vagy!
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 23. 19:22

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2012. január 23. 09:32

Nemcsak a téma jó, hanem az írásmű dallama is tökéletes. Wass Albertnek vannak ilyen kerek, mindenki számára érthető és élvezhető mondatai. Grat.

Nagy tisztelője vagyok az említett szerzőnek, de azért azt hiszem a nyomdokait még sokáig kellene kutatnom. :) Köszönöm a soraidat, jól estek, de méltatlanul nem zsebelném be a dicséretet.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. január 23. 19:20

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 23. 08:56

Kedves Cikkíró!

Az elválás nehéz, de vannak dolgok, melyek elterelik az ember figyelmét a veszteségről. Ettől még nem felejtünk, csak háttérbe szorul, ami eddig fontos volt, hogy másnak adja át a helyet.

Pussz Tündér

Jó lenne mindig így megélni Kedves Tündér! Örülök neked.
2012. január 23. 10:38
Kedves Cikkíró!

Idehozol - itt marasztalsz s ha el is megyek , visszahozol ...
Az első mondattól kezdve ott bujkál bennem, hogy - Te - írod ...
... vannak ilyen furcsa megérzések ... de még az is meg lehet , hogy tévedek ...

Szeretetpontok

Üdv,

Gaya
2012. január 23. 09:32
Nemcsak a téma jó, hanem az írásmű dallama is tökéletes. Wass Albertnek vannak ilyen kerek, mindenki számára érthető és élvezhető mondatai. Grat.
2012. január 23. 08:56
Kedves Cikkíró!

Az elválás nehéz, de vannak dolgok, melyek elterelik az ember figyelmét a veszteségről. Ettől még nem felejtünk, csak háttérbe szorul, ami eddig fontos volt, hogy másnak adja át a helyet.

Pussz Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: