Hálószobák
Látogatók száma: 86
Az imént néztem meg egy elég érdekes filmet a kapcsolatok végéről. Négy különböző kapcsolatba kapunk betekintést, melyből három házasság és egy testvéri. Engem elgondolkodtatott kicsit..
Életünk során rengeteget változunk. A körülmények által. A környezetünk által. Az emberek által. Ezek azok az emberek, akikkel találkozunk, akikkel kapcsolatot teremtünk, akiket beengedünk a lelki kuszaságainkba. Azok, akiknek adunk a véleményére és akik valamilyen emlékkel ajándékoznak meg minket. Legyen az rossz vagy szép. És a többi, és a többi..
Elmúltak azok az idők, amikor minden ember életében csak egy férfi vagy nő volt jelen, amikor még életreszóló házasságok köttettek, amikor mindenki szemérmes volt és hűséges. Azaz majdnem mindenki. Hiszen minden kornak megvoltak a maga szabados társadalmi rétegei. Manapság az a "normális", hogy több kapcsolatunk van, mielőtt megházasodunk. De ha nem is normális, akkor természetes. Senki nem vet meg minket azért, mert keressük az igazit és a Nagy Ő-höz vezető úton lehorgonyzunk egy időre a sok Kis Ő mellett. És a sok Kis Ő mellett megtanulunk dolgokat. Akár magunkról is.
Mindenkinek volt már rossz kapcsolata. De vajon mitől volt rossz? Mert nem illettünk össze? Mert az illető megbántott minket, vagy éppen mi okoztunk csalódást? Vagy csak rosszkor találkoztunk és még nem álltunk készen a közös kapcsolatra? Volt olyan kapcsolatom, amikor nem illettünk össze. Én boldog voltam, a gondok egyáltalán nem tűntek fontosnak. Ő is szeretett, épp ezért próbált kirángatni a kis világomból. Azt hitte, az kell. Ezzel rontotta el. A nagy igyekezetben elfelejtette észrevenni, hogy minden tökéletes. Rajtam meg túl nagy volt a nyomás, hogy észrevegyem, tévedek. Nem volt minden rendben. Meg akart változtatni, mert segíteni akart, pedig a szerelmével sokkal többet segített. De míg ő erőltette, én csak jobban elkeseredtem. Azt hittem, bennem van a hiba. Egyikünkben sem volt, de nem illettünk össze. Azóta sokat változtam azokban a dolgokban, amikben segíteni akart és belátja, hogy ha nem próbálkozott volna annyira, akkor könnyebben feloldódtam volna. Szóval rosszkor találkoztunk. MÉG nem voltunk alkalmasak a közös kapcsolatra. De biztos, hogy rossz volt ez így?
A kapcsolatok olyanok, mint egy buddhista templomhoz vezető lépcső. A sok-sok lépcső, a feladás, a gondok, a reménytelenség és a kimerültség végén vár minket egy hely, ahol nyugodtak lehetünk, boldogok, ahol béke vár. Minden kapcsolat egy lépcsőfok, amivel közelebb kerülünk ehhez a célhoz. Hiszen minden szakításból okulunk. Ha tudjuk, miért hagytak el, miért nem működött, legközelebb okosabban vághatunk bele. Mondhatjuk, hogy nem minden kapcsolat egyforma, nem minden ember ugyanolyan. De mégis az. Hiszen az ízlésünk nem változik túl hamar, mindig van egy bizonyos séma, amit követnek a kapcsolataink. Így az emberek, akikben az igazit keressük, akár teljesen egyformák is lehetnek. Talán valamiben mások, de ezt hamar felismerjük. De már mi is mások leszünk. Jobbak, mint az előző kapcsolatban. Így jártam én is, és gondolom sokan ismernek magukra ebben a cikkben.
A szakítás után pár hónapig csak emésztettem magam, kétségbeesetten próbáltam túljutni azon, hogy nem voltam elég jó, nem vettem észre időben, hogy min kéne változtatnom a kapcsolat érdekében. Most viszont tudom, hogy nem rontottam el semmit. Önmagam voltam. Sosem változtam senkiért, hiszen aki nem szeret, ahogy vagyok, keressen nálam jobbat. Mégis bántott a lelkiismeretem, mert apróságokon csúszott el az addig tökéletesnek hitt kapcsolatom. De ha nem így történt volna, akkor nem ismerem meg azt a férfit, aki most boldoggá tesz. Vele is önmagam vagyok, de rájöttem, hogy ostobaságokkal korlátoztam a saját szabadságom és ideje változtatni, hiszen ha valakinek nem voltam jó így, talán másnak sem leszek. A saját boldogságom érdekében rögtön tisztáztuk a kapcsolat elején, hogy nem szeretem, ha mindenképpen segíteni akarnak, mert ha változnom kell, ha tudok változni, akkor szép fokozatosan meg fog történni, ha jól érzem magam. Így is lett. Nem erőltette, nem volt nyomás, megváltoztam. Ehhez az kellett, hogy valaki a szakítással megállítson a lépcsőkön és rávegyen, hogy megforduljak, körbenézzek és lássam, hogy milyen körülöttem a világ.
