A világ legismertebb magyarja: Puskás Öcsi
Látogatók száma: 61
A budapesti bemutató után az első vidéki premier résztvevője lehettem, ahol a mozi földszinti nézőtere asztalokkal és kényelmes ülésekkel ellátott presszóhelyiség. Az Aranycsapat tagjairól elnevezett borokat szolgálták fel a jeles alkalom tiszteletére.
Óriási élmény volt a díszbemutatón részt venni. A producerek, a hajdani játékostársak, a polgármester is megtisztelték jelenlétükkel és szavaikkal az összegyűlt titokkeresőket. Mindünket izgatta az a kérdés, amire a film választ szeretett volna adni:
Miért éppen Ő a világ legismertebb magyarja?
A film megálmodói és megalkotói persze emellett egy jó és sikeres filmet is szerettek volna készíteni. A bevezetőkből egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, ami számomra a filmgyártással kapcsolatosan kulcsmondatot jelentett:
Azok a filmek kapnak rendszerint Oscar-t, amelyekben a látszólag esélytelen ember, az egyén felül tud kerekedni az embertelen nehézségeken és győzni tud a mások által eleve reménytelennek ítélt helyzetben.
12 éves kisfiam reakciója is jelzi, hogy hol volt a történet fordulópontja: Az 56-os eseményekig, a számára idegen történelmi környezetben fogant sikerek felsorolása elálmosították és letette a szemüvegét, már nem is látta a filmvásznat és kezdett alváshoz vackolódni a kényelmesen széles ülésben.
Akkor ült fel és merev háttal, feszült figyelemmel nézte végig a majd éjfélig tartó filmvetítést, amikor a spanyolországi bizonyítási küzdelem megkezdődött. Leckét kapott emberségből, hinni tudásból, akaraterőből és bizonyságot, hogy soha nem szabad feladni.
Én pedig csöndben könnyeztem a világ legismertebb magyarjával együtt, amikor 25 évi emigráció után a hivatalosan katonaszökevénynek számító, letartóztatástól rettegő ember a Népstadion közepén az őt ünneplő tömött lelátók előtt egy öregfiúk mérkőzés kezdetén áll magyar címeres mezben.
A gyermeke már nem is tud magyarul. Őt már semmi nem köti ehhez az országhoz az apja sírján kívül. Az én kisfiam angolul beszél játék közben, bár még itthon él velem, amíg itt talál életteret...
A cikket írta: dArc
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnálom, de nekem Puskás Öcsi személyisége nem jön be. A focitudását elismerem, de mint embert kevésbé.
Az tetszett, hogy vesztett helyzetből kövéren, öregen fel tudott jutni újra a csúcsra jétékosként. Ez jelent példát számomra.
Szia darc! A cikked nagyon jó, s eszembe juttatott egy találkozást, melyet a nagyapám mesélt, aki bíró volt és vezetett Puskás Öcsiéknek meccset, s azt hiszem ezt a találkozást meg is írom! Köszönöm, hogy olvashattam! Szép napot kívánok! Orsolya
dArc
Kedves d'Arc !
Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk. Nagyon jó. Én Grosics Gyulával találkoztam egy művelődési ház emlékműsorában, ahol, vagy ami után volt szerencsém személyesen is beszélgetni ezzel az emberrel. Tüneményes, közvetlen, és nem egy nagyképű "CELEB". Pedig Neki is lenne mire!! Ugye mint tudjuk Ő volt a FEKETE PÁRDUC. Egy csodálatos ember. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy személyesen is megismertem.
Sajnos mi vagyis a nagyobb többség nem ismeri ezeket az embereket, pedig kellene. Nekem fiam kint él Londonba, és van ott egy menyasszonya, aki a neten utána nézett milyen híres magyar emberek vannak, s meglepődött, hogy milyen sokan vannak, s hogy ez a kis ország milyen sokat adott magábóla világnak.
