Pozitív gondolkodás
Látogatók száma: 110
Több esetben előfordult már velem is, mint sokakkal, hogy elhatározásra jutottam annak tekintetében, miszerint mostantól csakis pozitívan nézem a különböző élethelyzeteket. Mától a jelszavam: POZITÍV GONDOLKODÁS!
Nem hinném, hogy ez rossz dolog lenne. Sőt!
Hisz miért ne lehetne a sok negatív hatás ellenére mégis pozitívan állni a dolgokhoz.
Miért kellene hagyni, hogy depresszióba kergessenek bennünket az életben felhalmozódó súlyos terhek. A sok negatív élmény, pofon, melyet az élettől kapunk.
Nem feltétlenül vallom azt, hogy nincsenek rossz dolgok, és minden előre meg van írva, és el kell fogadni mindazt, ami velünk történik, mert mindennek oka van... de végül is, ha jobban belegondolunk, nem tudhatjuk vajon igaz -e mindez?
Mi az, vagy ki az, ami tulajdonképpen alakítja életünket?
Nem mi vagyunk azok? Nem mi vagyunk a felelősek mindazért, ami velünk történik?
Hisz hogyan várhatjuk el azt, hogy sikeresek legyünk, hogyha nem teszünk érte semmit, vagy oly keveset?
Hogyha nem lennénk lusták, eltunyultak, kényelmesek és még sorolhatnám...akkor talán boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, vidámabbak lennénk a mindennapok során. És ez még csak egy lépés ahhoz, hogy ne érezzük magunkat gyengének, elhagyatottnak, lúzernek.
Természetesen nem azokra gondolok, akik legyengülten, netán súlyos egészségügyi állapotuk miatt nem képesek ellátni magukat, fizikailag képtelenek a munkára, vagy nincs hajlék a fejük felett. Viszont nekik is csak azt tudom javasolni, hogy meg kell próbálni "talpra állni", célokat kell kitűzni, és meg kell próbálni elérni azokat, segítő kezet keresve.
Nem kell álmokba kergetnünk magunkat. Próbáljunk realistán, a földön maradni, s olyan célokat kitűzni magunk elé, amely megvalósítása elérhető számunkra. Kérjünk bátorítást, segítséget környezetünktől, hisz ők is boldogabbak azáltal, ha bennünket boldognak, elégedettnek látnak.
Többször éreztem, hogy amikor barátnőimmel találkoztam levert hangulatomban, negatív élményeimet taglalva, búsan a szemébe nézve nem kaptam sok mosolyt, bátorító szavakat, inkább ő is panaszkodásba kezdett azt sugallva, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. Ez is egyfajta helyzetkezelés, de valóban jó ez nekem?
Ettől nem éreztem jobban magamat, bár jól esett kibeszélni magamból gondjaimat, de!
Miután kipanaszkodtam magam, utána a megoldást, a kivezető utat kell keresni, nem pedig még mélyebbre ásni magunkat a nehézségek gödrében!
Éppen ezért igyekszem jókedvűen, pozitívan, a negatív gondokat, élményeket magam mögött hagyva felkeresni barátnőmet, és csodák csodájára én is azt kapom tőle viszonzásul. Mindjárt jobban érzem magam, hogyha mosolyra mosolyt kapok, nem pedig panaszra panaszt.
Nyilván vannak gondok, nyilván vannak megoldásra váró problémák, melyek mind ránk hárulnak. Melyekkel igenis meg kell vívni a harcot. De nem lenne könnyebb dolgunk velük, hogyha pozitívan, optimista hozzáállással állnánk hozzá ezeket megoldani, viselni őket?
„A pozitív gondolkodás nem tesz képessé semmire, viszont sokkal inkább képessé tesz bármire, mint a negatív gondolkodás!”
Zig Ziglar, sikergyáros
A cikket írta: franci
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Vannak POZITÍV és KEVÉSBÉ POZITÍV visszajelzések az írásomra, és ez így jó.
Hisz, nem gondolkodunk egyformán.
Meg kell hallgatni a másik felet is, teljesen érhető.
Hoppá!
Már megint pozitív voltam.... :-)
Tudod, Franci, engem egy fanatikus pozitívan gondolkodó úgy belevitt a pozitív málnásba, hogy azóta is hányingerem van a málnától.
Vagy nem, a te életed. Úgy teszel, ahogy jól esik.
Nem vallom magam fanatikusan pozitívan gondolkodónak,
attól messze vagyok.... sajnos.
Azért kösz, ilyenek is kellenek, mint te vagy.