A kapcsolatokban ez így működik. A házasság már más téma. Sosem voltam férjnél, de van, amit tisztán látok és a mai film megerősített benne. A házasság nem más, mint egy ketrecbe zárt kapcsolat. A ketrec a "házasság szent köteléke", ahogy azt mondani szokták. Nem olyan egyszerű kilépni belőle, mint egy szimpla kapcsolatból. Elkötelezettség, feszültségforrás, bizonyos szempontból áldozat és lemondás is.
A filmben szó van egy fiatal házaspárról, akik átmennek a mindenki számára ismerős elhidegülős időszakon. Őket többször látjuk a filmben, mindig ugyanabban a helyzetben, csak a párbeszéd más. A férfi szeretné megkapni a házastársi jussát, a nő pedig elutasító, hideg, merev, szinte nyűg neki, ha hozzá kell érnie a férjéhez. Miért nem hagyja el? Talán még szereti, csak már nem dolgoznak a hormonok. Talán nem akarja megbántani, míg nem biztos az érzéseiben. Talán fél a változástól. Talán. Kiforgatják egymás szavait, veszekednek, végül kiderül, hogy mindketten félreléptek és a nőnek már egyáltalán nem is élvezet az együttlétük.
Aztán van egy zavart elméjű nő, akinek a férje félrelépett, de mégis úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A nő vergődik, szinte szó szerint, és nem tudja, mit tegyen. Végül megcsalja a férjét egy pizzafutárral és ő az, aki végül rábeszéli, hogy ne kösse le magát egy olyan kapcsolatban, amiben nem boldog, ami már csak neki lenne fontos. Megtudjuk, hogy a nő már régóta menni akar, de nem mer. Miért? Mert szereti a férjét és nem tud beletörődni abba, hogy ő ennyire félvállról veszi, ami történt. Főleg úgy, hogy állítólag ő is szereti.
A harmadik házaspár már idős. A férj haldoklik, a feleség évek óta valaki másnál keresi a boldogságot. De a lelkiismerete és a szánalma a férje mellett tartja, pedig mindennél fontosabb neki ez a másik férfi. Szeretik egymást. A nő mégis lemondana róla. Elmondaná a férjnek, hogy mi történik titokban, de nem teszi. Fél, hogy súlyosabb lesz az állapota. Végül lemond a boldog szerelemről a házasságért.
A testvéri kapcsolat ennél sokkal általánosabb problémát feszeget. A testvérek ellentéteit. A két gyerek az anyjával él egy lakásban, mert a szüleik szakítottak és válni készülnek. A nő a festészetbe menekül, a gyerekek folyton veszekednek. Végül összeragasztják a játékaikat és falat emelnek maguk közé, így ugyanabban a szobában két külön világot hoznak létre.
Ez a kép szimbolizálja a tönkrement kapcsolatok igaz természetét. Ha úgy érezzük, hogy fal állt közénk, hogy mindketten külön utakon járunk, akkor ne hallgassunk el semmit és próbáljuk megbeszélni. Még ha megoldani nem is sikerül a gondjainkat, ráébreszthet, hogy érdemes-e még harcolni a kapcsolatért, vagy itt az ideje ténylegesen különválnunk..
Itt a link a filmhez, akit esetleg érdekel:
http://www.putlocker.com/file/9AA55CB451BEA845#
A cikket írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tény, de oda lehet figyelni arra, mit teszünk/mondunk, miért, és ha következményekkel jár, hogyan hozhatjuk rendbe :)
A házasság nem rabság, inkább azt mondanám a gyerek érkezése hoz rengeteg változást. És onnantól, hogy a férfi nem annyira veszi ki a gyereknevelésből a részét, mint a másik, csorbul a kapcsolat...és csorbul és csorbul.... Nem arra gondolok, hogy cseréljen pelenkát stb, bár abba se hal bele. De néha vigye el a gyerkőcöt, mentesítse az anyát, vagy menjenek együtt. Ne az anyára szakadjon mindig minden. Sokat tudnék még írni, de az már egy másik cikk lenne...
Nagyon köszönjük a filmajánlót!
Kedvet kaptam.
Pussz, Tündér
sajnos olyan nincs, hogy ne kövessük ezeket vagy másféle hibákat. az ember nem robot.
Igazából nem sok cselekménye van, nem sok párbeszéd, inkább csak szembesítő jellegű. "Mi vár rád, ha elköveted ezt és ezt a hibát" típusú.
Kedves Reenzy!
Ez egy remek ajánló! Manapság rengeteg kapcsolat megy tönre és talán ebből a filmből mindenki tanulhat valami fontosat. Köszönjük!
Pussz, Tündér
Ez egy remek ajánló! Manapság rengeteg kapcsolat megy tönre és talán ebből a filmből mindenki tanulhat valami fontosat. Köszönjük!
Pussz, Tündér