Itthon pedig a gyerekek majmolják a különféle valóság showk jellemtelen embereit, mert azt hiszik ők valakik, pedig senkik. Majd ha letettek valamit az asztalra, talán tekintem őket valakinek.
ezek a példaképeik, és sokszor sírni tudnék, hogy vannak a Petőfik, Aranyak, a Kossuthok, és sorolhatnám végtelen végig. Igen Puskás Öcsi, aki egy világnak bizonyította be, hogy fel lehet állni a padlóról, ha készen állsz lelkileg és testileg a próbatételre. A Papp László, aki hatalmas ökölvívó tudásával lenyűgözte a boksz világát. Sajnos mi magyarok nagyon szűk látókörűek vagyunk, és csak az orrunkig ha ellátunk. Elnézem a tv-ben a fellépő vagy megjelenő embereket, és elcsodálkozom, hogy abból ma megél, és nem is akár hogyan, hogy azt mondja média személyiség! Kicsoda? Micsoda? Na ilyenkor csúnya szó jut eszembe. Egy beképzelt alak, aki abból, hogy magát mutogatja megél. Mindig mondta öreg apám, hogy a világ a latroknak és k.....nak áll, de igaza is volt. A tisztesség kihalt és becsmérelik azt, aki valamit tett is ezért a kis hazáért. Holott Neki kellene példaképnek lenni és nem akármi féle fajta senkinek.
Örülök, hogy olvashattalak.
Üdv Éva.
Üdv. dArc
Kedves DArc!
Szívesebben olvasok ilyen cikket, ami mentes mindenfajta szélsőséges megnyilvánulástól. Egy élménybeszámoló, ami hűen tükrözi az érzéseidet, amikor megtiszteltetésnek vetted, hogy részt vehettél ezen a bemutatón.
Érthető, hogy a kisfiad beverte a szundit a számára nehezebb és gondolom már unalomig hallott filmrészleteknél.
Én nem vagyok foci rajongó, de Puskás Öcsi mérkőzéseit végig néztem, de ne kérdezd kivel játszott, mert fogalmam sincs. Nekem mint élmény nem sokat mond a foci. Nem értek hozzá. De az engem is felpezsdít és büszke vagyok arra, hogy mi magyarok megmutatjuk a sportban is, mire vagyunk képesek. Mindenki a maga területén szerezzen dicsőséget. Vagy egyszerűen legyen miért büszkének lennie, hogy magyarnak született.
Imádom a szép magyar nyelvünket. Igyekszem a lehető legszínesebben alkalmazni, amit tanultam az életem során. Én erre vagyok büszke.
Az íráson keresztül lehetőségem van a kifejezésmódon kicsit mindig csiszolni.
Azt szeretem benned is, hogy nem vagy szélsőséges, drasztikus, mert olyan is van a magyar nyelvben bőven, és szépen tudod magad kifejezni. Nem esel túlzásokba és főleg nem erőszakos módon, mintegy belesulykolva az olvasóba, tudod átadni, csak úgy egyszerűen valamiről a véleményed.
Pussz,
Éva
Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk. Nagyon jó. Én Grosics Gyulával találkoztam egy művelődési ház emlékműsorában, ahol, vagy ami után volt szerencsém személyesen is beszélgetni ezzel az emberrel. Tüneményes, közvetlen, és nem egy nagyképű "CELEB". Pedig Neki is lenne mire!! Ugye mint tudjuk Ő volt a FEKETE PÁRDUC. Egy csodálatos ember. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy személyesen is megismertem.
Sajnos mi vagyis a nagyobb többség nem ismeri ezeket az embereket, pedig kellene. Nekem fiam kint él Londonba, és van ott egy menyasszonya, aki a neten utána nézett milyen híres magyar emberek vannak, s meglepődött, hogy milyen sokan vannak, s hogy ez a kis ország milyen sokat adott magábóla világnak.
Itthon pedig a gyerekek majmolják a különféle valóság showk jellemtelen embereit, mert azt hiszik ők valakik, pedig senkik. Majd ha letettek valamit az asztalra, talán tekintem őket valakinek.
ezek a példaképeik, és sokszor sírni tudnék, hogy vannak a Petőfik, Aranyak, a Kossuthok, és sorolhatnám végtelen végig. Igen Puskás Öcsi, aki egy világnak bizonyította be, hogy fel lehet állni a padlóról, ha készen állsz lelkileg és testileg a próbatételre. A Papp László, aki hatalmas ökölvívó tudásával lenyűgözte a boksz világát. Sajnos mi magyarok nagyon szűk látókörűek vagyunk, és csak az orrunkig ha ellátunk. Elnézem a tv-ben a fellépő vagy megjelenő embereket, és elcsodálkozom, hogy abból ma megél, és nem is akár hogyan, hogy azt mondja média személyiség! Kicsoda? Micsoda? Na ilyenkor csúnya szó jut eszembe. Egy beképzelt alak, aki abból, hogy magát mutogatja megél. Mindig mondta öreg apám, hogy a világ a latroknak és k.....nak áll, de igaza is volt. A tisztesség kihalt és becsmérelik azt, aki valamit tett is ezért a kis hazáért. Holott Neki kellene példaképnek lenni és nem akármi féle fajta senkinek.