Egy rövid Lenin idézettel kezdeném. (Állam, és forradalom c. műve)
" Ha majd az embereknek annyi öntudata lesz, hogy mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki a szükséglete szerint fogyaszt...."
Na ez a tipikus szarra várat építeni gondolat. Pedig baromira pozitív.
Na most ez a probléma merül fel, amikor a pozitív gondolkodásra buzdítasz. Valóban így kellene lenni mindenkivel. De az élet más. Emberek sokasága képtelen elsajátítani a pozitív gondolkodás módot.(Lásd még: aki egész életében nem tudott úszni, az már nem fogja tudni megtanulni.)
Na, ővelük akkor mi legyen? Rengeteg ember él közöttünk savanyú pofával, és te hiába mondod nekik, hogy keep smiling. De még mást is mondok. Biztosan te is találkoztál már olyan emberrel aki még élvezi is azt, hogy mennyire rossz neki.
Nagyra becsülöm a segíteni akarásodat, és a cikk is remek, de írhattál volna a megátalkodottakról is. Na majd máskor. :-)
Két dolog létezik. Az egyik embernél a vajas kenyér mindig az arcára esik. A másiknak pedig van annyi esze, hogy a túl felét keni meg vajjal.
Tamás
(Miután felvette a földről)
Hát már téged is megmozgatott a cikkem?
Igazán köszi.
A megátalkodottakról inkább írj te,
úgy is ügyesebben forgatod a szavakat nálam.
Szerintem semmi probléma nincs azzal, hogyha bárki pozitív gondolkodásra biztatja az embereket. Vagy tudod mit, legyen ez a legnagyobb bűnöm :-)
Vagy talán szeretnél az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról olvasni? Azt hiszed, én nem ismerem ezeket az érzéseket? Akkor nagyon tévedsz.
Csak aki megpróbálja az élet napos oldalát keresni, talán kevésbé fog depresszióba esve összezuhanni, és gyötrődni fájdalmában.
Erre nem fogok biztatni soha senkit sem, ezt most megígérhetem.
Kedves NemTom!
Hát már téged is megmozgatott a cikkem?
Igazán köszi.
A megátalkodottakról inkább írj te,
úgy is ügyesebben forgatod a szavakat nálam.
Szerintem semmi probléma nincs azzal, hogyha bárki pozitív gondolkodásra biztatja az embereket. Vagy tudod mit, legyen ez a legnagyobb bűnöm :-)
Vagy talán szeretnél az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról olvasni? Azt hiszed, én nem ismerem ezeket az érzéseket? Akkor nagyon tévedsz.
Csak aki megpróbálja az élet napos oldalát keresni, talán kevésbé fog depresszióba esve összezuhanni, és gyötrődni fájdalmában.
Erre nem fogok biztatni soha senkit sem, ezt most megígérhetem.
Szívemből beszéltél! :-)
Én viszont nem ígérhetem azt, hogy nem fogok az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról írni.
Ezért kiegészítjük egymást.
Te csak írj hasonlóan, mint itt a pozitívakról, én meg igyekszem nem annyira keserves és siralmas, bánatos írásokat feltenni, mert az nem elég pozitív, sajnos. De a valóság, ha nem bánják! :-)
Akkor viszont mit tegyek? Most írjak, vagy ne írjak?
Szuverén, tudom, de mégis, kellene most már egy kis biztatás valakitől, annyi negatív fogadtatás után.
Ez is egyfajta tapasztalat gyűjtés, ki akarta? Jött az magától is.
Puszi,
Éva
Kedves Franci!
Szívemből beszéltél! :-)
Én viszont nem ígérhetem azt, hogy nem fogok az élet kegyetlen oldaláról, a gyötrődésről, a fájdalmakról, a kilátástalanságról írni.
Ezért kiegészítjük egymást.
Te csak írj hasonlóan, mint itt a pozitívakról, én meg igyekszem nem annyira keserves és siralmas, bánatos írásokat feltenni, mert az nem elég pozitív, sajnos. De a valóság, ha nem bánják! :-)
Akkor viszont mit tegyek? Most írjak, vagy ne írjak?
Szuverén, tudom, de mégis, kellene most már egy kis biztatás valakitől, annyi negatív fogadtatás után.
Ez is egyfajta tapasztalat gyűjtés, ki akarta? Jött az magától is.
Puszi,
Éva
Írd ki magadból a gondolataidat, még hogyha kevésbé pozitívak is.
Én is azt teszem. Írok arról, ami jön.
De számíts rá, hogy kaphatsz utána hideget is, meleget is.
Ez benne van a pakliban... amint látod.
Üdv,
és szép napot!