Szemüveg
2011. június 6. - Látogatók száma: 75
Remeg a cigi a kezemben. Pedig jólesik beleszívni, és érezni az első slukkokat, mégis megszédülök. Mintha valaki hirtelen elzárta volna az oxigén csapját.
Egész messze ellátok, biztatom magam az ablakból kitekintve. Látom (látni vélem?) még a legmesszebb lévő fák apró zöld leveleit is. A napfény az arcomat simogatja, jókedvem lesz a meleg, reggeli szellőtől és a napsütéstől.
Hirtelen hálás vagyok, hálás azért, hogy látok, még ha kontaktlencsével is.
Azután ránézek egy közeli autó rendszámtáblájára, és bárhogy erőltetem is a szemem, nem látom sem a betűket, sem a számokat.
(kontaktlencse nélkül)
Látom a lábam alatt a lépcsőt, széles, szürke paca; látom az embereket a megállóban. Ha közel hajolok hozzájuk (mit gondolnak most rólam?), látom a vonásaikat is. De nem látom a közeledő busz kijelzőjét.
29-es, ez kell nekem, erre vártam. Látom elsuhanni a fákat, a tájat, ismerem a tájat, a Vargahegyen át vezet az utam az Avastól a Vasgyárig. A Vasgyári Sztk-ba megyek, a szemészetre.
Ismerem az út minden kanyarulatát, minden méterét, nem vagyok bajban. El is gondolkodom azon, vajon mért nem jó így? Mért nem elég az, ha így látok? Mért kellene többet látnom? Mért kellene élesen érzékelnem a körülöttem lévő emberek minden rezdülését? Rám tartozik? Nem. Hát, nem jó így? Minden, ami körbefog, megnyugtató, elmosódott, lágy kontúr, puha ecsetvonás, paca: maszatvilág.
A megfelelő megállóban leszállok, és lábaim egyenesen visznek az épület felé, ismerős a környék. Bent viszont átépítés történt, nem látom a sorszámosztót. A portástól kérek segítséget, ő még a régi. (A látást nagy mértékben segíti a memória - ismert törvény a „nemlátók” körében.)
Amíg arra várok, hogy behívjanak, az embereket fürkészem.
Mintha festővászonról ugrottak volna le, megannyi színes, késsel vájt elnagyolt, darabos alak, csak én vagyok éles, az ő szemükben.
A doktornő kedves, nem véletlen, hogy hozzá jelentkeztem be.
- Hogy jött ide? – kérdi ámulva, mire az asszisztens közbeszól:
- Kísérővel!
Hevesen tiltakozom, én vezettem ide a kísérőmet is, mivel nem ismerte az utat, én mutattam merre kell jönni, hol kell leszállni, csak a busz kijelzőjét nem láttam.
Sötétszoba.
Minden rendben.
Szemhéjak épek, minden ép, csillogó, tiszta, a pupillám tág, kerek, fényre jól reagál, az íriszem színe, rajzolata is passzol, üvegtestem is okés.
Csak épp, nem látok.
Lehet rajta segíteni, szemüveggel.
Akkora dioptriával, hogy mikor rám adja még a székben is felbukom, és a szoba hullámozni kezd.
Semmi baj - mondja a doktornő, és én hinni akarok neki.
Elmagyarázza, hogy sokkal jobb lesz, ha tényleg készítettek egy szemüveget, csak én vagyok ilyen szkeptikus, hogy nem hiszek neki.
Egész életemben szemüveget hordtam, és sosem lett jobb.
A cikket írta: Bianka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Vannak olyan helyzetek, amikor ez még jó lehet.
Legalább a májad nem megy tönkre.
:) F.
Igen, lencsés vagyok.:) Mért n em bírom? Ha felveszem, fejre áll a világ, jobban üt, mint 2 feles:)
Legalább a májad nem megy tönkre.
:) F.
Szia Bianka!
Én közelre nem látok igazán jól. Nappal szemüveg nélkül vezetek, de ha valaki a motorháztetőmre kerülne, akkor már nem biztos, hogy azonosítani tudnám az illetőt.
Miért nem bírod a szemüveget? Kontaktlencse?
F.
Én közelre nem látok igazán jól. Nappal szemüveg nélkül vezetek, de ha valaki a motorháztetőmre kerülne, akkor már nem biztos, hogy azonosítani tudnám az illetőt.
Miért nem bírod a szemüveget? Kontaktlencse?
F.
családomba és rokonságomba voltak jó páran nem látók! Nehéz az élet!
Szeretettel: Orsolya
Pinokkió, nem félsz, h. a sok füllentéstől még tovább nől az orrod?:)
Szia Bianka!
Jó volt megint olvasni téged. Remélem nem folytatod a megmutatom és elveszem játékodat;-)
Kár azokért az írásokért..., kis gonosz... mi se lássunk;-)
Ez is jó lett. Élmény téged olvasni.
Üdv,
Pinokkió
Jó volt megint olvasni téged. Remélem nem folytatod a megmutatom és elveszem játékodat;-)
Kár azokért az írásokért..., kis gonosz... mi se lássunk;-)
Ez is jó lett. Élmény téged olvasni.
Üdv,
Pinokkió
Ha vkinek féllába van, az evidens módon "szemmel látható" fogyatékosság.
Ha vki vak, az is.
Ha vki rosszul lát, és pl. nem tud hordani sem k.lencsét, sem szemüveget, vagy olyan nagyfokú a rövid ill. távollátása, h. csak részben korrigálható, vagy orv.t. állítása szerint "100%-osan", de az hogy ez mivel jár, h. mutatkozik meg a mindennapokban, h. lehet vele, így élni, azt csak az tudja, aki átéli.
Biztos, hogy nem könnyű!
Ha vki vak, az is.
Ha vki rosszul lát, és pl. nem tud hordani sem k.lencsét, sem szemüveget, vagy olyan nagyfokú a rövid ill. távollátása, h. csak részben korrigálható, vagy orv.t. állítása szerint "100%-osan", de az hogy ez mivel jár, h. mutatkozik meg a mindennapokban, h. lehet vele, így élni, azt csak az tudja, aki átéli.
:)
És még a TB sem támogatja, nincs rá kedvezmény, nem számít fogyatékosságnak, pedig bizonyos dioptria után már nem lehet vele "teljes életet élni".
És még a TB sem támogatja, nincs rá kedvezmény, nem számít fogyatékosságnak, pedig bizonyos dioptria után már nem lehet vele "teljes életet élni".
Nekem olvasószemüvegem volt egy időben, de hamar kinőttem.
Jó, hogy leírtad, hogyan küszködtök!