Örülök, hogy olvashattalak.
Üdv Éva.
Szia Éva!
Azért tettem fel ezt a régi írásomat, mert Ktr. legutóbbi cikke alatt a magyar vér áztatta magyar földről eszembe jutott az a paradox helyzet, hogy a világ legismertebb magyarja egy sváb srác. Aztán tovább gondoltam, hogy a magyar származású Nobel díjasok sem ősi magyar honfoglalók leszármazottai tutira. Ettől függetlenül én nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyar nyelv az apa és anyanyelvem, mert ettől árnyaltabb, ősi formáját minden más un. civilizált nyelvnél hűebben megőrző nyelvet nem ismerek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyar nyelvet beszélő emberek minden más közösségnél jobban megőrizték évszázados hagyományaikat. Azt hiszem, hogy ezt a szívósságot, amivel ezek az emberek képesek a történelem mostoha fordulatai között is életképesek maradni, az adja, hogy etnikailag rendkívül összetett populációról van szó. Genetikából tanultam, hogy annál életképesebb, egészségesebb egy utód, minél távolabbi populációkból származnak a szülők. Talán ez adja a magyar nyelven beszélő emberek életerejét és a kultúránk időtállóságát.
Szívesebben olvasok ilyen cikket, ami mentes mindenfajta szélsőséges megnyilvánulástól. Egy élménybeszámoló, ami hűen tükrözi az érzéseidet, amikor megtiszteltetésnek vetted, hogy részt vehettél ezen a bemutatón.
Érthető, hogy a kisfiad beverte a szundit a számára nehezebb és gondolom már unalomig hallott filmrészleteknél.
Én nem vagyok foci rajongó, de Puskás Öcsi mérkőzéseit végig néztem, de ne kérdezd kivel játszott, mert fogalmam sincs. Nekem mint élmény nem sokat mond a foci. Nem értek hozzá. De az engem is felpezsdít és büszke vagyok arra, hogy mi magyarok megmutatjuk a sportban is, mire vagyunk képesek. Mindenki a maga területén szerezzen dicsőséget. Vagy egyszerűen legyen miért büszkének lennie, hogy magyarnak született.
Imádom a szép magyar nyelvünket. Igyekszem a lehető legszínesebben alkalmazni, amit tanultam az életem során. Én erre vagyok büszke.
Az íráson keresztül lehetőségem van a kifejezésmódon kicsit mindig csiszolni.
Azt szeretem benned is, hogy nem vagy szélsőséges, drasztikus, mert olyan is van a magyar nyelvben bőven, és szépen tudod magad kifejezni. Nem esel túlzásokba és főleg nem erőszakos módon, mintegy belesulykolva az olvasóba, tudod átadni, csak úgy egyszerűen valamiről a véleményed.
Pussz,
Éva
Azért tettem fel ezt a régi írásomat, mert Ktr. legutóbbi cikke alatt a magyar vér áztatta magyar földről eszembe jutott az a paradox helyzet, hogy a világ legismertebb magyarja egy sváb srác. Aztán tovább gondoltam, hogy a magyar származású Nobel díjasok sem ősi magyar honfoglalók leszármazottai tutira. Ettől függetlenül én nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyar nyelv az apa és anyanyelvem, mert ettől árnyaltabb, ősi formáját minden más un. civilizált nyelvnél hűebben megőrző nyelvet nem ismerek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyar nyelvet beszélő emberek minden más közösségnél jobban megőrizték évszázados hagyományaikat. Azt hiszem, hogy ezt a szívósságot, amivel ezek az emberek képesek a történelem mostoha fordulatai között is életképesek maradni, az adja, hogy etnikailag rendkívül összetett populációról van szó. Genetikából tanultam, hogy annál életképesebb, egészségesebb egy utód, minél távolabbi populációkból származnak a szülők. Talán ez adja a magyar nyelven beszélő emberek életerejét és a kultúránk időtállóságát.
Köszönöm, hogy az élményt megosztottad velünk. :-)
Éva