Nincs új a nap alatt... (3)
Látogatók száma: 72
Most azon gondolkodom folytassam-e? Megrázó képsorok következnének ugyanis. Nem írhatom le a végét, elvéve az élményt azoktól, akik még nem látták a filmet... Ezt szem előtt tartom, mert egyszer már végig izgultam, most újra élem...
Az asszony mit sem sejtve abból, hogy kapcsolata férje előtt lelepleződött, folytatta hazugságait. Mégsem vallhatta be, hogy őrülten belehabarodott egy nála sokkalta fiatalabb férfibe, akivel viszonyt folytat még mindig? Egyik őrültséget követve el a másik után, mígnem kijózanodva első kábulatából... hirtelen rádöbben tette súlyára. Nem bírja tovább, és egy telefonüzenetet küld a szeretőjének.
Mindeközben a férj a kapcsolat bizonyítékait, a róluk készült fotókat kezében tartva magába roskadva szembesült felesége hűtlenségével. De még ekkor sem mondta el, hogy tud róluk, helyette más tervet forgatott a fejében. Csapdát állít az asszonynak. Megjátssza, hogy elutazik és csak másnap fog visszajönni. A megcsalt, becsapott emberek elkeseredésével várt az alkalomra, amely hamarosan eljött.
Csak állt, szemben a házzal, fel-fel nézve az ablakra, és mint űzött állat, lopakodva, mint ha ő lenne a tolvaj, a csaló osont be a lépcsőházba. Az emeletre érve a férfi ajtaja előtt kissé megtorpant. Mozdulatai a bizonytalanság és az elszántság keveredését mutatták, mint aki nem igazán tudja mit is akar, mire készül. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni... Becsöngetett. Az ajtó kinyílt és szemben álltak egymással a megcsalt férj és a szerető. A tulajdonos magabiztossága egy pillanatra megtorpanni látszott. Nem ismerte, nem értette mit akar tőle ez az ember.
- Beenged? - kérdezte ekkor halkan, miután megbizonyosodott arról, hogy azzal áll szemben, akit keres, aki miatt ide jött, majd maga is bemutatkozott...
- Igen, tessék... - mondta bizonytalan, határozatlan a kissé meglepett szerető.
Lassan elindult a szoba felé, a férfi tekintetével követte, majd itallal kínálta.
- Mióta ismeri a feleségemet? - kérdezte hirtelen, miközben elvette a felé nyújtott poharat
A meglepetésből felocsúdva tudta már, hogy minden további hazugság értelmetlen, a tagadás feleslegesnek bizonyul, ezért minden kérdésére igyekezett válaszolni... Szavait kínos csend és körbe vizslató tekintet követte.
- Tudta, hogy tizenegy éve a feleségem? - kérdezte indulatosan, majd beljebb egy kis szoba felé vette az irányt, egyenesen ahhoz az ágyhoz lépve, ahol a gyűrött lepedő szinte árulkodó és szemérmetlen fedetlen láttatta felesége meztelen testét a férfi ölelő karjaiban...
Leroskadt az ágyra... Szeme egy tárgyat vett észre, majd letéve a whiskys poharat a kezébe vette... nézte, forgatta... súlyos volt az az üveggömb, melyben hópelyhek szállingóztak, amikor megfordította... Ezt még tőle kapta egykoron a felesége, a felirattal az alján... A felismerés fájdalmától megszólalni sem tudott... miközben még hallotta, amint a férfi mondja..., de szemei elhomályosultak... forogni kezdett vele a szoba...
- Ez egy szuvenír... nekem hozta... ezzel köszönte meg a felesége, amikor nálam járt, hogy segítettem - mondotta elé állva.
- De mi van magával? - Rosszul van? - kérdezte, őszinte aggodalommal a hangjában, közelebb hajolva hozzá...
- Rosszul vagyok... mondotta... - nagyon rosszul, majd lassan felállt, két kezében még mindig szorongatva, forgatva az üveg gömböt, melyben a hópelyhek lassan táncolni kezdtek...
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ahogy ott álltak egymással szemben, farkas szemet nézve, és tisztulni kezdett a kép, már nem látott mást csak egy fiatal férfit, aki érte aggódik, aki kedvét lelte az ő asszonyában... Miért is nem vette észre mekkora kincset tartogat? Hiszen ott volt mellette minden áldott nap... Csak a kezét kellett kinyújtania, és megkapott tőle mindent, amit csak akart. Szerette a maga kényelmes módján. Megadott számára szinte mindent, amit csak ő akart. Egyet nem vett észre, hogy ez nem elég... a szenvedélyt, a tüzet a szemében...
Kezében az üveggolyóval, melyet nem tudott elengedni, most már határozottan elindult az ajtó irányába, még egyszer visszanézett, utoljára a szerető szemébe egy részvét teli mosollyal az arcán, behúzta maga mögött az ajtót és elindult haza, hogy megtegye azt, ami mindkettőjüknek hiányzott.