The Messenger - A harcmező hírnökei
Látogatók száma: 53
2009-ben készült ez a romantikus drámának titulált film. Igazából csak egy szeletnyi dráma és mindössze egy csipetnyi romantika van benne.
Ha egy filmben egy-két filmkockát érdekesnek találok végignézem. Így járt ez a film is, de bevallom csalódást okozott.
A főszereplő egy ridegnek, komornak tűnő fiatal katona, aki megsebesül az iraki háborúban. (Ben Foster) Sérülése után nem szerel le, olyan feladattal bízzák meg, amit kevesen képesek elvégezni: az elesett katonák legközelebbi hozzátartozóit kell felkeresnie, és közölni a szeretett családtag halálhírét. Mindezt nem egyedül teszi, társat is kap, akivel megosztják a munkát. (Woody Harrelson)
Egymás után látogatnak el szülőkhöz, feleségekhez, akik különböző módon fogadják a tragédia hírét.
Néhány gyászjelentés után kezdett unalmassá válni a történet. Kissé "izzadságszagúan" érzékeltette a nagy nyomást, ami rájuk nehezedett.
A két férfi kapcsolatának alakulását is előre meg lehetett jósolni. Látszott, hogy az amerikai forgatókönyvírást tanítják, minden film ugyanazokkal a hozzávalókkal dogozik:
- a főszereplők először ellenségei egymásnak, majd barátok lesznek
- a főhős beleszeret egy nőbe, aki először visszautasítja, majd zöld utat ad neki
- emberi érzések hullámzanak, a nézők lelkét megcélozva
Nem egy könnyed film, de legalább valamelyest megismertem a hivatásos katonák kemény jellemét és különös érzelemvilágát.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz, Tündér
A nélkül, hogy láttam volna a filmet... újabban én a romantikus sorozatokat, abból is csak egyet, nézek. Azon is lehet sírni, és rengeteg mondanivalója van!... vagy mondok egy másikat... táncos, zenés film... nagy hatással volt rám! Szintén olyan gondolatokat ébresztő volt, hogy naaaa... (szalontáncot tanít az amerikai kezelhetetlennek tűnő ifjúságnak... nagy ellenállás, röhej a kezdetekben, aztán... minden megváltozik) ...
Vezet a ritmus..., ahogy a rendező kívánja! :-)
A valóságban is így van. Ellenségességekből barátok! ... bocsi. Muszáj volt! :-) Miért ragozod "ellenségesei egymásnak".... nem baj?
A nélkül, hogy láttam volna a filmet... újabban én a romantikus sorozatokat, abból is csak egyet, nézek. Azon is lehet sírni, és rengeteg mondanivalója van!... vagy mondok egy másikat... táncos, zenés film... nagy hatással volt rám! Szintén olyan gondolatokat ébresztő volt, hogy naaaa... (szalontáncot tanít az amerikai kezelhetetlennek tűnő ifjúságnak... nagy ellenállás, röhej a kezdetekben, aztán... minden megváltozik) ...
Vezet a ritmus..., ahogy a rendező kívánja! :-)
Most látom! Ellenségeit akartam írni....:) nemtom miért ellenségeseit írtam...(Biztos először azt akartam, hogy ellenségesek egymással, aztán rosszul javítottam:)
Tudom, hogy csak véletlen, de olyan jólesett! :-)
Ezt nem ismertem, majd beütemezem. Szeretem a nem egyszerű filmeket (csak azt szeretem, meg a Dallast).
Üdv, P.